Csak annyira nem értem ezt az egészet. Végre úgy, ahogy minden tuti volt. Aztán tegnap este még beszélgettem Matt-el, akivel nem épp csodás dolgokról beszélgettünk. Konkrétan csak elhervasztott ez az egész.
Aztán virágzó kedvvel mentem be. Megint sikerült úgy bemennem, hogy Mattékkel egyszerre, tehát gyors tempóban húztam előre. Gyorsan bepakoltam a szekrénybe és húzás el. Épp csak elmentünk egymás mellett. Egy satnya cső! után már mentem is. Közben a földet nézve. Láttam, ahogy egy pillanatra oldalra fordul, de mivel a fülemben volt a fülhallgató, gondolom inkább nem is szólt hozzám.
Aztán órák satöbbi... semmi kedvem nem volt semmihez.
Azt jött az osztállyal közös óra. Ahol megint csak zenét hallgattam. Majd mikor az utolsó órára vártunk a terem előtt osztálytársam félrehívott. Hogy Boss mondta neki, hogy én pszichológushoz jártam és hogy beszéljen velem meg ilyenek. Megállt bennem az ütő. Mi az, hogy mondta?
Elmondtam neki, hogy mentek a dolgok, meg hogy sokat segített, de nagyon sokat nem tudtam segíteni neki. Végleges döntésre hozott, majd bejutottunk. Teljesen lesokkoltam, el is mentem Bosshoz, bekopogtam, de nem kaptam választ így eljöttem. Beszélnem kell vele.
Kiegyenesedtem, miután majdnem kiszúrtam Ophelia szemét... aztán hiperventilálni kezdtem... és bumm.. nem kaptam levegőt, potyogtak a könnyeim.
Végül lenyugodtam... óra közben még remegtem... meg párszor mintha Matt tekintete égetett volna... de nem érdekel. Most fel kell dolgoznom, hogy mennyire fafejű.
Tori
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése