Stitches

  Teljes csendben lépkedtem be az edzőterembe. Ledobtam a nagy válltáskámat, melyben két másfél literes üveg pihen, egy törülköző és tiszta ruha, illetve tusfürdő. A melegítőnadrágomból előhalásztam a telefonomat és kirántottam a fülhallgatót a csatlakozóból és a félhomályban a hangfalhoz léptem. 

  Összekapcsoltam a két eszközt, majd lábammal bekapcsoltam a hangfalt. Beállítottam a hangerőt, ugyanis az előttem használó egyén szerettem maxra feltekerni a hangerőt. Eztán elindítottam a táncos zenelistámat. S miközben lassú ütemű zene szólt én becsuktam az ajtót és a függönyt elhúztam előtte, majd felkapcsoltam a led lámpákat, amik hangos búgásukkal elnyomták a zenét.

  A zsebemből elővettem a távirányítót és felhangosítottam a zenét. Előrehajoltam és nyújtani kezdtem. Közben leraktam a földre a távirányítót és a tükörhöz léptem. Gyors és alapos bemelegítés után kezdődtek a zenék, amire táncolni szoktam. A listát sikerült pont úgy beállítanom, hogy ne kelljen állandóan váltogatnom a számokat. 

  Saját magammal szemezve néztem a lépéseimet. Kívülről ment már mindegyik szám, de egyszerűen éreztem, hogy hiányzik belőle. Hiába adtam bele mindent, hiába váltogattam a stílusokat, egyszerűen nem sikerült jól... sehogy.

  Ingerülten túrtam a hajamba és ültem le a földre, mikor nyílt az ajtó. Dühös tekintettel fordultam az ajtó felé. A függöny mögül Dana lépett elő ugyanolyan táskával. Kérdőn néztem rá, miközben ő nem zavartatva magát ledobta cuccát az enyém mellé.
- Szia - rántotta ki füléből a fülhallgatót. Rágójával lufit fújt, majd rám mosolygott.
- A függöny nem véletlenül volt elhúzva.

- Ráismertem a zenelistára. Tudtam, hogy te vagy az. Na mi nem megy? - kérdezte, miközben a táskámból elővett üveget hajította oda nekem. Meghúztam az üveget és a negyede lecsúszott a torkomon. 

  Hatalmasat sóhajtottam és megtöröltem a számat.
- Hiányzik belőle valami... - morogtam. Dana bólintott, majd a hangfalhoz lépett.
- Gyere... csináljuk együtt - mosolygott rám. 

  Elindította a zenét és tökéletes összhangban léptük a lépéseket. Dana pontosan olyan jó táncos volt, mint barát. Vigyorogtam, ahogy a tükörképünkre pillantottam, majd lehajtottam a fejem és tovább táncoltam. Lehunytam a szemem és mosolyogtam.

  Sokkal jobban éreztem így magam. Mikor vége lett a számnak egyből az üvegemhez nyúltam.
- Azt a rohadt... és nekem ez nem megy? - kérdezte hitetlenül vigyorogva.
- Most jobban ment - mosolyodtam el, majd ismét nekidőltem a falnak és kortyokban nyeltem a vizet. Az első üveg hamar kifogyott. 

  Ismét nyílt az ajtó és némi vacakolás után a függöny mögül Oliver került elő. Ledöbbentem és inkább kibontottam a második üveg vizet.
- Szia! - rikoltott fel Dana. Lejjebb csúsztam a falnál reménykedve abban, hogy megnyílik alattam. Oliver és én minimális múlttal rendelkeztünk, ami nekem bőven elég volt, ahhoz, hogy egy életre elkerüljem őt.
- Szia Sora - köszönt oda nekem gusztustalanul tenyérbemászó vigyorral az arcán, már tudtam, hogy minél hamarabb le kellene lépnem.

  - Bello - köszöntem vissza szűkszavúan. 

  Oliver lepakolt és ránk pillantott.
- Megzavartam valamit? - kérdezte óvatosan. Dana egy pillanatig habozott, majd egyszerre rávágtuk:
- Igen! - kiáltottam erőteljesen.
- Neem - mosolygott szolidan a lány. Oliver felém pillantott, mire még inkább lejjebb csúsztam. Idióta vagy, Sora nyugtáztam magamban. Lehunytam a szemem, s a helyzetet Dana vidám személyisége mentette meg,

  - Táncoljuk el újból! - lépett elém, s kezét nyújtotta. Felrántott a földről és a telefonomhoz futott, hogy elindítsa a számot. Lehunytam a szemem és igyekeztem megfeledkezni arról, hogy Oliver itt van. Csukott szemmel táncoltam egy darabig, aztán a tükörképemre szegeztem a tekintetem. Mozdulataimból áradt a feszültség, erősebbek, merevebbek és agresszívabbak voltak, mint eddig. Lement a szám a ingerülten fújtatva léptem a telefonomhoz. Eltelt egy óra. Az óra lassan kezdődik.

  Leültem a földre és vártam a többieket.
- Feszült vagy? - ült le mellém Oliver. - Tudod, nem jó, ha magadban tartod az ilyeneket... - darálta vigyorogva. Élvezte, hogy én feszült vagyok miatta. 

  - Hogy van az, hogy még mindig levegőt veszel? - fordítottam felé a fejem. Oliver pillanatnyilag meghökkent, majd ismét rókavigyor ült ki arcára. - Mit vigyorogsz? - kérdeztem a lehető legbunkóbb stílusban.

  Erre sajnos nem érkezett válasz, mivel nyílt az ajtó, s az oktatóm idegesen húzta arrébb a függönyt. Egyből felém lesett: tudta, hogy én voltam. Ártatlanul elmosolyodtam, s felpattantam. Olivert faképnél hagytam, egye csak a fene. Erik nyakába vetettem magam és bociszemekkel bámultam rá:
- Bocsiiii, utálom, amikor benéznek az ajtón, hogy lássák ki van benn...
- Mondtam már, hogy ne gyere ide egy órával hamarabb. Megbüntethetnek, amiért nem mint bérlő használod a termet.
- Majd akkor kifizetem - vontam meg a vállam. Erik a szemét forgatta, miközben a telefonomat a kezembe csúsztatta, s az övére fókuszált.
- Ma - emelte fel a fejét percekkel később. Addigra már tizenkét szempár szegeződött rá. - Ma eljött hozzám egy tehetségkutató embere, hogy háttértáncos párokra lenne szüksége.

  - Ki akar menni? - kérdezte, mire automatikus felemeltem a kezem. Nem foglalkoztam a többi emberrel. Egy biztos: én ott leszek! Erik pár pillanat után bólintott. - Akkor jó. Ma eljött velem a hölgy, hogy megfigyeljen titeket és válogathasson. Sok sikert a mai napra srácok! - mosolyodott el. 

  

-... Oliver és Sora. Patrick és Dana és ennyi - Benne voltam a négy párban, de Oliverrel. A fiúra pillantottam, aki engem bámult.
- Sora? - lépett oda hozzám a nő. Zavartan ledobtam a táskám a vállamról és a vártam, hogy folytassa. - Nagyon ügyes voltál. Nagyon kevés olyan embert láttam, aki ekkora odaadással táncol. Sokat kellett harcolnod, ugye? - kezdett csevegni, mire elmosolyodtam.

  - Kilenc éves korom óta táncolok. Rengeteg fájdalmat kellett átélnem azóta. De én ezt akarom - vonogattam a vállam.
- Ez a legjobb hozzáállás. Nagyon sokra viheted így - mosolygott. - Te és Oliver nagyon jó pár fogtok alkotni. Látszik, hogy ellentét van. De a zene, amire táncolnotok kell majd... nos tökéletes lesz. Ti lesztek a legjobbak! - lelkendezett a nő. 

  - Ez csodás... - morogtam. - Sajnálom, de mennem kell. Viszlát.
- Szia Sora! - kiáltott utánam, mielőtt még Erikhez fordult volna.

Tori