Valami

JAVASLOM, HOGY GÖRGESS LEJJEBB 

 Sora Sacram két napig eszméletlenül feküdt azon a kanapén. Többször lázálmok kísértették és lehetetlen dolgokat kiáltozott, de ez senkit sem rémített meg: hiszen ebből tudták a lány él és virul, szervezete küzd a benne terjengő anyag ellen, ami a halálát követeli. Matthew James Read két napon át aludt a kanapéval szemben fotelben, ami bármennyire is volt kényelmes: nem aludt benne egyszerre többet, mint fél óra.

  A fiú minden nap felkelt és kihívta az orvost. Édesapja túlságosan el volt havazva, így mikor éjszaka hazaesett egyből a hálószobájába vitték a lábai. Fel sem tűnt neki, hogy egy betegjelölt a nappalijában fekszik és szenved, csak utólag tudott róla. 

  

  Az orvos végigsimított a lány homlokán, s bólintott. Tekintete a karjára tévedt. Mutató- és hüvelykujjával átfogta a lány csuklóját, majd a többi ujját is a hideg bőrhöz szorította, s felfordította a lány karját. Bal alkarjának belső felén egyetlen ér rajzolódott ki, mintha vastag fekete festékkel emelték volna ki. Az orvos ciccegett.
  - Valami baj van? - kérdezte a mögött ácsorgó fiú. Az orvos leeresztette a lány kezét és a fiú felé fordult:
- Matt, ez a lány egy igazi túlélő. A láza lement, végre visszakapta a arcszínét is, minden rendben van úgy ahogy... azonban az a bizonyos anyag. Csak nem ürül ki a szervezetéből. Magad is megnézheted, de semmivel nem leszel tőle okosabb - intett a lány karja felé a férfi.
- Rendben. Még ma magához térhet? - kérdezte bizakodva. Az orvos kesernyésen elmosolyodott, az ilyen vakon reménykedő emberektől mindig elkomorodott.

  - Nem tudom - mondta végül.

  Sora magánál volt. Mikor az orvos hozzáért a karjához az emiatt beléhasító éles fájdalom visszarángatta a való világba. Nem mert megszólalni, csak feküdt mozdulatlanul és hallgatta a két ismeretlen dialógusát.

  Mikor csend lett kinyitotta szemét. Ideje sem volt körbenézni, mert azonnal megszólították.
- Csak hogy magadhoz tértél. Már kezdtem aggódni, hogy mit mondok a szüleidnek... - Sora rémülten oldalra fordult.
- Ki vagy? - akarta kérdezni, azonban torkán nem jött ki hang.
- Fel tudsz ülni? Van itt neked egy kis narancslé. Gondolom teljesen kiszáradt a torkod. - Sora bólintott, miközben ülésbe tornázta magát Matt felpattant és a dohányzóasztalról felkapta az üveget, leguggolt a lány elé és a kezébe adta. - Óvatosan - adta ki az utasítást. Lecsavarta a kupakot és kiegyenesedett. - Nem akarlak bántani. Két napja kaptál influenza elleni oltást, nem? - Sora csak bólogatott.

  Matthew fáradtan felsóhajtott, majd hátrébb lépett.
- Az utcán sétáltál és elájultál az utcán. Segíteni akartam rajta, mert tudtam, hogy mi a bajod.