Idő

Hi guys!

  Mostanában csodásan telnek a napjaim. Hivatalosan is rekord ideje vagyok elkötelezve egyetlen egy személy iránt. Az első napokban őrjítő volt, ha nem volt mellettem. Folyamatosan nyafogtam emiatt és icipicit túlzásba estem, ezt utólag bevallom.
  De nem csak én. Matt őrjítő hiányát anya és apa is érzékelte (megjegyezném, akartuk ellenére, ugyanis indok nélkül ölelgettem az embereket és nyöszörögtem) és van egy olyan érzésem, hogy annyira nem örültek ennek az állapotnak.
  Aztán idővel persze ez is csillapodott. Már nem nyafogok össze meg vissza... néha néha még azon kapom magam, hogy teátrálisan felsóhajtok és elmeredek a távolba... de ilyenkor anya kuncogása általában hamar visszarángat a valóságba.
  Kicsit mindig is tartottam tőle, hogy mostantól megszűnnek a több órás telefonbeszélgetések. De tegnap teljesen lenyugodtam. Ha hajnali négyig nem voltunk fenn és beszélgettünk, akkor egy pillanatot se. Hiányzott ez az állapot. Imádom!
  Volt egy pillanat, amikor megijedtem, hogy összeveszünk. De végül minden jól alakult!
  Rá kellett döbbennem, hogy félreismertem saját magamat. Sokkal nehezebben mondom ki mindazt, amit érzek, mint gondoltam volna. Tényleg nehezen mondom ki és nem azért mert tartok tőle, hogy ő hogyan fog reagálni rá.
  De mindegy, mert ezen már dolgozom! Szépen lassan átformálódom és valljuk be őszintén, szükségem is van rá.
 Tori&Shadow