2015. március 8., vasárnap

A következő célom...?

Hi guys!


  Meredten bámultam a lapos és halványan kockás hasamra. Tehát elértem, amit akarok? Igen. Kőkemény hónapokon vagyok túl és most ott feküdtem a napágyon feléig-meddig barnán és kockás hassal. Elégedettnek kellene lennem, nemde? 
  Azonban ez az érzés messze elkerült. Most, hogy teljesítettem a lehetetlennek hittet... most hogyan tovább? Sosem küzdöttem ennyit még valamiért és most megvan. Mi legyen a következő cél? 
  Szerezzem vissza a rég elszalasztott barátomat? Küzdjek tovább érte, mikor ő magas falat húzott kettőnk közé... nem is tudom pontosan miért... 
  - Ann... - Kicsit megijedtem, mikor meghallottam anya hangját, ahogy a húgomat kereste. A húgomat, nem engem. Engem sose keresne. 
  Keserűen elmosolyodtam, majd felkeltem a napágyról. Tettem egy tétova lépést a medence felé, majd inkább megfordultam és bementem a házba.
  Felrohantam a szobámba és felkaptam a szaggatott gatyámat. Rá egy fehér toppot, majd kieresztettem vállig érő rózsaszínes hajamat. Nos, igen. Anya nem kedveli ezt a színt. 
Rózsaszín
 
Tükörbe néztem, majd megborzoltam a hajam. Szépnek láttam az arcom és egyáltalán nem akartam az lenni.
  Dühösen fordultam el a tükörtől. Szememet marták a könnyek. Azt hittem megőrülök. Hirtelen kontrollálhatatlan düh fogott el. Felkaptam a tárcám, majd a bérletemet és a személyimet kicibáltam belőle. 
  Mérges voltam. Mindenre és mindenkire. De leginkább magamra. Hogy lehetsz ilyen szerencsétlen? korholtam magam. 
  Összepréseltem ajkaimat, majd elhagytam a szobám és végül a házat is. A nap a szemembe sütött de nem érdekelt. Ujjaim ökölbe szorultak, s húsomba vájtak. Fájt. Aztán elzsibbadt és már nem is éreztem.
  Leültem egy padra és lehajtottam a fejemet. Bámultam a rózsaszín tincseket. Mégis mi a fenét művelek?

Tori

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése