Furcsa köszönés

"Csak ültem és mosolyogtam. Mi mást tehettem volna? Csak ültem a stég végén és elvarázsolt mosollyal az arcomon bámultam, ahogy a többiek a vízben fröcskölik egymást. Felkavarták az iszapot körülöttük, így csak a vízben gomolygó szürkén csillogó szemcséket lehetett látni. Lassan áthúztam a fejem felett a pólót, majd kiléptem a sortomból is.
  Szép, elegendőt takaró fürdőruhám volt. Senki sem szólhatott meg miatta. Lassan lelépegettem a lépcsőfokokon, majd mély lélegzetet véve, beleléptem a vízbe. Kis sziszegés után hozzászoktam a vízhez, s teljesen elmerültem benne. Mikor feljöttem a felszínre és kitöröltem a szememből a vízet furcsa csend volt. Körbenéztem és megpillantottam a barátaimat, amint mindenki guggolva beszélget. 
  Párak arcán furcsa értetlenség ült ki, valaki ugyanúgy nevetgélt. Lassan odaevickéltem hozzájuk, közben a felénk tartó hajót bámultam:
- Azt a hajót ismeri valaki? - kérdeztem, mikor odaértem. Hella csak a fejét rázta. - Pedig elég egyértelműen errefelé tart. Mármint, egyik szomszéd sincs itt.
- MEGÁLLT! - ordította el magát Tomi. Felé fordultam és lefröcsköltem.
- Ne ordibálj már, te vadbarom - torkolltam le és kissé feszülten fordultam megint a hajó felé.
  Igaza volt, valóban megállt. Egy emberke bújt elő a kabinból, akit a távolság miatt nem láttunk rendesen.
- Az nem a Krisz? - kérdezte reménykedve Hella. Hunyorogva próbáltam kivenni az alakot, hátha valóban Hella barátja az.
- De ő azt mondta tanulnia kell a jogsi miatt, nem? - néztem rá értetlenül. Hella bólintott. Furcsán éreztem magam. 
  Dani hirtelen megindult. Persze, ez lett volna a leglogikusabb lépés, odamegyünk megnézni ki az és mit akar! Ekkora barmokat.
- Idióták, gyertek! - mondta, miközben előrecsörtetett.
- Igaza van - motyogta Fru, majd utána úszott. 
  Kissé bizonytalanul indultam meg. Így hát utolsóként értem oda. Addigra páran már fel is másztak, tehát valóban Krisz volt az. Hella vigyorogva tartotta két kezét a víz alatt. Mire odaértem Krisz épp feljött a víz alól.
- Hé! - nyafogta.
- SRÁCOK GYERTEK MÁR IDE! - ordított Tomi. Már megint. Ma még belefojtom a vízbe! Felmásztam a hajóra és segítőkészen nyújtottam a karomat Frunak. 
  - Ezt az idiótát ma még megfojtom - morogta, mire elnevettem magam. - Hol van egyáltalán? - nézett körbe értetlenül, majd elindult a kabin felé.
  Természetesen ott volt.
- Mi van, mit találtál? - kérdezte Fru ingerülten. Nos igen, Tomi mindig kikezdi az idegeit. Olyan tipikus 50 éves házasok. Csak épp nem házasok és nincsenek együtt és van, hogy egyenesen utálják egymást. De amúgy úgy veszekednek, mintha azok lennének.
- Inkább kit! Ez a dög itt aludt! - mutogatott a félig eltakart ágy felé. Két lábat láttunk csak. Felvont szemöldökkel léptünk Tomi mellé.
  Az ágyon Ricsi feküdt. Pont úgy nézett ki, mint aki Tomi ordítására kelt. Szemét dörzsölgette, miközben mi Fruval ráugrottunk. Fejhangon visítva a nevét. Elvileg ő Brazíliában sütteti a hasát.
- Mi a ****? - morogta. - Valamelyikőtök lépjen ki a vesémből - morogta, miközben mindkettőnket átölelte. Fruzsit arcon puszilta, majd felém fordult. Én is felé fordultam, hogy megkapjam a szokásos puszimat.
  Ricsi odahajolt hozzám és félig a számra adott egy puszit. Kissé elpirultam, de közben értetlen is voltam. Na ez mi volt? Fru nem látta, mivel épp ölelgette őt, Tomi meg a többieket csalogatta be. Végül megtámaszkodtam a szivacson és lehevertem mellette. A fiú pont úgy tett, mintha mi sem történt volna.
  Fru pedig áradozni kezdett, hogy mennyire örül neki. Végül megjelent Dani. Mi azon nyomban felpattantunk, Daninak helyet adva: természetesen ő is ugrott. Hatalmas nyögések és káromkodással jutalmazta Ricsi.
- Ő, azt hiszem nem kéne zavarni a szerelmes párt - mondta Fru, majd úgy tettünk mintha kimennénk.
  Végül kiderült, hogy Krisz apja is a hajón van, így gyorsan feltöröltük a vizet, amit hagytunk és kimentünk a szállásba. Mindvégig kerülve Ricsit.
- Hé, Ariel gyere már - hallottam a konyhából a becenevem. Felsóhajtva keltem fel az ágyból.
- Egen? - fordultam be a konyhába, majd azonnal ki. Röhögve hajoltam vissza. Krisz és Dani épp hagymát vágtak.
- Nem akarsz besegíteni? - kérdezték könnyezve.
  Természetesen segítettem. Miért ne segítenék? Ők konkrétan ott bőgtek mellettem én meg rajtuk nevettem. Aztán a főzés már rám maradt meg Hellára, közben Fru mosogatott, vagy épp elküldtük valamiért a boltba. A fiúk meg fát vágtak, illetve a házat pofozták használható állapotba. Úgy értem pókírtás, pókháló leszedés és hasonlók. 
  - Fruzsi! - ordították kintről.
- Ezek már megint beleakadtak valamibe - morogta, majd felkapta az elsősegélyes dobozt és kiment. Összenevettünk Hellával, majd tovább pakolásztunk. 
  Estére kész is lettünk. Leültünk az immáron tiszta pókmentes konyhában és csendesen eszegettünk. Majd pezsgővel megünnepeltünk a nyár első buliját. Elégedett voltam. A nap tökéletesen telt,leszámítva Ricsi fura köszöntését. A buli beindult, a zene üvöltött, előkerültek a rövid italok.

  Mikor másnap felkeltem, szinte meg sem lepődtem, hogy félig valakin alszok. Emlékeztem, hogy valaki mellé feküdtem le, de hogy ki mellé. Arra keltem, hogy a kissé kócos hajammal babrál valaki. Így hát legördültem az illetőről és hátat fordítottam neki. Ekkor jöttem rá, hogy még mindig a fürdőruha felsőm van rajtam és egy rövid gatya és ekkora kezdtem fázni.
  Libabőrős lettem, így végleg felébredve. A hátamra fordultam, majd oldalra néztem. Ricsi vigyorgott rám.
- Hello - suttogtam. - Miért vagy fenn?
- Brazíliában máshogy volt az idő - mondta. Bólintottam, majd felültem és a bőröndömhöz léptem. Felvettem egy vékonyabb pulcsit és egy plédet halásztam elő, majd hely híján visszafeküdtem Ricsi mellé. A fenébe."