Rohadék

Hi guys!

Szent szilvamag! Hogy lehet valaki ennyire-ennyire kispályás??!! ( Kedves olvasó, az író éppenséggel ingerült, vigyázz!) Hú, de nagyon felidegesített! De mára úgy tűnik, hogy elhallgattattam... (az a baj, hogy most kezdem rosszul érezni magam, amiért úgy viselkedem, amit kihoz belőlem)
Szóval ma reggel mentem táncpróbára szépen jó fej kislány módjára. Táncikáltam engedelmesen és erre mikor egymás mellé kerültünk elkezdett beszélni. Csak úgy ömlött belőle a szó. Természetesen belém kötött, meg unszolt, de igyekeztem a lehető legminimálisabb kommunikációval a tudtára adni, hogy bizony én nem vagyok partner ebben.
De minden áron az agyamra akart menni. Nem engedte el a kezem, úgy kellett lefejtenek róla az ujjait. Aztán megragadta a kezem és ide-oda lengetni kezdte, hogy ez engem idegesít-e és hasonló kérdéseivel. Ezt még úgy ahogy elviseltem. Vége lett a próbának és kicsit feszülten/ingerülten mentem át a suliba.
Pakolásztam a szekrénybe, amikor Mr. Felidegesítelek Téged fennhangon magyarázni kezdte az osztálytársunknak, hogy szerinte ő egyedül lesz holnap a főpróbán, mert a táncpartnere - aki tudtom szerint én vagyok - nem lesz ott, egyedül lesz.
Becsuktam a szekrényem és mikor elmentem mellette közöltem vele, hogy annyira sokan nem fognak sajnálni.
Aztán számomra ennyi volt a kommunikáció. A nap végén még egyszer bepróbálkozott,de nem ért el vele semmit.

Hazamentem, majd át Hellához. Egyszer csak a telefonomra pillantok és Matt nevét látom: képet küldött. (SOSE SZOKOTT!!!!!) Megnyitom és azt hittem felrobbanok. Bűntudat... ja nem.

Tényleg emlékezni fogok erre. Kurvára kezd már fájni. Elérted, amit akartál. Már szenvedek.

Tori