Érdekesen telnek a napjaim. Egy ideje semmi nem történt. Hellával vitatkoztam egy sort és most nem tudom mi van. Egészen jól viselem... mondhatni.
Emellé az alap hangulat mellé még jön az iskolai hülyeségek és még Matt is rátesz egy lapáttal - ha épp pokróc.
Egyik percben kedves, aranyos és ha beszélgetős kedvében van, akkor minden csúcsszuper. Komolyan, olyan, mintha a gyerek időnként megtalálná az antidepresszáns bogyóit és pár napig nem felejti el szedni. Aztán meg hopp megint szar kedve van és... mindegy.
Ez a hetem egészen jól alakult volna, ha nincs a csütörtök este.
Csütörtök este volt fogadóóra és anya beszélgetett az osztályfőnökömmel, aztán meg velem... aztán a beszélgetés elkanyarodott egy olyan irányba, amerre nagyon nem kellett volna. Tehát egy egész estés zokogás után csodás volt bemenni reggel az iskolába. Főleg, akkor, amikor belépett a terembe drága osztályfőnököm én meg reszketni kezdtem, mint a nyárfalevél.
Alapjáraton nem volt kedvem aznap megszólalni és egyetlen pillanatot a fülhallgatóm nélkül tölteni, de abban a pillanatban sokkal rosszabbul éreztem magam. Ott ültem a padomban egyedül és senki nem vette észre, hogy bajom van. Szar érzés, de nem hibáztatok senkit sem.
Az órák egészen szépen teltek. Az egyik osztálytársamnak feltűnt, hogy baj van, rá is kérdezett... és el is sírtam magam, de ettől függetlenül nagyon jól esett. Mindegy. Aznapi pozitívum az elmaradt biológia óra volt. Onnantól kezdve kicsit talán jobban éreztem magam. Egész órán mindenki rinyált a jegye miatt, ezért sajnos elment az egész óra.
Aztán a többi óra szinte elrepült. Az osztálytáncpróba néven futó programból semmi nem lett. Nagyjából az osztály negyede volt jelen, azok közül valaki csak ült és bambult ki a fejéből. Tehát totálisan felesleges volt az egész.
A keringő így négytől ötig volt. Envyvel sajnálatos módon késtünk egy kicsit. A folyosón sétáltunk, mikor Matt rám írt, hogy merre kóricálok. Meglepődtem. Csak egy táncról maradtunk le, szóval annyira nem volt nagy felfordulás. Nem sértődött meg, nem volt belőle baj. Sőt, elég feltűnően jó hangulata volt.
Az egész próba jól telt. Próbált rávenni arra, hogy ne vigyorogjak.... komolyan az volt a legnagyobb baja, hogy mosolygok. De, mint mondtam, jól telt a próba.
Ennek ellenére képtelen vagyok teljes átéléssel örülni ennek, hiszen tudom, hogy ez az állapot csak ideiglenes.
Tori
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése