Hi guys!
Picit azt hiszem kifutott a lábam alól a talaj. Még jól vagyok. Hivatalosan is kijelenthetem, hogy többé nem tudok tiszta fejjel gondolkodni, egy bizonyos érzés miatt és ez tönkre fog tenni. De most még félig meddig józan állapotban tudom közölni, hogy én láttam az apró jeleket, vettem a célzásokat. Az összeset.
Az egy másik dolog, hogy úgy gondoltam, hogy csak véletlen, hogy nem nekem szól. Hogy nekem nem szólhat. Úgy gondoltam én ezt nem érdemlem meg. De ha mégis, akkor sem lenne jó ebbe belemenni, mert csak fájdalmat okoznék. Ironikus, de megint csak igazam lett. Fájdalmat okoztam, pedig nem akartam. Vicces, igaz?
Nem tudom elégszer elmondani, hogy sajnálom, hogy így alakult. Talán most szalasztottam el az esélyt a boldogságra. Talán ha hagyom ezt az érzést tovább nőni...vagy ha csírájában elfojtom az egészet... nincs jó megoldás. Elvesztettem a kontrollt, ráadásul nem tudom, hogy kezelni a helyzetet. Ilyen helyzetben még nem voltam... és... félek, hogy mi lesz ennek a vége.
Bizakodó vagyok azt hiszem. Bár ez az állapot percenként változik.
Tori
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése