Összeszólalkozás

Hi guys!

  Nos, tegnap megint volt ilyen összeülünk és jól érezzük magunkat. Alapból úgy mentem oda, hogy elég volt mindenből és Matt is elmehet a francba. Mellesleg pénteken nem volt benn, ezért örültem, hogy végre nem kell leszegett fejjel mászkálnom..
  De ez most nem is lényeg. Hazamentem, olyan nyűgösen, mintha 9 órám lett volna. Mogorván lezuttyantam a konyhában, hogy akkor együk meg a kajánkat, amit mellesleg suliban kellett volna, csak megint nem eszek mostanában.
  Na mindegy. Anyával beszélgettünk kicsit - igen, megint sírt - és arra jutottam, hogy nekem muszáj beszélnem vele. Minimum közölni - ha már nem sikerült felfognia -, hogy mennyire megbántott és ha már ott vagyok akkor talán még meg is mondom neki a magamét!
  Ez mind szép, csak van bennem annyi tartás, hogy nem fogok még én odamenni hozzá, mert ez nem így megy nálam: ha megbántok valamit ÉN megyek oda, nem pedig fordítva.

  Na mindegy. Váltsunk témát, mert már unom Mattet.
  Tehát volt Összeülés - ezt mostantól így hívom - és amúgy egész jó volt. Rose tök cukin kiöntötte szíve baját és hát sajnálom, hogy ilyen helyzetbe került, de van ő olyan erős lány, hogy túltegye rajta magát. Mikor mindenki megérkezett már lelépett, mert találkozott ismerősével.
  Jó volt, dumáltunk, nevetgéltünk meg hasonlók: szokásos. Mellesleg én beszélgettem Isaac-kel. A lényeg, hogy nem ér rá egy tábormegbeszélésre... mindegy. A lényeg, hogy ő vele is beszélgettem.
  Meg rendeltünk pizzát. Hallottunk egy ajtócsapódást és mindenki elcsendesült. Kikiabáltunk, hogy
- Pizza?
- Igen! - ordította vissza a srác. Erre Rosemary:
- Jól nézel ki? - És hasonlók, meg elkezdte hangosan diktálni a számát. Meg mikor Marcus közölte, hogy jól nézett ki a pizzás fiú, kb. elkezdett rohanni kifelé, meg hasonlók. Majd megszakadtunk a nevetéstől.
  Aztán Lexék leléptek és én is menni készültem. Erre Marcus elkezdett kiabálni a kutyussal, meg utánadobta a rágcsálós játékát: eltalálta az öccsét, mire az rászólt. A vége az lett, hogy Marcus elkezdett kiabálni, de olyanokat, hogy én elszégyelltem magam. Rá is szóltam, hogy elég lesz, mire az nekem ugrott. Hogy őt már megnevelték egyszer, és, hogy nekem mindenbe bele kell szólnom, meg hasonlók.
  Na mondom, akkor ennyi volt. Sziasztok.
  Hát komolyan, Marcus ennyire... undorító személyiséggel... mert nem mindig ilyen, csak néha, akkor viszont legszívesebben agyonütném.

Tori&Shadow