600!

HI guys!

És igen! A 600. bejegyzés. Tisztában vagyok, hogy kevesen követik ezt a "vackot", azonban nekem szükségem van rá, hogy tudjam, mikor mi történt. Pontosítani az emlékeimet, amiket kicsikartam magamból.

JEEEEEEEEEEEEJ!

Tori

Átmeneti nyugi?

Hi guys!

  Most úgy minden nyugis és rendben van. Minden oké. Azt hiszem ez a legjobb időszak. Matt nem izgat. Mondhatni tovább léptem, remélem nem kell neki is egy külön fejezetet szentelnek, mert sok kedvem nincs hozzá. Nem válaszol, akkor nem, maximum majd pofán vágom valamikor.
  Ophival mintha fegyverszünet volna.
  Hella és Rosemary napi szinten boldogít, szóval ilyenk szempontból is minden rendben.
  Adele... nos vele minimálisan de beszélgetünk. Mindketten elfoglaltak vagyunk... jön az érettségi... még szép, hogy nem érünk rá arról fecsegni, hogy mik nem történnek velünk... ott a vasárnap délelőtt.
 
  A napok csendesek. Néha tikkasztóak, s bár mondjuk most épp esőre áll az idő, azért nekem napközben melegem volt. Tehát teljesen átlagos. Minden nyugis, semmi vita a sehol...
  Tanulni kell... de hát most ez van.
  Egy problémám van. Hogy nagyon fáradt vagyok mostanában, amúgy minden rendben van,

Tori

Húha

Hi guys!

  Érdekesre sikeredett a hétvége. Mivel szerencsésen túl vagyok a jelenlegi vizsgáimon ünnepeltünk kicsit. Szokásos kis bulicska, ami mellesleg szintén érdekesen alakult.
  Buli előtt még beszéltem Isaac-kel is, aki szintén bulizni indult. Régebbről tudtam, hogy hova. Minimálisan, de kommunikáltunk. Aztán átmentem Hellához, mert volt egy kis sírós incidens. Mikor nagyjából megnyugodott hazamentem, hogy felöltözzek, majd mentem találkoztam Rose-zal és végül együtt jelentünk meg Hellánál, ahol ismét sorakoztak a viharfelhők.
  Megérkezett a barátja, egyből összekaptak. Mi csak ültünk Rose-zal és Lexszel és hallgattunk őket. Aztán szépen lassan lenyugodtak a kedélyek, minden oké lett és elkezdünk kicsit feloldódni. Marek hol benn volt, hol kinn...
  Végül csak kijött kicsit, aztán Lexszel elmentek pezsgőért. Csajbuli kezdetét vette. Hatalmas baromságokat csináltunk, amit inkább le se merek írni, mert még én jönnék ki rosszul belőle. Szétröhögtem magamat Hellán és Rose-on.
  Amikor a két kóborló visszajött már jól éreztem magam. Mit sem sejtve bementem a telefonomért, hogy csekkoljam mi a helyzet vele. Snapchaten küldtek valamit, illetve Andy írt. Andy valamit küldött, amit túl lusta voltam elolvasni így csak reagáltam valamit. Snapen már érdekesebb dolog várt. Konkrétan lesokkolva ültem a székben miután megnéztem a küldött képeket.
  Aztán visszakérdeztem. Normális választ nem kaptam, ezért félre is tettem a telefonom. Vissza a hülyéskedésbe és ne aggodalmaskodjunk, már csak tudja mit csinál vezérelmélettel temetkeztem bele a jó hangulatba.
  Később talán egy fél órával később láttam csak, hogy az eddig ezerrel teperő srác, úgy, ahogy volt letiltott. Sajnos nem érdekelt. És most sem érdekel. Nem értem, hogy miért csinálta, de nem is akarom tudni. Ő tudja, az ő szegénységi bizonyítványa. Tehát teljes nyugalommal folytattam hülyülésemet.
  Volt, hogy kifestettem Marek körmeit... jó bénán, de hát most ahj. Meg elcsórtam a sprite-os üvegben lévő almaleves-vodkát, erre ő ki akart dobni a kukába... meg hasonlók.
  Jól éreztem magam. Mindent tuti volt. Hazaértem nagyjából negyed háromra. Két csípésnyommal és egy harapásnyommal a combomon, egy lila folttal a térdemen, egy horzsolással és egy sebbel... szintén a térdemen. A nagy része Rose-nak volt köszönhető... és igen FÁJNAK!

Tori

Jej!

Hi guys!

Vége az angolos vackozásnak. Végre vége. Annyira megkönnyebbültem. Azonban ezek után már csak az érettségi jön, tehát csak rosszabb lesz. De mindegy!

Mellesleg kezdenek helyre jönni a dolgok. Szerencsére Mattet kezdem felejteni. De hiányzik. Isaac.. nem izgat túlzottan. Minden békés meg minden.

Tori

Hát nem fogod fel...?

  Ordítani tudtam volna, ahogy ráemeltem kifejezéstelen tekintetem. Utáltam. Mennyire utáltam, amiért ezt tette velem! Mennyire arcon akartam csapni abban a percben. Már nem is tudom miért nem tettem meg. 
  Ja meg van! Volt bennem annyi gerinc, hogy nem alázom porrá a barátai előtt. Hogy ne kelljen magyarázkodnia rólam. Rólam, akiről senkinek sem beszélt, mintha csak egy undorító és idegesítő púp lettem volna a hátán. 
  De akkor miért nem szólt? Miért így kellett ezt közölnie? Mi a frászért kell így kínoznia...?
  Mérgesen töröltem meg a szemem sarkát és nagy lendülettel megfordultam és faképnél hagytam. A büszkeségem és a gőgöm nem hagyta, hogy elmosolyodjak és legyintsek, hogy minden oké lesz. Futva jutottam el a folyosó végén lévő mosdóba. 
  Megtámaszkodtam a csapon és a tükörképemre meredtem. Folyt a könnyem. Dühödten meredtem saját magamra. Mérges voltam, amiért egy ilyen apróság miatt elérzékenyültem. Gyenge és tehetetlen voltam. Hogy menne el a fenébe!

  Óra elejéig az évfolyamtársam társaságába menekültem. Nevetgélve kísért el egészen a termünkig, ahol egy ölelés után magamra hagyott. Számat húzva léptem be. Lehajtott fejjel elcsoszogtam a padomig és helyet foglaltam. Matt a terem másik végében beszélgetett. A társasága szokás szerint hangosabb volt, mint kellett volna.
  Morcosan ültem le, s vártam a tanárra. Végül Ella fordult hátra hozzám:
- Tudod, néha nem mondasz semmit, de ki van írva az arcodra, hogy kivel van bajod - mondta kedélyesen. Ráfordítottam a tekintetem, majd megforgattam.
- Ella, nem tudsz semmit. 
  - Matt, amúgy nem ilyen... - mondta halkan, mire megállt bennem az ütő. - Mostanában nagyon sokszor kérdezte, mihez kezdjen veled... tudod, szerintem tetszel neki és fél kimutatni, mert nem volt még ilyen helyzetben. 
- Nem tudom miről beszélsz. Mattel egy szót nem szoktunk beszélni... csak néha.
- Rosszul hazudsz - közölte, mire hatalmasat nyeltem. Elmondjam neki. Nem lesz csak rosszabb? Hülye helyzet.

Mi lett volna ha...?

Hi guys!

   Mi lett volna ha Matt nem dönt, úgy hogy akaratom ellenére nem... csinálja, amit csinál? Nos, megkértem volna, hogy táncoljon velem szalagavatón. Így azonban ez elég necces, főleg, hogy mostanában sírás környékén vagyok, mert kikészít. Teljesen!
   Talán barátok lettünk volna. Igazi barátok, akik ismerik egymást, nem pedig csak fél ismeretekkel rendelkező ismerősök.
   Talán ő lett volna az egyik, akivel gimi után is tartottam volna a kapcsolatot, de így.. így semmi értelme...
   Rosszul esik. Nagyon, de hát ez van. Hozzá kell szoknom. Sokszor lesz még ilyen, meg kell edződnöm..
  Mellesleg, van ami elvonja a figyelmem... van egy srác, aki csak úgy random bejelölt és beszélgetünk. Aranyoska. Isaac is elég normálisan beszélget velem. Tehát minden rendben lesz.

Ráadásul Hella és Rosemary jelenleg minden percben itt vannak nekem, ha bajom van.

Tori

Hajnal

HI guys!

Rosemary úgy döntött, hogy hajnali fél hétkor felkelt. Csináltam egy képet.

Szerintem szép lett

English day

Hi guys!

 Nos, a mai napot angolosan tervezem. Szavakat kell tanulnom, meg alapból kell tanulnom angolra, mivel lesz órám.
  Sajnos muszáj.
  Annyira utálom, de muszáj lesz!
  Írni sem tudok róla...

Tori

Nem szabad

 Emlékszem. Néztem, ahogy kimegy. Láttam a nagyon apró megtorpanást. Láttam, hogy nagyon halványan húzza a lábát, s egy pillanat töredékére a fájdalom is átfutott az arcán. Nem látta senki sem valószínűleg. Vagy ha látták is, akkor se tudják mi miatt volt. Csak én. Mert nekem elmondta. Mert kitartottam.

Visszafordult Emmához és egy pillanatra a válla fölött rám nézett.

  Sajnálkozva elmosolyodtam, mire ő megrántotta a vállát és a táskáját is. Apró még is mindent elmondó jel. Amit csak én értettem. Emma mosolyogva beszélt hozzá. Én is elmosolyodtam, majd összepakoltam mindent.

  

  A csengő ébresztet fel bambulásomból. Körbenéztem, hogy történt-e valami érdekes, de nem. Apró lopott percre, megint ránéztem. De csak egy apró pillanatra, hisz nem volt szabad. Nem szabad, mert ha észreveszi, tudni fogja, hogy még mindig fáj, hogy emlékszem. Okos. Túl okos. 

  Emma vállamra tette a kezét, mire rápillantottam. Észrevette. Az egyetlen, akinek el mertem mondani. Az egyetlen, mert reménykedtem benne, hogy ő miatta nem fog megharagudni.                    Elmosolyodtam. Kényszeredett mosoly volt, ezt tudta, de a többiek nem. A hátamra rántottam a táskát. Sérült jobbomra ráhúztam a kabátot, hogy ne az utolsó órámban bukjak le. A meleg ellenére sem vettem le. Ha észreveszik... ha észreveszi tudni fogja.

  Tudni fogja, hogy mennyire fáj, még mindig. Azt pedig nem tudhatja. Ha már sikerült smink alá rejtenem a kisírt lilás szemem, akkor nem fogok most lebukni. Fenn kell tartanom a látszatot, miszerint nem gondolok rá, nem olvasom el újra meg újra azt, amit írtunk, hogy rájöjjek mi történt. Nem jut eszembe mit írt, miközben sírok... Nem szabad tudnia.
- Hella - kiáltott utánam Emma. - A telefonod! - mosolygott rám. Elvettem, megköszöntem, majd megölelve elbúcsúztunk. Lehunytam a szemem egy pár másodpercre, majd eleresztettem. 

  Nem szabad.

Feel better

Hi guys!

Most már jobb. Beszélgettem Hellával és közben Isaac is kommunikált velem snapen, igaz ő nem tud semmit, de attól még jobb lett. Még mindig zavar, de már sírni nem fogok miatta. Túl mérges vagyok rá. Meglátom és öklömnyire szorul össze a gyomrom...
Valahogy ezt még orvosolnom kell, de amúgy jó úton haladok a gyógyulás felé.

Tori

Kisírtam magamból...

Hi guys!

  Konkrétan sírva távoztam a suliból. Most elég volt. Ennyire gonosz módon "megoldani" valami problémát. Nem nem tetszik, és felvállalom.
Kb. végig sírtam az utolsó órámat, majd sírva állítottam be Hellához.
  Szóltam neki, hogy legyen olyan kedves jöjjön már oda. Erre fogta magát el elment. Hát jó. Igen, a hangomból kicsengett, némi.. nem is tudom. A lényeg, hogy rosszul jött ki.
  Osztálytársam mondta is, hogy nem így kéne. De emberből vagyok. Nem tudtam magamon uralkodni, mert már elegem van.

  Próbálkoztam ezer és egy dologgal... nem válaszolt, nem reagált... konkrétan levegőnek néz. Szépen kisírtam magamat.
  Rossz volt, utálok sírni. De sikerült elérnie. Ilyen rövid ismerettel, de sikerült neki. Hát gratulálok. Nagyon ügyes vagy Matt. Komolyan nagyon jól esett...:(

Tori

Meg fogok őrülni

HI guys!

Én.. egyszerűen nem tudom mit csináltam... komolyan, semmit, erre... miért csinálja ezt, annyira fáj. Egész jól elvagyok meg minden. Csak én úgy gondolom, hogy nem tettem semmi rosszat.

Bemegyek a suliba és görcsbe rándul a gyomrom. Mert... BASSZUS!

A sírógörcs szélén állok... és nem tehetek semmit. Délután felhívtam, fel se vette. Komolyan, ha voltam már tehetetlen. Annyira rossz...

Nem tudom, mit csináljak. Suliban kb. hozzá se tudok szólni, mert körül van ölelve a haverjaival... és egyszerűen ÁH!
Visszaélt azzal, hogy kezdtem megbízni benne... és egyszerűen idegroncs vagyok... :(

Tori

Just look

Hi guys!

Tudjátok, ilyen idegbeteg se voltam mostanában reggel. Pedig egész jól indult. Szépen lassan becammogtam a suliba... és már a zebránál voltam, mikor megpillantottam jelenlegi fejtörőm hátát.
Egyszerűen csak elmentem mellettünk. Siettem. De olyan ideges voltam, hogy nem bírtam normálisan járni, körmömet belevájtam a bőrőmbe.
Aztán sietve bepakoltam a szekrényembe. De nem elég gyorsan. Sajnos beértek, így csörtetve hagytam el a helyszínt. Felérve a terembe sikerült jó hangosan bevágnom az ajtót. JEJ! Aztán felkötöttem a hajam kezdődött az óra.
Osztálytársam mintha megérezte volna. Egyből rákérdezett, hogy összevesztünk-e... és őszintén mondva nem tudom.
Egész nap arra lettem figyelmes, hogy néz. Nem mindig de időnként nézett és csak idegesített ezzel. Miért néz? Nem tud hozzám szólni, de néz... -.-

Tori

Az este

Hi guys!

Nos. Nos, nos, nos... annyira hülye az élet.

Ha röviden akarom kifejezni magam, akkor a kép mindent elmond.
Ha hosszabban...
 Nem tudom, hogy Matt olvasod-e, de ha igen. Akkor légyszíves legyél olyan okos, hogy felfogod, hogy éppenséggel kínzol... Legalább, annyit vágj a fejemhez, hogy mi a franc van?!
  - x -
  Nos, tegnap ott aludtam Rosemary-nél. Előtte még elmentem gyülire. Ami kicsit nagyon különleges volt, mivel Adele-nak volt szervezve egy kis buli.
  Mielőtt elmentem volna, valamiért én (már megint az hónap jó feje címre hajt a köcsög) írtam Isaacnek, hogy jön-e. Semmiről nem tudott. Biztos forrásokból tudom, hogy asszem kedden vagy valamikor a héten azt mondta, hogy nem ér rá... ő neki szombat este edzése van. Elmondtam neki, hogy miről van szó. Ő meg egy szavas válaszokkal kommunikált. Végül csak sikerült eljönni... szívesen Isaac, máskor is szólok neked. Felhúzás 1.
  Aztán gyülin Erik kisebb monológot tartott, amivel csak felidegesítette Adele-t, aki természetesen nem tudott semmit. Felhúzás 2. ( Felhúzás 2,1.: egyszer Isaac valamiért írta, hogy nem az az ölelgetős típus. Erre megérkezik, megölelget és megpuszilgat másokat... mondom ok.) 
 A gyüli gyorsan elment. Volt egy rész, amikor azt hittem lecsapom a mellettem ülő Adele-t, mert poénkodott egy nyaras megszólalással. Ja, meg be lettem fenyegetve egy üveg ásvány vízzel... tippeljetek kivel.
  Aztán megleptük Adele-t. Tök aranyos volt, majdnem elsírta magát. Kajáltunk meg minden és beszélgettünk, illetve pezsgőztünk. Ismételten ki lettem kiáltva alkoholistának...

Aztán Rosemary hívott, hogy jönnek értem. Én meg elkezdtem búcsúzkodni. Mindenkit megpuszilgattam, illetve ölelgettem. Ki mennyire, van közel hozzám. Aztán megyek körbe, jött volna legkedvesebb üdvöském, aki úgy néz rám, mint valami leprásra. Na mondom, te nem is kapsz, szia. Felhúzás 3.
  Kiléptem. Közöltem Rosemary-vel, hogy idegbeteg vagyok. Hogy verekedni fogok. Erre bementünk a CBA-ba, hogy akkor vegyünk vodkát.
  Ú, megint csak fini volt, így almalével. Jól elvoltunk. Aztán valamiért Rose kitalálta, hogy neki kell az a műanyag láb, ami kinn van az utcán lomtalanítás miatt. ÉS ELMENTÜNK ÉRTE. Rose azzal ment el bolthoz venni még almalevet, illetve a pizzáért is úgy ment ki. A tesója meg egy másfél méteres tüntető tábla szerű cuccal mászkált, amire rá volt írva, hogy "Foglalt hey". Annyit nevettem, hogy végén már fájt az oldalam a hasam, az arcom.
  Végül úgy kezdtünk aludni, hogy Rose lába rajtam, ujjaink egymásba fonva. Illetve rajzoltam a hátára, ami igazán érdekesre alakult.
Rajzolok egy autót, válasz: pillangó. A katicámra elefántot mondott...
Imádom ezt a lányt!

Tori&Shadow

Miserable

- Ha jól átgondolom, tulajdonképpen... illik rá a neved... Delilah! - mondta szórakozottan a szavakat. Torkomban gombóc ült. Ó, hogy mennyire igaza van. - Csak tudnám... tudnám, hogy miért tetted? Nem bántottalak soha, én nem tettem ellened semmit!
- Félreérted. Nem... én őszintén szeretlek. - És igen, kimondtam. Nem így akartam, s nem ilyen körülmények mellett, de muszáj volt, mint egy utolsó mentsvár. 
  Megrendült, láttam. Láttam, hogy mi futott át az arcán. Ő az a fiú. Ő az, akit én ismerek.
- Nem, nem szerethettél... akkor elmondtad volna. Esküdözhetsz arra, amire akarsz, de már nem tudok hinni neked! - közölte, majd hátralépett és kiment az ajtón.
- Könyörgöm ne tedd ezt - kiáltottam utána. Feltéptem az ajtót, de már messze a folyosón járt. Kirohantam a folyosóra és elhagytam az iskola területét.
  Egy tanár utánam kiáltott, hogy mi lenne, ha esetleg nem rohannék, mire csak gyorsítottam. Kilöktem a nehéz üvegajtót és a kocsimig rohantam.

Beszálltam és tenyerembe temettem az arcomat, miközben eldőltem a hátsó ülésen. Hangos zokogás tört rám. 
Nyílt a kocsim ajtaja, mire felkaptam a fejem és döbbenten néztem végig, ahogy Marek beszáll az autómba. Közben én megpróbáltam felülni.
- Sajnálom - mondta először. Életében először talán még hihetőnek is hangzott. - Komolyan sajnálom. Reméltem, hogy nem így végzed. - Átkarolta a vállam, én pedig vállára borultam.
  Alig kaptam levegőt, torkom összeszorult és benne ülő gombóc is nehezítette a dolgom. De Marek türelmesen kivárta, amíg kisírom magam.
- Tudnia kell az igazat!
- Fogja. Már nagyjából összerakta a képet. Kénytelen vagyok beavatni - mondta mély hangján. Ez is az én hibám. Ha jobban odafigyelek... akkor soha nem történt volna ez.
  - Sajnálom... az én hibám. - Marek csak legyintett.
- Nem baj, viszont most szépen visszamegyünk. Előtte te szépen levakarod az arcodról a sminked és úgy teszel, mintha mi sem történt volna. Ha kérdezik, akkor leordítottam a hajad a folyosón, mert nekem jöttél, vagy találj ki valamit. Suli után elrángatom ezt a barmot kajálni. Lesz rajtam lehallgató, hogy hallhass mindent a hercegedről. Itt van, fogd - nyomta kezembe a kütyüt, mire szipogva bólintottam. - Fújd ki az orrod és nyomás. Ha késel óráról, azt is mondhatod hogy megvertelek... -mondta, ezzel kipattant az autómból és laza léptekkel visszaindult a suliba. 
  Tudnia kell, hogy a végén már nem azért nem voltam vele, mert csak kihasználtam. Tényleg szerettem. Őszintén. Mint még soha senkit. Tudnia kell, hogy rohadtul Marek mondta meg, mit kell tennem... ő a főnököm!
 
  Szipogva mentem be a terembe és vágtam le magam a leghátsó padba. Elmélyülten bámultam a tankönyvet, ami annyiból állt, hogy néztem a papírt.
  A tanár bejött. Elkezdte magyarázni az anyagot én meg felszínesen jegyzeteltem. Egész órán a sírás ellen küszködtem. Hol könnyek marták a szemem, hol pedig saját magamat marcangoltam. Hogy lehet valamit ennyire elszúrni?
- Lilah! - csapta le könyveit a padomra, amin én feküdtem, mire én szívrohamot kaptam.
- Mi? - emeltem fel a fejem értetlenül.
- Gyere - sziszegte. Kihallottam a laza hanghordozása alól a feszültséget. Valami nagy baj van.
  Azonnal felpattantam és sietve követtem a feszült főnököm. Idegesen harapdáltam a számat, közben tekintetem össze-vissza cikázott.
- Marek - sziszegtem, miközben beértem. - Marek, mi a franc történt.
- Caleb történt. Úgy látszik, drága barátod jó nyomot adott le neked, ugyanis... hm.. egyszerűbb ha látod - kuncogott feszülten. Kinyitotta nekem a hátsó kijáratot. Kiléptem és elsőre nem láttam semmi különöset.
- Mit kéne látnom? - tártam szét a kezem. 
  Állával a hatalmas konténer felé intett, ő meg neki támaszkodott a hátsó ajtónak, hogy senki se tudjon átjönni rajta és rágyújtott. Idegesen sétáltam a kukához, s mellette megpillantottam az ájultra vert Calebet. Hasára dobva pár kicsiny zacskót, és a saját telefonját, amin egy hangfelvétel ment. Már le volt állítva, csak meg volt nyitva az alkalmazás.
- Ez ki tette...
- Zseb - válaszolt Marek. Táskám zsebéből kesztyűt rántottam és kirángattam a papírt. "Azt hiszem pont ezt akartad!" Aztán végighallgattam, ahogy Ian próbálja rábeszélni Calebet, hogy álljon le az árusítással.
- Ezt nem hiszem el! - morogtam, miközben visszamentem Marekhez.
- Kitörölted? - A fejemet ráztam.
- Átküldtem magamnak. Beszélned kell vele. Engem biztos nem hallgat meg, de te beszélj Iannel. Én bemegyek a központba és elintézek mindent. Te meg rohadtul beszélsz vele! Nyomás - mordultam rá. 
  Gyorsan berohantam az iskolába. A folyosón Ian támaszkodott a szekrényeknek nevetve beszélgetett. Tekintetét rám szegezte, mikor beléptem. Visszafordultam az ajtóban és közöltem Marekkel, hogy ne itt jöjjön be. Aztán elrohantam. Kijutottam az iskolából, majd bevágódtam a kocsiba és sietősen bementem a központba. 
  A dolgok felgyorsultak. Már egyenruhában mentek ki az iskolához. Caleb nem volt ott. Aztán a lakására mentek és innentől már csak a vallatás volt, én és Marek csak hallgatózhatunk majd a fal másik oldaláról.

  Aznap este megint csak a kocsimban ültem. Fülhallgatón keresztül hallgattam, ahogy a két pasas beszélget, közben könnyeimet nyeltem. Ian meggyőzhetetlennek bizonyult. Pedig dicséret jár Mareknek. Ennyit még életében nem dicsért egyszerre.
  Végül nem bírtam megmaradni a fenekemen. Kirántottam a fülemből a fülhallgatót és az anyós ülésre dobtam. Beindítottam a kocsit és elhajtottam... ennyit bírtam ebből. Ezek után nem jártam be. Minek, már tanultam egyszer.
  Pakolgattam otthon, illetve főztem, mivel már nem volt mit ennem. A mindennapos rutinommá vált, hogy esténként megsirattam, amit elrontottam. 
  Aztán egyik este kopogtak. Feldagadt szemekkel nyitottam ajtót. Marek volt.
- Mi az? - kérdeztem mogorván.
- Komolyan? Hány éves vagy Delilah? Mi a franc, átmentél depressziós 18 évesbe. Azt hittem sikerül túl tenned rajta magad - forgatta a szemét.
- Úgy tűnik? - kérdeztem vissza.
- Nem. Viszont nem egészen ezért jöttem.
- Na ez az én főnököm, akit megismertem... - morogtam, miközben leültünk a konyhában. Lábaimat felhúztam és úgy bámultam az asztalt. - Tehát, mi a következő?
  Marek elhúzta a száját, én meg a legrosszabbra gondoltam egyből.
- Van valaki más is - mondta. Hitetlenül meredtem rá. - Legalább is ez a gyanúnk. A drogozás nem állt le a jelentések szerint.
- Komolyan? Gyanúnk? És velem mi lett?
- Nem jöttél be - közölte. - Egyértelmű volt számomra, hogy miért. Reméltem, hogy mára csak rosszul vagy, vagy valami más.
  - Holnap reggel nyolckor találkozunk az első órán - közöltem. Marek bólintott, majd felálltunk. Kiengedtem, még pár pillanatig időzött, aztán hozzám lépett és megölelt. Mint egy barátot szokás.

- Kitartás Lilah! Minden rendben lesz - mondta.
- Köszönöm Marek.

Másnap

  Alig tudtam aludni, így jóval hat harminc előtt keltem. Rajzolgattam a határidő naplómba meg firkálgattam. Úgy döntöttem, hogy reggeli is fürdök, csak hogy teljen az idő. Közben a telefonomból szólt a zene. 
  Aztán a kocsim helyett a sétálást választottam. Így a rövid tíz perces autókázás helyett negyvenöt percet sétáltam. Jól esett, főleg, hogy tavaszias idő volt. Bő pólóban és cicagatyában libbentem végig az utcákon.
  Ahogy közeledtem az iskolához, ezzel párhuzamosan nőtt az idegességem. Abban reménykedtem, hogy húsz évesen már nem fogok ennyire ingadozó lenni.
- Szia! - csapott a vállamra hirtelen az egyik osztálytársam: Chloe. Vadító kék haja eszméletlenül állt neki, a megbarnult bőréhez és gyönyörű kék szeméhez.
- Hello, Chloe... hogy vagy?
- Én jól. De veled mi van. Nem válaszoltál sehol sem... meg eltűntél? Baj van Iannal?
- Iannel? - kérdeztem vissza értetlenül. Chloe mindent tudóan bólintott.
- Tudod, a jól kinéző osztálytárs, aki rohadtul rád van állva... - Célozgatott nem túl burkoltan. Megvontam a vállam.
  - Semmi. Nincs rám állva... - morogtam. A lány megrázta fejét és megforgatta a szemét. Szerencsére a lány engedte, hogy más témára tereljem a témát. Így egész jó hangulatba értünk a sulihoz. Aztán utunk szétvált, mivel ő csatlakozott valami barátnőihez én meg mentem a szekrényhez pakolni.
  Történelem cuccal felszerelve léptem be a terembe és ültem le a helyemre. Fülhallgatóval a fülemben vágtam le magam a terembe és az órarendet kezdtem díszíteni. Lassan szállingóztak be az emberek. Fel se néztem. Aztán, mikor ment el mellettem valaki és halál lazán szinte eltolta a padot belement Ian. 
  Meg se szólalt. Hátra se nézett. Vettem, oké haragszik, miért kell tovább ragozni. Megforgattam a szemem és morogva húztam vissza a padom.
- Haver, nem kell zavartatnod magad. Tényleg. Legyél csak egy bunkó gyökér nyugodtan - szólt rá valamelyik osztálytársam. Felnéztem. És hálásan rámosolyogtam Erikre.
- Hagyd csak - mondtam neki. A fiú megrázta a fejét és előre fordult. Pár pillanatig még mustráltam Ian hátát, majd visszafordultam a füzetkémhez.
  
  Egész nap ilyet játszottunk. Kerülgettük egymást. Marek mindezt díszpáholyból nézte végig, szánalmas mosollyal az arcán.
- Na mi a helyzet? - Ült le mellém ebéd közben. Megvontam a vállam.
- Kerülgetjük egymást. Próbálok nem foglalkozni vele. - Marek megint csak megforgatta a szemét, majd felpattant.
  Pár perccel később Iant rángatta felém pólójánál fogva. Felvontam a szemöldököm és a másik fülhallgatót is kivettem a fülemből.
- Dumálni gyerekek, dumálni! - morogta, majd egy másik asztalhoz ült. De előtte még megveregette a vállát. 
- Hajlandó vagy meghallgatni? - kérdeztem. Próbáltam semlegesen hangot megütni. Csak bólintott. Közben felkönyökölt az asztalra, én meg oldalt fordultam. - Tényleg szeretlek. Nagyon! De muszáj volt, gimnazisták tűntek el és bedrogozva halottan találtunk rájuk. Meg kell értened. Azt mondták te mindenkit ismersz. Sok-sok embert. Népszerű vagy. Ez volt a feladatom... de... de több lett. Nem akartam beléd esni. De megtörtént. Sajnálom, tudom, hogy én vagyok a hibás... Bocsánatot kérek miatta. De...
  - Gondolom elvárod, hogy megbocsájtsak? - szólalt meg. Semmi gúny. Csupán puszta, tiszta érdeklődés.
- Örülnék neki... mert tudom, hogy szeretsz. - Ian halványan elmosolyodott, majd nagyot sóhajtott.

Tori

Move on

  Lázasan ütöttem a gép billentyűzetét. Aztán hosszan megnyomtam a törlés gombot... csak bámultam, ahogy a frappáns soraim eltűnnek. Nem bírom elküldeni. Miért nem bírom elküldeni a fenébe már. Hátrébb toltam a székemet és a gépe elé borultam. Homlokomat az asztalon pihentettem. A fenébe már, hogy lehetek ilyen szerencsétlen. 

  Aztán lassan felemeltem a fejem és kezemen támasztottam meg és úgy bámultam a képernyőt, meg azt az istenverte zöld pöttyöt.
  Morogva lenyomtam pár billentyűt. Egyszerű, gyors, semmit mondó. Aztán kikapcsoltam azt a vackot és kibújtam a szürke kardigánomból, majd fekete dzsekire cseréltem.
  Fülhallgató nélkül hagytam el házat, mivel valóban gondolkodni akartam. Oldalra fontam a hajam, majd betűrtem a dzseki alá.Végül napszemüveget ragadtam és felrántottam a fejemre a kapucnit.
  Közben rezgett a telefonom. Nyomtam rajta párat. Rea volt. Elkezdtem választ pötyögni, mikor felhívott. A telefonom pár másodpercnyi sötét képernyő után magához tért és fel tudtam venni.
- Mit csinálsz? - kérdezte vidáman. Legalább neki jó kedve volt.
- Épp utálom a világot... - közben megálltam egy buszmegállóban és a kavicsokat kezdtem rugdosni.
- Már megint?
- Még mindig - vágtam rá automatikusan. 
- Már megint ki bántott? - szólalt meg nevetve. Megforgattam a szemem, miközben kihajoltam, hogy lássam jön-e busz.
  - Jamie egy barom. Várj. Jön a busz és előásom a bérletem... Tehát, Jamie egy barom állat. Egyszerűen addig tudnám ütni, amíg mozog.
- Sajnos az lehetetlen.
- Tudom.
- Figyelj, gyere át. Filmezünk meg hasonlók... talán jobb kedved lesz. Itt lesz nemsokára Ematt... vele jóban vagy, nem is kicsit. Majd tőle jobb lesz - mondta kissé aggodalmasan.
  Halvány mosoly futott át az ajkamon.
- Már úton vagyok - mondtam, majd kinyomtam. Amint megérkeztem Rea rám vetette magát, majd közölte, hogy rémesen nézek ki. Előhalászott pár ruhát és bezárta fürdőjükbe, hogy öltözzek át.
- Ha nem veszed fel, nem engedlek ki - kiabálta valahonnan.
- Oké - morogtam, miközben kibújtam a nadrágomból.
  Rea-ben az a jó, hogy tipikusan vékony lány, aki szereti az elveszős stílusú ruhákat, amiket én imádok. Tehát mindig van ruha, amit felvegyek ha netán az enyémmel lenne valami. Mondjuk leönti kávéval, vagy valami... Most például véletlenül üdítőt locsolt rám, mikor beléptem. 
  Szememet forgatva léptem ki, majd kirántotta a hajamból a hajgumit.
- Copf! Így úgy nézel ki, mint egy könyvtáros néni! - morogta. A szememet forgatva fogtam fel a hajam.
  Mikor megfeleltem neki, kávéval jutalmazott. Olyan finomra csinálja, csak ezért iszom. Aztán leültünk és már szinte csengettek is. Rea kirohant, addig én szabadon garázdálkodtam a házban... felfedeztem, hogy elől van pár üveg pia.
  Meglepetten mentem Rea után.
- Hallod... - bennem akadt a szó. Kinn vagy tízen álltak. - Sziasztok - köszöntem meglepve.- Hát ti?
- Buli... tudoood - szólt Jason.
- Rea, hogy esne a fene beléd!

Tori

Önmagamat

Hi guys!

Na, most kezdem magamat hibáztatni. Borzalmas vagyok. Egyszerűen nem értem, hogy miért csinálja ezt. Tényleg nem tudom. Oké, egyszer felemlegettem itt, hogy mennyire félek attól, hogy túl közel engedem és akkor majd nem beszél velem... és nocsak, mi lett. Köszi tanultam belőle. Akkor többet nem engedek közel senkit. 

Ez nagyon kedves meg minden, csak nem értem miért. Tehát, legalább mondaná meg miért csinálja Mert már kezdek idegileg kikészülni.

Komolyan... tudjátok milyen rossz, amikor olvasok vissza, hogy vajon hol az anyámban bántottam meg annyira, hogy most ne beszéljen velem... és semmi... tehát tényleg semmi. Néha ő szemétkedett, de annyira nem... és egyszerűen... AHJ!

Valaki valami megfejtési ötlet esetleg? 

Mellesleg egész jól vagyok. Voltam ma Hellánál és kicsit "edzettem" is.. meg nagyban írom a tételeket. Ahj, nagyon hosszúúúúak.

Tori

Beszéd

  Merev léptekkel indultam meg a folyosón, aztán mosolyt erőltettem az arcomra. Befordultam a teremajtón és levágtam a táskám a padra és leültem. Felnyitottam a laptopom és megnyitottam pár oldalt és tovább gépeltem.
- Mit csinálsz? - állt meg a pad előtt Jamie. Fel se pillantottam.
  - Gépelek. Várom a professzort - vonogattam a vállam és próbáltam némi érdeklődést csempészni a hangomba, hogy ne bántsam meg nagyon.
- Duzzogsz!
- A padod a terem másik részén van. Itt a professzor. Takarodj a helyedre - sziszegtem, mikor meghallottam, hogy többen elhallgatnak és lecsaptam a laptopom. Nem néztem Jamie-re, csak meredtem el a feje mellett.
  Jamie elvonult és levágta magát a padjára. Az óra végére már lenyugodott, én viszont felidegesítettem magam. Mérgemben felpattantam a cuccaimmal együtt és kiviharoztam. Kisiettem az épületből és elmentem sétáltam két háztömböt, mielőtt még totálisan kiakadnék.
  Végül visszamentem az egyetemre és leültem a helyemre. Kezdődött az óra és próbáltam nem arra a baromra figyelni. Aki szinte lyukat égetett a tekintetével a hátamba. Amikor meg odanéztem, akkor elfordította fejét.
  A nap végén összeszedtem a cuccaimat, majd elhagytam a termet. Két háztömbnyire az egyetemről rágyújtottam. Ekkor rezzent meg a telefonom. Előkaptam és csupán egy képecskét küldött valaki. Unottan megnyitottam. Jamie.
  Szem forgatva nyomtam meg a nevét és saját magamat pillantottam meg hátulról több méter távolságból. Mellette egy kedves kis üzenet: nem vársz meg. Nem is válaszoltam. 
  Két héten keresztül nem beszélt velem. A tudja fene miért... most ez nem az a rész.

Megüthetem?

Hi guys!

Vigyázat, megint idegbeteg!!!!!
Hogy menne neki magától a falnak!
Rendben, megtanultam a leckét. Többet nem mutogatom meg senkinek, de könyörgöm. Ez nem fair. Az történt, amit szerettem volna. Lecsökkent a mennyiség.

DE NEM ENNYIRE GONDOLTAM! Tehát.... GRRR!!! Direkt figyelmeztettem, hogy nem jó ötlet, de én igen is küldjem el a linket.
 Mert ennek erősködnie kell és érdekes módon... azóta kb. hozzám se szól! Hogy szakadna meg.

De komolyan, elegem van! NAGYON ELEGEM.
De gondolom ez látszik.
Mellesleg, jelenleg azért vagyok ennyire idegbeteg, mert feltettem egy képet nagyon szép szöveggel, ami enyhe (k****** egyértelmű célzás volt) erre ez a kis... @&#@$Ł(!!!!!) belájkolta. Milyen kis humoros.

Tori&Shadow

Nos, akkor ne beszéljünk

Hi guys!

Először is:

Matt ezt a cukiságot csak neked! Most jelenleg egy hárpiánál is rosszabb vagyok. Ez amolyan figyelmeztetés akar lenni. És remélem, hogy most kapcsoltad ki az oldalt, ha egyáltalán még olvasod, mert jelenleg ölni tudnék az teljesen indokolatlan indulataimmal. Csodás, mi?
Nos, tehát vasárnap valamiért Mattnek sikerült gyengébb pillanatomban elkapnia és én hülye, idióta állat megmutattam neki az oldalt. És konkrétan azóta nem beszéltünk.
Biztos vagyok benne, hogy megvan rá a tökéletesen racionális indok, ami jelenleg sehogy sem fér bele abba a töpörödött bolond agyamba. Mert ugye én egy őrült nő vagyok.
Fúj! Elég ebből.
De én komolyan nem értem mi van ilyenkor a fejemben. Vagy az ő fejében? Vagy most mi van? FÚ! Mérges vagyok. Tényleg az, rettegjetek.
Tulajdonképpen... végül is pont az történt, amit el akartam kerülni. Hogy az a csúnya mindened!



Tori&Shadow

Köszi skacok, tényleg!

Hi guys!

Sikeresen megbetegedtem. A fülem megállás nélkül fáj, kivéve ha sapkában vagyok. Így hát egész nap sapkában voltam. Apa szerintem most fogta csak fel, hogy mennyire hülye lánya is van tulajdonképpen.

A lényeg, hogy felkeltem és halál volt. Fájt a hátam, a fülem. Fázott a fejem és a szívem, avagy a feletti lévő bőr. Hiába tettem rá a meleg izét. Majd meg akartam fagyni. Egész nap szenvedtem. Hol aludtam, hol szimplán szenvedtem.

Aztán lementem barátnőmhöz egy sulis projekt miatt. Ott egész jól voltam már. Aztán hazahoztak és meglepve találtam képet arról, hogy locsolna le Isaac és a többiek, hogy nevetnek. Azonnal fel is tettem.

Tori

Locsolás

Hi guys!

