Másnap

Mikor másnap hajnalban felkeltem, már nem mellettem feküdt. Először azt hittem, hogy jó kisfiú módjára leköltözött egy szivacsra, vagy esetleg átmászott Sylvie mellé, azonban sehol sem találtam. Bementem Ellához is, aki ébren feküdt Marcus és Livy között. Te jó ég, intettem neki, mire kimászott a kettő közül és halkan alig érthetően megkérdezte tőlem, hogy mi van?

- Hova lett Dan? - kérdeztem kábán. Ella megforgatta szemét, majd kiment szobájából. Kiosontunk az udvarra, s útközben felvettünk kettő kabátot. Mikor már Ella rágyújtott leesett, hogy rajtam Oliver kabátja van.

- Jó választás - vigyorgott rám, mire megforgattam a szemem. Kicsit bele is szédültem.
- Nem vicces, Oliver tipikusan az a srác, akivel sose lennék együtt, de azért tetszik. Te is tudod, hogy így van... hol van Dan?

Ella a vállát vonogatta, majd kifújta a füstöt.
- Ha jól emlékszem, két órája... hajnali háromkor felkeltett, hogy mennie kell, mert meccse van. Azóta a plafonommal szemezek. Ráférne egy festés - mondta.
- Majd kifestjük - morgom, miközben lenézek a földre. - Ez tényleg az ő pulcsija? - kérdeztem halkan. Ella bólogatott. - Asszem nekem is mennem kellene... - kezdtem bele.

- Ne is mondd, meg kell váltanod a világot! - mondta cinikusan, mire rosszallóan pillantottam rá.

- Majdnem - morogtam. 

Berohantam a házba összeszedtem a cuccaimat, s Oliver pulcsiját a srácra dobtam, aki éppen félig meddig kinn volt a takaró alól és Sylvie-t ölelgette. Na, azért nem foglalkozom az Oliverrel kapcsolatos érzéseimmel.

Felvettem a saját pulcsimat, majd elköszöntem Ellától.

Sietve nyomkodtam a telefonom. Valahova kirakta, hogy hol lesz a versenye és úgy érzem, hogy most muszáj oda mennem. 

Ahogy kiszálltam az autómból mély lélegzetet vettem és elindultam az uszoda felé. Sietve belépőt váltottam, majd egy messzebbi sorban helyet foglaltam.
- Lia - ütötte meg a fülemet egy erősen csodálkozó hang. Felkaptam a fejem, majd lejjebb csúsztam a padon.
- I-Igen, szia.
- Mit keresel itt, Dan tudja? - kérdezte az anyja. Idegesen pillantottam a medence felé. -
- Nem. Te mondtad, hogy jöjjek el egyszer... de nem akarom, hogy tudja...
- Akkor majd megyek is. Most még az öltözőben van. Elvileg tíz perc és jön ki a csapattal - mondta halkan, majd egy ajtó felé mutatott: - Onnan jön majd ki. Szia! - mosolygott rám, majd arrébb ment. Lerakta a karján csüngő törülközőt, majd láttam, ahogy lelépdel a medence mellé és mosolyogva guggol le Andy-hez.

Beszélnek pár mondatot, majd Andy elúszkált. Majd szemembe húztam a napszemüvegem, mivel az üvegfalú uszodán átjöttem a napfény kósza sugarai és ki akarta sütni a szemem. 

Pár percig követtem Andy-t a szemmel, majd az öltöző ajtaja felé pillantottam. Lassan szivárogtak ki rajta a versenyző csapat tagjai. Köztük ő is. Röhögcsélve beszélgetett társairól, s közben hevesen gesztikulált. Valamiért úgy éreztem, hogy az estét meséli, még mindig. 

Kínosan elmosolyodtam, majd kieresztettem vörös rakoncátlan tincseimet, hogy nehezebben felismerhető legyek.

-x-

Meccs után nem mentem egyből öltözni. A vízben maradtam, s pár hossz leúszásával vezettem le a feszültséget. Nyerni, nyertünk, azonban az a barom kapusunk, miatt majdnem elvesztettük az egészet.

Az emberek lassan szállingóztak kifelé. Anya már Andy-vel hazament, mivel én deszkával érkeztem, s nem hagytam magamat hazavitetni.s

Páran még a lelátón ültek, de nem zavartattam magam, Minek?

-x-

Konkrétan felüdülés volt nézni, ahogy Dan úszik. Mosolyogtam, miközben követtem a tekintetemmel. Aztán a túlsó szélén megállt, s könnyeden kinyomta magát a vízből. Gyorsan felkaptam minden cuccomat, majd és kifelé siettem. A szemembe húztam a napszemüvegem és szinte rohantam.
- Hé! - szólt utánam. - Elhagyott egy hajgumit - szólt utánam. Nem ismert meg, így én inkább csak tovább mentem és szinte rohanva. - Hé! - szólt megint, hallottam, ahogy megindul utánam.

Leghatalmasabb szerencsétlenségemre utol ért. Megfogta vállamat és rákényszerültem a megfordulásra. Lassan égő arccal fordultam meg. Dan kissé megütközve nézett rám, még mindig a kezében tartva a hajgumimat.
- Te? - kérdezte halkan. Alsó ajkamat beharapva elvettem a hajgumit...
- Csak eljöttem... - mondtam halkan, majd elvettem tőle a hajgumimat és elrohantam.

A kocsimig meg sem álltam, s amint a kormány mögött voltam lejjebb csúszva fújtam ki a levegőt. Hirtelen nyílt a túlsó ajtó, s ijedten pillantottam oldalra.
- A szívem... - suttogtam halkan. - Nem hazamentél Andy-vel? - kérdeztem megilletődve.
- Andy már tud vezetni. Meg amúgy ott a kocsink! Megmondtam, hogy érdemes egyszer eljönnöd. Már tudod, miért ez neki az első - mondta, majd megszorította a kezem és kiszállt.

Megfejeltem a kormányt és olyan mérhetetlenül béna voltam, hogy aprót dudált az autóm. Andy és Dan anyja visszafordult, majd bénán intettem még egyet.
- Idióta! - szidtam magam, miközben táskámba túrtam, hogy megnézzem mennyi az idő. - Dél... - motyogtam, majd a táskámba ejtettem a telefont, s a táskát az anyós ülésre dobtam. 

Hirtelen kopogás törte ketté a csendet, amitől annyira megijedtem, hogy ugrottam egyet. Kis híján bevertem a fejem. Oldalra pillantottam és magamban elátkoztam magam. Kínos nevettem egyet, miközben lehúztam az ablakot.
- Elvinnél? - kérdezte lazán, mire leblokkoltam. Elnéztem a válla felett és láttam, ahogy az anyja elhajt. NA NE!

- Persze - sóhajtottam, majd mosolyt erőltettem az arcomra. Miközben megkerülte az autót hatalmasat sóhajtottam és megráztam magam.

Nagyon megharagudtam magamra, amiért eljöttem. Sosem akartam, hogy ez legyen. Csak egyszer megakartam nézni, titokban. De nem így, hogy észrevesz és hazaviteti magát. Ó, hogy az a..

- Indulunk? - kérdezte végül. Némán bólintottam, majd így is tettem. Lazán vezettem, annak ellenére, hogy Dan ült mellettem. - Miért jöttél el? - kérdezte végül.
- Mindegy - vágta rá, miközben körbenéztem, hogy bekanyarodhatok-e.
- Nem értem, hogy minek titkolózol... - mondta halkan. - Csak mondd el... - folytatta, miközben a kifelé bámult.

- Egyszer egy ember azt tanácsolta, hogy jöjjek el, hogy jobban meg tudjalak érteni. Hogy... jobban belelássak a dolgokba - mondtam, miután sokáig hallgattam. Dan már erre nem válaszolt, bekapcsolta a rádiót.

Lassan leparkoltam a házuk előtt, majd mosolyogva fordultam felé.
- Mellesleg, szép volt - mondtam célozva az eredményre.
- Köszi, volt motivációm - morogta halkan. Egy percre azt hittem, hogy megtörök. Kérdőn pillantottam rá. - Láttalak - mondta. Szemeim kikerekedtek. - Az a gyönyörű vörös hajad túlságosan kitűnt a barna, fekete és szőke közül - mondta. Hangja kissé feszültebb volt.
- Gyönyörű? - kérdeztem vissza, mire bólintott. - Kösz, hogy elhoztál... attól tartok, hogy amúgy eláztam volna - célzott a fekete/szürke felhőkre a fejünk felett. 

Elmosolyodtam, majd puszit kaptam tőle és kiszállt.