Kezdem unni.
Nagyon fárasztó napok vannak a hátam mögött. Hatalmas mennyiségű történelem tananyag bemagolása, az angol érettségi és minden más tantárgyból való készülés. Mindezt három napban eddig.
Ma, mondhatni pihenés volt: angol érettségit írtam, amit remélem, hogy nem rontottam el nagyon, mert különben sírva fogok fakadni.
Tehát: angol érettségi. Konkrétan hazajutottam és elterültem a kanapén, s csakhogy nem elaludtam. Aztán valamikor megérkezett anya is és már szinte rohant is. De előtte azért nagyon kedvesen megtiltotta, hogy elmenjek gyrosozni. És ennyi pont elég volt, ahhoz, hogy elegem legyen.
Elaludtam. Aztán arra keltem, hogy csörög az otthoni telefon. Nem voltam hajlandó felvenni. Aztán megint csak csörgött az a vacak. Apa volt, hogy a húga koccant egy másik autóval. Jönnek a gyerekei ide.
Oh, nagyszerű... három pici, izgő-mozgó, idegesítő gyerek ide. És így is lett és sokat itt voltak és nagyon elfáradtam és elegem van.
Ráadásul ma még Matt képét is nézhettem... mármint, nem volt kötelező, csak még mindig nem értem mi a fene baja van. Mindegy, majd bosszankodom máskor... nincs hozzá kedvem.
Tori
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése