Merev léptekkel indultam meg a folyosón, aztán mosolyt erőltettem az arcomra. Befordultam a teremajtón és levágtam a táskám a padra és leültem. Felnyitottam a laptopom és megnyitottam pár oldalt és tovább gépeltem.
- Mit csinálsz? - állt meg a pad előtt Jamie. Fel se pillantottam.
- Gépelek. Várom a professzort - vonogattam a vállam és próbáltam némi érdeklődést csempészni a hangomba, hogy ne bántsam meg nagyon.
- Duzzogsz!
- A padod a terem másik részén van. Itt a professzor. Takarodj a helyedre - sziszegtem, mikor meghallottam, hogy többen elhallgatnak és lecsaptam a laptopom. Nem néztem Jamie-re, csak meredtem el a feje mellett.
Jamie elvonult és levágta magát a padjára. Az óra végére már lenyugodott, én viszont felidegesítettem magam. Mérgemben felpattantam a cuccaimmal együtt és kiviharoztam. Kisiettem az épületből és elmentem sétáltam két háztömböt, mielőtt még totálisan kiakadnék.
Végül visszamentem az egyetemre és leültem a helyemre. Kezdődött az óra és próbáltam nem arra a baromra figyelni. Aki szinte lyukat égetett a tekintetével a hátamba. Amikor meg odanéztem, akkor elfordította fejét.
A nap végén összeszedtem a cuccaimat, majd elhagytam a termet. Két háztömbnyire az egyetemről rágyújtottam. Ekkor rezzent meg a telefonom. Előkaptam és csupán egy képecskét küldött valaki. Unottan megnyitottam. Jamie.
Szem forgatva nyomtam meg a nevét és saját magamat pillantottam meg hátulról több méter távolságból. Mellette egy kedves kis üzenet: nem vársz meg. Nem is válaszoltam.
Két héten keresztül nem beszélt velem. A tudja fene miért... most ez nem az a rész.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése