Szalagavató

HI guys!

Jó későn jelentkezem, ugyanis a szalagavatóm 2015.12.05-én volt. Ennek ellenére jó pár nappal le vagyok maradva. Csodás volt. Ha egyetlen szóval kellene leírnom az eseményt: tökéletes. De örülök, hogy vége. Nem szeretném még egyszer átélni a dolgot: az a rengeteg stressz, amikor készültünk rá. Az osztálytánccal kapcsolatos problémák. Mattes viták.
  De maga a szalagavató! A legutolsó próbán, vagyis az előtte lévő nap: pénteken azt hittem felrúgom Mattet, annyira felhúzta az idegeimet. Ismételten egész végig hergelt, piszkált mindennel, amivel csak tudott. A legelején azt hittem ismételten összekapunk, de egész jó vége lett.
  A vicc az egészben az, hogy aznap este még beszélgettem is vele. Mármint lenn a metróban.
  Bármilyen stressz nélkül feküdtem le aludni és békésen, kipihenten ébredtem. Gyors zuhanyzás, ahogy anya aznap fogalmazott a mai nap egyetlen lehetősége, hogy fürödj, az most van. Nem meglepő, de igaza volt. Tehát, zuhany, majd megérkezett Adelaide, hogy elkészíthesse a sminkem. Rengeteg vackot kent a képemre, de szép lettem. Aztán jött a hajkészítés. Ami közben egyetlen egy pozícióban készíthetett rólam az ember: törökülésben, meditálását és nyugalmat imitálva egymáshoz érintettem a hüvelyk-és mutatóujjam.
  Amikor kész lett a hajam is megcsodáltam magam, aztán gyors pakolás és indulás a sportkastélyba. Megérkeztünk szépen és bementem. Találkoztam osztálytársaimmal és többen közölték, hogy nagyon szép vagyok, illetve, hogy nem ismertek meg. Illetve figyeltem Boss kisfiára, nagyon kis aranyos volt.
  Kivártuk, amíg próbálhattuk. A próba egészen jól sikerült. Természetesen voltak bakik, de nem lehetünk tökéletesek. Matt ragaszkodott ahhoz, hogy ruhában táncoljak én viszont ragaszkodtam, ahhoz, hogy abroncsban. Természetesen az én akaratom érvényesült.
  Próba után én személy szerint ráértem. Mászkáltam, bámultam a többieket, illetve kimentem Opheliával, hogy cigizzen. Matt mellesleg hozott nekem csokit. Nagyon kis édi volt. Leültem figyelni a próbát közben Matt és osztálytársunk közös erővel piszkáltak engem. Folyamatosan...
  Aztán megvolt a szalagtűzőpróba és már öltözhettünk is. Mikor kész voltam felmentem és meglepetésemre anya már fenn volt. Beszélgettünk, hogy mi volt eddig. Aztán megérkezett Matt családja és édesanyja egyből odajött hozzánk beszélgetni.
  Aranyos nő. Egyszerűen imádom.
  Eztán sajnos mennem kellett lefelé, beállni a bevonuláshoz, a szalagtűzéshez. Borzalmas volt: egyetlen egy ok miatt: magassarkú volt a lábamon és cseszettül fájt benne a lábam. De hősiesen végigálltam az egészet, annak ellenére, hogy többen megszabadultak magassarkújuktól. Én azt mondom, aki nem bírja, ne járjon benne.
  Megkaptam a szalagomat. Boss sok-sok kedves dolgot mondott és be kell valljam: kis híjján majdnem elsírtam magamat.
  Aztán végül kibírtam. Megszabadultam tőle és kezdődött a kapkodás: rohamtempóban kezdtünk el öltözködni, ugyanis mi kezdtünk a keringővel. Végül a franciatanárom tök aranyos módon befűzött.  Komolyan mondom az egész estét egybefogva: ő csinálta a legjobban. Amint kész voltam kiüldöztek az öltözőből, mert kicsi helyen sok lány, naaaagy ruhában nem fér el. Főleg, hogy mindenki izgult.
  Kiléptem az előtérbe: egy csomó szépruhás lány, plusz sürgő forgó emberek. Elkezdtem idegeskedni. Tördeltem a kezem és össze-vissza pillantgattam a teremben. Ideges lettem. Dobogtam a lábammal, előre hátra billegtem.
  A fiúk lassan beszivárogtak a terembe. Matt észrevett és elmosolyodott. Több méterre előttem megállt. Vigyorogtam, mint a vadalma és elindultam jobbra, ahonnan bevonulni terveztünk. Félúton találkoztunk, mert  pár ember állta utunkat.
  Onnantól fogva annyi bókot kaptam aznap, mint még életemben soha. Állandóan, folyamatosan csak bókolt, bókolt és bókolt. Ugráltam össze-vissza az előtérben az izgalomtól, Matt is izgult, csak ő éppenséggel csendesebben és visszafogottabban. Aztán elkezdődött. Az első pár lépésnél még remegett a lábam, aztán csak jobb lett.
  Természetesen végigbeszéltük az egészet Mattel. Szerintem mindkettőnknek szüksége volt rá, hogy ne izguljunk annyira. A legeslegvégén, természetesen elcsesztük, mert nem kellett volna kimennünk, de nem volt annyira nagy a baj. Vigyorogtam, ezer és egyszer megköszöntem neki, hogy velem táncolt, ugyanis egyetlen egy hiba nélkül táncoltuk végig a táncot. Hiba nélkül! Elöntött a büszkeség. De nem sokáig ugyanis megint csak öltöznöm kellett: osztálytánc.
  Az a ruha borzalmas volt. A flitterek végighorzsolták a bőrünket és rohadtul fájt fel-le venni. Utáltam. A táncban természetesen sikerült hibát ejtenem, de ennek ellenére is jól sikerült. Csodás volt. Visszaöltöztünk a keringőruháinkba, megkerestem Mattet és vártunk a gyertyás felvonulásra. Ezt is végigbeszélgettünk. Egy idő után még ő szólalt meg, hogy ja, csak mi dumáljuk végig az egészet ugyanis mindenki csendben volt.
  Miután ennek is vége lett jöhettek a táncikálások a szülőkkel. Elszakadtunk Mattel, de nem figyeltem rá, ugyanis a rokonaimmal voltam. Táncoltam mindenkivel és még az osztályfőnökkel is és Ophival is. A legvégén - ha jól emlékszem- egyszer csak jött Matt és felkért. Kapásból muszáj volt megkérdeznem, hogy még nem volt elég velem táncolni?
  Körbe-körbe forogtunk és totálisan elszédültem. Csináltunk pár képet - halkan megjegyezném, hogy egyik sem lett jó. Aztán végre mehettem öltözni. Megszabadultam a már-már fojtogató ruhától és elkezdtem összepakolni.
  Kivittem a cuccaimat, gyorsan ettem pár falatot, majd anyuék le is léptek és vártuk az afterre vivő "partybuszt". Matt megkínált a sörével, de boralmas íze volt... később kaptam a strongbowjából: na az már jobb volt.

Tori