  Egész délutánig összeszámolva 15 locsolóm akadt. Örültem nekik nagyon. Csak hát olyan pacsuli szagom lett, mint senkinek talán. Mondom 15!!
  De amúgy nagyon kis cukik voltak.
  Aztán eljött a locsolóbál. Izgultam, hogy vajon milyen lesz meg hasonlók. De végül egész jól sült el. Eleinte csak lézengtem, meg segítettem a cukrokat szétszórni. Közben sorra érkeztek a vendégek: Bash, Andy, Isaac, Adele... mindenki. Szépen lassan.
   Egész jól elszórakoztam Martinnal... volt valami pletyka, hogy egy csajnak bejön Martin. És a csaj közölte, hogy ez egy nagyon friss dolog, mert tíz perce értesült erről. Szegény Martin mindig vele van ez.
  Aztán jött a show. Adele-t szódás szifonnal meg Isaac részéről ásványvízzel locsolták le. Szegénykém össze-vissza remegett, miközben átöltözött. Jót nevettem. Teltek múltak az események...Közben Isaac-kel piszkáltuk egymást. Egyszer miatta locsoltak le valami vacak szagú izével. Aztán lefújták a tenyerem, mire ő pont jött szembe és az arcába töröltem. Erre rám akarta kenni és én meg kiszöktem az karmai közül. Andrew meg ráreccsent, hogy nem így kell udvarolni meg ilyenek. Majdnem elsüllyedtem.
  Volt evőverseny. Érdekes volt. Aztán láttam, hogy Isaac félrehívja Adelet... és kissé gyanús volt, mert hát már mondogatta Isaac hogy kapok én ma még...
  Végül kaptam is. Ian megkérdezte nem félek-e, meg hasonlók. Meg Adele ki akart hívni, meg Andy is. És sehol sem láttam a többieket. Beálltam egy felnőtt mellé. És ott beszélgetett velem Adele, meg Andy és egyszer csak Adele megszólalt:
- Na hozd! - mondta és egyszerűen kirángattak a védelmet nyújtó házból. Ellenkeztem és elég szépen helyt álltam. Az első kancsó vizet kiborítottam, majd mikor megláttam Isaac-et, Martint vízzel... sikoltozva menekültem. Aztán csak utol értek.
  Azt hiszem Martin oldalba locsolt, majd talán Isaac. Aztán Bash is.
  Aztán csurom vizesen még megbosszultam magam. Isaac után rohantam, aki nagyon elégedetten mosolygott és hátulról átöleltem, hogy jóó vizes legyen. Kezdeti elégtételnek elég volt.

Tori

Sakkmatt

Hi guys!

Annyira gonosz vagyok. De tényleg. Kissé megesik a szívem Matten. Azt hiszem még egy szívbajt okozó dolgot nem csinálok. Ez a hülye megadta neki a blogcímét. Na de nem baj. Majd legközelebb nem csinálok ilyet...

Mellesleg épp Hellánál töltöm az éjszakát. Tegnap este kissé összeakaszkodtunk, de már minden oké.

Tori

Boldog nyuszikáát!

Hi guys!

Mikor először olvastam ezt a nyuszizós verziót, megfogadtam, hogy én nem állok be a sorba. Na így kell elbukni valamit!

Napok

Hi guys!

Eltelt pár nap. Konkrétan kettő. Jók voltak, csak nagyon sűrű volt. Azonban, két fontos dolog történt, vagy több... mindegy.

• Mattel a kommunikációnk nagyon lecsökkent és igen, ezt szerettem volna. De ez így tök rossz. Attól tartok, hogy mi van, ha olvasta és rosszul esett. Nem akarok még egy emberrel összeveszni, nem bírnám ki. 
• Éjjel Hellánál voltam. Igazából este átmentem és egy körül értem haza. Nagyon állati volt! Ott volt Rose, Lex, Hella - ha már ott lakik - és a barátja is csak ő benn a házban alukált. NAgyon jól elbeszélgettünk meg minden. Kicsit okosabb lettem Lexszel szemben is. 

Amúgy ma vagyok egy éves. Mármint az előző húsvét szombat lettem megkeresztelve. És tiszta cukik voltak ketten. Adele meg Jules "felköszöntött".

Nagyon jól esett. 

Ui.: Valami nem oké.

Tori

Érzések, tűnés!

Hi guys!

Egyszerűen nem hiszem el, hogy tényleg ennyire szerencsétlen vagyok. Erről lassan könyvet lehetne írni. Szinte már látom is a címet: A balszerencse lánya. Ez találó. Komolyan mondom még tetszik is. 

Tehát a mai nap furára alakult. Reggel indult, apával, ahogy felhívott. Aztán egész nap henyéltem, végül elmentem anyuval vásárolni, meg takarót venni, aztán meg akartam hímeztetni. Természetesen nem tudták meg csinálni. Szabadkoztak is hogy miért, de nem teljesen fogtam fel. Ja, meg elküldtek Westendbe, hogy majd ott TALÁN meg tudják csinálni. Hát valószínű, hogy el fogok menni.

Aztán mentem misére, mert ugye Nagycsütörtök van. Próbáltunk. Adele-lal jól összekaptunk. Aztán ki is ment, mert rosszul lett. Állítom, hogy bemagyarázta magának.

Közben Lia és Sunny is sírdogált. Lia összekapott valakivel. Sunny, pedig késett Brad miatt és veszekedtek. Meg azt hitte, hogy megint rá fognak csúnyán nézni emiatt, meg Andrew is elég csúnyán rájuk szólt.

Később Adele is elsírta magát, miután bocsánatot kért tőlem. Kiderült, hogy összeveszett Erikkel.
Sunny meg is kérdezte, hogy én nem akarok-e sírni, mert már mindenki sírt a sorban, csak én nem. Inkább passzoltam a lehetőséget.

Aztán jött a mise. És nagyon hosszú volt. Nagyon nagyon nagyon hosszú. Prédikáción a téma leginkább a szeretet volt, legalább is ez jött le. Kapásból eszembe jutott Isaac. Nagyon jól elrontotta a kedvem.

Aztán hazajöttem Közben próbáltam nem megfagyni és elbőgni magam. Majdnem összejött.

Tori&Shadow

Szünet van muhah

Hi guys!

Ah, végre! Annyira jó! Éjfélkor mentem aludni. Addig Matt-el kommunikáltam. Nagyon le kéne vele állni. Még mindig félek, hogy baj lesz.
Aztán fú, de mérges voltam apa felhívta az otthonit. Kitámolyogtam odáig, aztán morogva beleszóltam, hogy mit szeretne. Meghallotta a hangos és megrémülve köszönte, hogy nem engem akart hívni.
Aztán fél tizenegyig aludtam, mint akit leütöttek. Akkor is kicsit nehézkesen keltem fel. Lecammogtam a konyhába és úgy döntöttem, hogy megérdemlem reggelire a fagyit. Aztűn kicsit fényképeztem, mert az ég olyan csábítóan szép volt, hogy nem lehetett nem lefényképezni.

Hát nem szép-e? Szerintem gyönyörű

Tori