Move on

  Lázasan ütöttem a gép billentyűzetét. Aztán hosszan megnyomtam a törlés gombot... csak bámultam, ahogy a frappáns soraim eltűnnek. Nem bírom elküldeni. Miért nem bírom elküldeni a fenébe már. Hátrébb toltam a székemet és a gépe elé borultam. Homlokomat az asztalon pihentettem. A fenébe már, hogy lehetek ilyen szerencsétlen. 

  Aztán lassan felemeltem a fejem és kezemen támasztottam meg és úgy bámultam a képernyőt, meg azt az istenverte zöld pöttyöt.
  Morogva lenyomtam pár billentyűt. Egyszerű, gyors, semmit mondó. Aztán kikapcsoltam azt a vackot és kibújtam a szürke kardigánomból, majd fekete dzsekire cseréltem.
  Fülhallgató nélkül hagytam el házat, mivel valóban gondolkodni akartam. Oldalra fontam a hajam, majd betűrtem a dzseki alá.Végül napszemüveget ragadtam és felrántottam a fejemre a kapucnit.
  Közben rezgett a telefonom. Nyomtam rajta párat. Rea volt. Elkezdtem választ pötyögni, mikor felhívott. A telefonom pár másodpercnyi sötét képernyő után magához tért és fel tudtam venni.
- Mit csinálsz? - kérdezte vidáman. Legalább neki jó kedve volt.
- Épp utálom a világot... - közben megálltam egy buszmegállóban és a kavicsokat kezdtem rugdosni.
- Már megint?
- Még mindig - vágtam rá automatikusan. 
- Már megint ki bántott? - szólalt meg nevetve. Megforgattam a szemem, miközben kihajoltam, hogy lássam jön-e busz.
  - Jamie egy barom. Várj. Jön a busz és előásom a bérletem... Tehát, Jamie egy barom állat. Egyszerűen addig tudnám ütni, amíg mozog.
- Sajnos az lehetetlen.
- Tudom.
- Figyelj, gyere át. Filmezünk meg hasonlók... talán jobb kedved lesz. Itt lesz nemsokára Ematt... vele jóban vagy, nem is kicsit. Majd tőle jobb lesz - mondta kissé aggodalmasan.
  Halvány mosoly futott át az ajkamon.
- Már úton vagyok - mondtam, majd kinyomtam. Amint megérkeztem Rea rám vetette magát, majd közölte, hogy rémesen nézek ki. Előhalászott pár ruhát és bezárta fürdőjükbe, hogy öltözzek át.
- Ha nem veszed fel, nem engedlek ki - kiabálta valahonnan.
- Oké - morogtam, miközben kibújtam a nadrágomból.
  Rea-ben az a jó, hogy tipikusan vékony lány, aki szereti az elveszős stílusú ruhákat, amiket én imádok. Tehát mindig van ruha, amit felvegyek ha netán az enyémmel lenne valami. Mondjuk leönti kávéval, vagy valami... Most például véletlenül üdítőt locsolt rám, mikor beléptem. 
  Szememet forgatva léptem ki, majd kirántotta a hajamból a hajgumit.
- Copf! Így úgy nézel ki, mint egy könyvtáros néni! - morogta. A szememet forgatva fogtam fel a hajam.
  Mikor megfeleltem neki, kávéval jutalmazott. Olyan finomra csinálja, csak ezért iszom. Aztán leültünk és már szinte csengettek is. Rea kirohant, addig én szabadon garázdálkodtam a házban... felfedeztem, hogy elől van pár üveg pia.
  Meglepetten mentem Rea után.
- Hallod... - bennem akadt a szó. Kinn vagy tízen álltak. - Sziasztok - köszöntem meglepve.- Hát ti?
- Buli... tudoood - szólt Jason.
- Rea, hogy esne a fene beléd!

Tori