Hi guys!
Azonban ez az érzés messze elkerült. Most, hogy teljesítettem a lehetetlennek hittet... most hogyan tovább? Sosem küzdöttem ennyit még valamiért és most megvan. Mi legyen a következő cél?
Szerezzem vissza a rég elszalasztott barátomat? Küzdjek tovább érte, mikor ő magas falat húzott kettőnk közé... nem is tudom pontosan miért...
- Ann... - Kicsit megijedtem, mikor meghallottam anya hangját, ahogy a húgomat kereste. A húgomat, nem engem. Engem sose keresne.
Keserűen elmosolyodtam, majd felkeltem a napágyról. Tettem egy tétova lépést a medence felé, majd inkább megfordultam és bementem a házba.
Felrohantam a szobámba és felkaptam a szaggatott gatyámat. Rá egy fehér toppot, majd kieresztettem vállig érő rózsaszínes hajamat. Nos, igen. Anya nem kedveli ezt a színt.
![]() |
Rózsaszín |
Tükörbe néztem, majd megborzoltam a hajam. Szépnek láttam az arcom és egyáltalán nem akartam az lenni.
Dühösen fordultam el a tükörtől. Szememet marták a könnyek. Azt hittem megőrülök. Hirtelen kontrollálhatatlan düh fogott el. Felkaptam a tárcám, majd a bérletemet és a személyimet kicibáltam belőle.
Mérges voltam. Mindenre és mindenkire. De leginkább magamra. Hogy lehetsz ilyen szerencsétlen? korholtam magam.
Összepréseltem ajkaimat, majd elhagytam a szobám és végül a házat is. A nap a szemembe sütött de nem érdekelt. Ujjaim ökölbe szorultak, s húsomba vájtak. Fájt. Aztán elzsibbadt és már nem is éreztem.
Leültem egy padra és lehajtottam a fejemet. Bámultam a rózsaszín tincseket. Mégis mi a fenét művelek?
Tori
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése