Ehh?

Hi guys!

Olyan kavalkád minden. Kezdem úgy érezni, hogy összefolynak a napok. A fénypont általában mikor hazaérek és pihenek és talán snapchaten beszélek Matt-el. Egész jóban vagyunk, bár kezdek kicsit óvakodni.

Kissé talán túl hirtelen történik minden. Aztán meg nem akarom hirtelen közel engedni, még a végén ráeszmélne, hogy milyen is vagyok valójában aztán majd csak nézhetek.

Arról nem is beszélve, hogy nem akarom kizökkenteni a napi dolgaiból.

Mellesleg mostanában egy csomót találkozom Hellával és tök jókat beszélgetünk, meg Rosemaryvel is. Közben én meg szorgosan írom a tételeket és angolozom. De kezdek kicsit félni. Nagyon félni, a következő hetektől.

A tavalyi ilyen hajtás borzalmas volt. Alig emlékszem valamire. Mármint tényleg. Nagyon kiesett az az időszakra, csak egy dologra: a mérhetetlen fáradtságra. Emlékszem, egyszer esett az eső. Kómás állapotban felszálltam a buszra és bámultam ki az ablakon. Könyököltem a vékonyka kis fehér szélen és bámultam.
A gondolataim tele volt matekkal, s mellette az, hogy mennyire haza akarok menni, de ott sem jó, tehát oda se. Csak, menni és menni a busszal tovább, amíg le nem tessékelni onnan, aztán megint felszállni egyre és ugyanezt, míg ki nem tisztul a fejem.
A fülemben üvöltött valami zene, de csak halk nesznek tűnt akkor.

Félek.

Tori

ÁÁÁÁÁÁÁ

Hi guys!

Komolyan mondom. Elég. Egyik percben, agyon szidja, hogy mennyire idegesíti, meg mennyire életképtelen, a másikban meg ő szervez, mert velük csinálom... bla bla bla. Meg még nekem mondja, hogy szervező vagyok.

Komolyan mondom megfejelem. Legszívesebben most keresztül ütném a laptopom képernyőjét. De nem lehet, mert ugye minek.

Annyira ideges vagyok. De komolyan Az utolsó percben meg megint ugyanaz lesz. Kellek mégis, aztán hiszti lesz ha nem.
Megütöm Adelet.

Out of time

Hi guys!

Mostanában - mint már azt előre megjósoltam - nincs időm. Tegnap - magamhoz képest - hamar mentem aludni. Nagyon hamar. Aztán felkeltem 6:18-kor, arra, hogy Rosemary írt. Akkor ért haza, küldött képet, hogy sebes a lába. Beszéltünk pár szót és végül elküldtem aludni.

Aztán felkeltem fél nyolc körül, vagy talán hamarabb. Hella írt, hogy szül a cicájuk így konkrétan átrohantam hozzájuk.
Kicsit furcsa volt és borzasztó, mert szegény cicájuk olyan szívfacsaróan nyávogott, meg uuuh... 
Közben meg, amiatt aggódtam, hogy mi lesz Ophivel. Nem mentem, mert nem értünk volna el semmit.
Végül anya befogott hűtőt mosni és később még az ablakokat is én vakartam, kintről-bentről. majd megfagytam. Mert én hülye nem tudtam befogni és meg kellett kérdeznem, hogy a keretek kész vannak-e és ezért csak, hogy megtanuljam a menetét: befogott!
Aztán bemenekültem a szobámba és angoloztam. Aztán tételt akartam írni, csak hát... túl lusta voltam. 

Egyenlőre ennyi. Délután háromtól angol, egészen fél ötig. Aztán rohantok, mert próba van és utána vagy Rosemary-vel vagyok és átmegyek Hellához, vagy egymagam megyek át Hellához. Aztán Ha Rosemaryvel vagyok, akkor valószínűleg ott alszom. Ha nem akkor lehet elmegyek gyülire.

 Közben pedig majd valamikor levegőt veszek.

Éljen a hétvégi zsúfoltság!

Tori&Shadow

Hi guys!

Nos, ezek a napok furcsák. Újonnan megint beszélgetek Mattel, nem tudom jó ötlet-e. Mármint nem érzelmileg, mert úgy nem érzek semmit. Csupán nem akarom, hogy miattam lemaradjon valamiben meg ilyesmi. Úgy értem: neki ez nagyon fontos, nem akarom, hogy miattam bármi baja származzon.

Ophelia... komolyan. Zűrös a helyzete. Borzalmas. Egyszerűen nem tudom, hogyan kéne hozzáálljak. Normálisan vagy sem. Jelenleg legszívesebben... ahj mindegy. Nem érdekel az egész.

Ella aranyos meg minden. Megint baj van vele, meg a barátjával. Nem értem miért húzzák-vonják ennyire a dolgot. De szerintem teljesen felesleges. Nem akarok beleszólni, mert úgysem megyek vele semmire, mert nem hallgat senkire sem. Csak egyszerűen zavar, hogy mindig összevesznek valami miatt, nem sosem ér rá.

Rosemary, hát egyszerűen imádom. Kis aranyos. Egy csomót találkozunk most jelenleg. Ki tudja, mennyi ideig. De tökre imádjuk egymást. Lehet holnap is találkozunk.

Adele-lal mostanában nem beszélgetünk. Nagyjából semennyit. Kicsit furán érzem magam, mintha valami nagy baja lenne velem. Pedig nem tettem semmit. Aztán lehet, hogy már én vagyok a paranoiás. Csak egyszerűen furcsa.

Tori

WHAT?

Hi guys!

Well, well - elég volt már az angolból eh - szóval, a tegnapi nap nagyon kikészülősre sikerült. Alapjáraton véve tök jó volt, mert életemben először okosabb voltam, mint a matek tanárom. És rohadtul bearanyozta a napomat.
Jó, volt meg minden. Egészen addig, amíg Ophi el nem rontotta. Mert, hogy én felidegesítettem azzal, hogy jó kedvem van. Erre visszaszóltam neki, hogy valószínű amúgy, hogy majd ezért én kérek majd bocsánatot.
Erre közölte, hogy akkor nem kell vele mennem (az most nem számít, hogy hova) és hogy beszéljek Sebivel. Mondom ez mi? Nem is beszélek vele, meg hogy ő beszél vele. Erre csak az volt a válasz, hogy mert velem beszél.

Hát ez kész. Rám féltékeny, amúgy vágod. Valószínű, hogy van rá oka. Tényleg. Egy kicsit sem érdekel a srác, semmi. Erre még ez. Hát komolyan. Annyira felingerelt, hogy annyira szorítottam az kezem, hogy a kezemen a bőr belilult ahol a körmöm a bőrömbe vájt. De nem baj. Ahogy anya mondaná: most rideg tartás van.

Aztán tegnap még volt egy hazajövetelem Liával. Úgy beszélgettünk, mint ha mi sem történt volna. Fura.

Meg voltam Hellánál is. Utána hazajöttem. És annyira ki voltam idegileg, hogy konkrétan megfejeltem háromszor az ajtófélfát. Isaac is eszembe jutott, meg, hogy most mi lesz Mattel, mert basszus tök jókat beszéltünk, most meg kb. kikerüljük egymást :(

Tori

Anger

Hi guys!

Nos, most mérges vagyok. Nem tudom miért, de nagyon nagyon dühös vagyok. Igazából, most azon agyalok, hogy vajon Mattnek mi a franc baja van. Előre figyelmeztettem, hogy morcos vagyok. Én naiv meg azt hittem, hogy ismer már annyira, hogy ilyenkor sok minden esik jól, csak az nem, amit ő csinál.

Tudom, hogy szoknom kell. Akár az is lehet, hogy azért csináltad, hogy inkább kapjam ezt a "piszkálást" tőled, mint egy másiktól. Csak egyszerűen nem fér a fejembe, hogy miért kellett. Végül is tök jól lefoglalta a fejem, mert egy csomót gondolkodtam ezen.

Egyszerűen elkap az ideg, amikor eszembe jut. Attól félek, hogy esetleg az lesz, mint Isaac-kel. Mármint, összevesztünk valamin és nem beszélünk többet... és így au. De aztán eszembe jut, hogy ő kezdte.

Komolyan, úgy érzem, hogy holnap meglátom és egy profi idegbeteg módjára roppantom össze a gigáját. Ezzel kezdeni kéne valamit.

Tori

Helyzetjelentés

Hi guys!

Fucking wierdooo....

Pénteken osztálytársamnál aludtunk páran... tök jó volt, csináltunk képeket, pizzáztunk, vízipipáztunk, minden tök jó volt. Aztán eljött az összejövetelnek az az időpontja, amikor egyszerűen befordulok és el akarok tűnni a világból. Nos, igen.

Ez is eljött. Matt pedig épp rosszkor akart segíteni és hát most ki tudja mi van. Mondjuk túlzottan nem izgat.

Nem tudom mi van velem. Mostanában indokolatlanul reszketek össze-vissza, időnként a sírhatnék is rám jön és akkor nincs megállj, akaratom ellenére potyognak a könnyeim. Ha a csapatra gondolok, akkor azért, ha az osztályra, akkor eszembe jut mennyire tökre vágnak lelkileg.


De nem baj, kit zavar végül már csak másfél év van.

Az idő viszont csodás. Egyszerűen jó kedvem lesz ha kinézek az ablakon és süt a nap, tudom, hogy meleg van és csodás az idő. A madarak csivitelnek, a nap melegít. Csak néha fúj a szél és akkor rossz, de amúgy minden szép.

Isaac-et teljesen elfelejtettem, hála az égnek.

Aggódom a holnapért, mert ugye Matt... ajjj, miért csinálom mindig ezt?

Tori

Kezdődik

Hi guys!

Ma volt egy kisebb belső hisztim. Rájöttem, hogy eljött az időszak, amikor kockára kell tanulnom magam és, hogy őszinte legyek, nem füllik hozzá a fogam. Megint nagyon fáradt vagyok. Ma például aludtam plusz két órát délután és úgy keltem fel, hogy azt se tudtam hol vagyok.

Így is arra keltem fel, hogy Hella hív.

Fáradt vagyok és egyszerűen pokolian nehezemre esik tanulni. DE tudom hogy kell, ezért meg is csinálom.

Tori

Furcsa köszönés

"Csak ültem és mosolyogtam. Mi mást tehettem volna? Csak ültem a stég végén és elvarázsolt mosollyal az arcomon bámultam, ahogy a többiek a vízben fröcskölik egymást. Felkavarták az iszapot körülöttük, így csak a vízben gomolygó szürkén csillogó szemcséket lehetett látni. Lassan áthúztam a fejem felett a pólót, majd kiléptem a sortomból is.
  Szép, elegendőt takaró fürdőruhám volt. Senki sem szólhatott meg miatta. Lassan lelépegettem a lépcsőfokokon, majd mély lélegzetet véve, beleléptem a vízbe. Kis sziszegés után hozzászoktam a vízhez, s teljesen elmerültem benne. Mikor feljöttem a felszínre és kitöröltem a szememből a vízet furcsa csend volt. Körbenéztem és megpillantottam a barátaimat, amint mindenki guggolva beszélget. 
  Párak arcán furcsa értetlenség ült ki, valaki ugyanúgy nevetgélt. Lassan odaevickéltem hozzájuk, közben a felénk tartó hajót bámultam:
- Azt a hajót ismeri valaki? - kérdeztem, mikor odaértem. Hella csak a fejét rázta. - Pedig elég egyértelműen errefelé tart. Mármint, egyik szomszéd sincs itt.
- MEGÁLLT! - ordította el magát Tomi. Felé fordultam és lefröcsköltem.
- Ne ordibálj már, te vadbarom - torkolltam le és kissé feszülten fordultam megint a hajó felé.
  Igaza volt, valóban megállt. Egy emberke bújt elő a kabinból, akit a távolság miatt nem láttunk rendesen.
- Az nem a Krisz? - kérdezte reménykedve Hella. Hunyorogva próbáltam kivenni az alakot, hátha valóban Hella barátja az.
- De ő azt mondta tanulnia kell a jogsi miatt, nem? - néztem rá értetlenül. Hella bólintott. Furcsán éreztem magam. 
  Dani hirtelen megindult. Persze, ez lett volna a leglogikusabb lépés, odamegyünk megnézni ki az és mit akar! Ekkora barmokat.
- Idióták, gyertek! - mondta, miközben előrecsörtetett.
- Igaza van - motyogta Fru, majd utána úszott. 
  Kissé bizonytalanul indultam meg. Így hát utolsóként értem oda. Addigra páran már fel is másztak, tehát valóban Krisz volt az. Hella vigyorogva tartotta két kezét a víz alatt. Mire odaértem Krisz épp feljött a víz alól.
- Hé! - nyafogta.
- SRÁCOK GYERTEK MÁR IDE! - ordított Tomi. Már megint. Ma még belefojtom a vízbe! Felmásztam a hajóra és segítőkészen nyújtottam a karomat Frunak. 
  - Ezt az idiótát ma még megfojtom - morogta, mire elnevettem magam. - Hol van egyáltalán? - nézett körbe értetlenül, majd elindult a kabin felé.
  Természetesen ott volt.
- Mi van, mit találtál? - kérdezte Fru ingerülten. Nos igen, Tomi mindig kikezdi az idegeit. Olyan tipikus 50 éves házasok. Csak épp nem házasok és nincsenek együtt és van, hogy egyenesen utálják egymást. De amúgy úgy veszekednek, mintha azok lennének.
- Inkább kit! Ez a dög itt aludt! - mutogatott a félig eltakart ágy felé. Két lábat láttunk csak. Felvont szemöldökkel léptünk Tomi mellé.
  Az ágyon Ricsi feküdt. Pont úgy nézett ki, mint aki Tomi ordítására kelt. Szemét dörzsölgette, miközben mi Fruval ráugrottunk. Fejhangon visítva a nevét. Elvileg ő Brazíliában sütteti a hasát.
- Mi a ****? - morogta. - Valamelyikőtök lépjen ki a vesémből - morogta, miközben mindkettőnket átölelte. Fruzsit arcon puszilta, majd felém fordult. Én is felé fordultam, hogy megkapjam a szokásos puszimat.
  Ricsi odahajolt hozzám és félig a számra adott egy puszit. Kissé elpirultam, de közben értetlen is voltam. Na ez mi volt? Fru nem látta, mivel épp ölelgette őt, Tomi meg a többieket csalogatta be. Végül megtámaszkodtam a szivacson és lehevertem mellette. A fiú pont úgy tett, mintha mi sem történt volna.
  Fru pedig áradozni kezdett, hogy mennyire örül neki. Végül megjelent Dani. Mi azon nyomban felpattantunk, Daninak helyet adva: természetesen ő is ugrott. Hatalmas nyögések és káromkodással jutalmazta Ricsi.
- Ő, azt hiszem nem kéne zavarni a szerelmes párt - mondta Fru, majd úgy tettünk mintha kimennénk.
  Végül kiderült, hogy Krisz apja is a hajón van, így gyorsan feltöröltük a vizet, amit hagytunk és kimentünk a szállásba. Mindvégig kerülve Ricsit.
- Hé, Ariel gyere már - hallottam a konyhából a becenevem. Felsóhajtva keltem fel az ágyból.
- Egen? - fordultam be a konyhába, majd azonnal ki. Röhögve hajoltam vissza. Krisz és Dani épp hagymát vágtak.
- Nem akarsz besegíteni? - kérdezték könnyezve.
  Természetesen segítettem. Miért ne segítenék? Ők konkrétan ott bőgtek mellettem én meg rajtuk nevettem. Aztán a főzés már rám maradt meg Hellára, közben Fru mosogatott, vagy épp elküldtük valamiért a boltba. A fiúk meg fát vágtak, illetve a házat pofozták használható állapotba. Úgy értem pókírtás, pókháló leszedés és hasonlók. 
  - Fruzsi! - ordították kintről.
- Ezek már megint beleakadtak valamibe - morogta, majd felkapta az elsősegélyes dobozt és kiment. Összenevettünk Hellával, majd tovább pakolásztunk. 
  Estére kész is lettünk. Leültünk az immáron tiszta pókmentes konyhában és csendesen eszegettünk. Majd pezsgővel megünnepeltünk a nyár első buliját. Elégedett voltam. A nap tökéletesen telt,leszámítva Ricsi fura köszöntését. A buli beindult, a zene üvöltött, előkerültek a rövid italok.

  Mikor másnap felkeltem, szinte meg sem lepődtem, hogy félig valakin alszok. Emlékeztem, hogy valaki mellé feküdtem le, de hogy ki mellé. Arra keltem, hogy a kissé kócos hajammal babrál valaki. Így hát legördültem az illetőről és hátat fordítottam neki. Ekkor jöttem rá, hogy még mindig a fürdőruha felsőm van rajtam és egy rövid gatya és ekkora kezdtem fázni.
  Libabőrős lettem, így végleg felébredve. A hátamra fordultam, majd oldalra néztem. Ricsi vigyorgott rám.
- Hello - suttogtam. - Miért vagy fenn?
- Brazíliában máshogy volt az idő - mondta. Bólintottam, majd felültem és a bőröndömhöz léptem. Felvettem egy vékonyabb pulcsit és egy plédet halásztam elő, majd hely híján visszafeküdtem Ricsi mellé. A fenébe."

Spring love

Hi guys!

Nos, ma nagyon tavasz van így reggel (11:24)

Süt a napocska, kinn meleg van, végre nem fázom. Ennél jobb már csak akkor lehetne, ha mondjuk végleg le tudnám zárni a zajló dolgokat. Bár lehet, hogy Matt ilyen szempontból jó hatással van rám. Hmm... lehet.

Mindegy. A lényeg, hogy tovább akarok lépni. Nehéz egyszerre több dologgal foglalkozni. Az angol érettségim, a töri (PFF), az osztály és még a csapat és abból még Isaac is. Neeem, én ehhez túl kevés vagyok. Elég lesz ebből.

Jó lenne most már futni meg hasonlók, meg kicsit rádolgozni a hasamra, hogy szépke legyen.
Ideje kezdeni magammal valamit, de úgy nem lehet csinálni, ha közben magamat sajnálom. Elég lesz ebből. Jön a tavasz, madarak csipognak, meleg van, lehet napozni, így végre levetkőzhetem a vámpír-imidzsem.

Szerintem a tavasz az új kezdetet jelképezi, az új életet. Nem akarom végig szomorkodni.

Tori

Disasterous days, avagy hogy fojtsd belém a szót napokra

Hi guys!

Ó, ha tudnátok milyen napokon vagytok túl. Sírógörcsök meg hasonlók, de mintha egyáltalán nem hatna meg. Mármint persze, kellemetlen érzés, meg minden, de egyszerűen nem érzek semmilyen terhet, ami most nyomna. Azt hiszem Matt nagyon jó hatással van rám.

Tehát annak ellenére, hogy sírógörccsel küszködve léptem ki csütörtökön az iskolámból Boss miatt... nos mindezek ellenére nagyszerűen vagyok.

Na, de szépen sorjában. Reggel valamiért sikerült korábban beérnem, nem nagyon izgatott mi van Mattel. Egyszerűen nem érdekelt.

Aztán jött az utolsó előtti óra, amikor egy előadóban vagyunk, Matt meg előttem ül. Mellé ült az egyik osztálytársam. ( Háttérinfónak megadom: most épp biosz dogás balhé van)

Elkezdtünk megint a toleranciáról beszélni meg hasonlók. Itt már tudtam, hogy a mai nap lesz valami. Óra után beszélni akartam Bosszal, csak ott volt még rajtam kívül hat gyerek és úgy elég nehéz.

Így hát az utolsó óra után fogtam, odamentem hozzá. Megkértem, hogy nagyon ne mondja el senkinek, hogy hova járkálgatok. Természetesen a felénél elsírtam magam. Még visszakérdezett, hogy tulajdonképpen, miért sírok... de csak kinyögtem, hogy nem tudom és hogy mennem kell. Konkrét zokogás fogott el, így jutottam ki a folyosóra.

Érdekes volt, mert aki látta milyen állapotban vagyok mind meg akart állítani, de én csak menni akartam el messze, soha többet visszajönni. Nagy nehezen kijutottam. Mélyen szívtam be a levegőt, de mintha semmi se jutott volna el a tüdőmig. Megint hiperventillálni kezdtem, azt hittem be fogok fulladni. De végül sikerült úrrá lennem magamon.

Egész metrón rosszul voltam. Hol felsírtam, hol nyugodt voltam és kissé kedélyesen beszélgettem. Ráadásul az, hogy valami külföldi pár nagyon kis aranyosak voltak. A nő látta, hogy sírok és megbökte a vállam, hogy kérek-e zsepit. Közben a max fél éves babájuk hatalmas szemekkel nézett ránk. Kis cuki volt. Segített megnyugodni.

A metróról lejutva kissé jobb lett... hittem én naivan. A hideg levegő kissé segített. A buszon leülve még jobb volt. Aztán visszapörgettem a dolgokat és fogaimat összeszorítva küzdöttem magam ellen.

Amint leszálltam szinte rohantam. Az utolsó métereket valóban futva tettem meg, mert már nem bírtam tartani magam. Nagyszerű osztály, valóban.

Konkrétan beugrottam az ágyamba és zokogtam egy tíz percet. Aztán észhez tértem. Én nem fogok miattuk sírni. Nem.

Aztán felültem és rendben szedtem magam. Estére már jobban voltam, főleg, hogy Rosemary írt, hogy akkor nem akarunk-e találkozni, meg hasonlók. Hellánál is voltunk... szóval kicsit kikapcsolt.

Aztán este hazaértem és várt a facebookon az üzenet Mattől. Kivételesen most én voltam a téma. Kis cuki volt, mert aggódott. Hát milyen cuki már.
És aznap estére már jól voltam.

Tori

Just tell me why?

Hi guys!

Csak annyira nem értem ezt az egészet. Végre úgy, ahogy minden tuti volt. Aztán tegnap este még beszélgettem Matt-el, akivel nem épp csodás dolgokról beszélgettünk. Konkrétan csak elhervasztott ez az egész.

Aztán virágzó kedvvel mentem be. Megint sikerült úgy bemennem, hogy Mattékkel egyszerre, tehát gyors tempóban húztam előre. Gyorsan bepakoltam a szekrénybe és húzás el. Épp csak elmentünk egymás mellett. Egy satnya cső! után már mentem is. Közben a földet nézve. Láttam, ahogy egy pillanatra oldalra fordul, de mivel a fülemben volt a fülhallgató, gondolom inkább nem is szólt hozzám.

Aztán órák satöbbi... semmi kedvem nem volt semmihez.

Azt jött az osztállyal közös óra. Ahol megint csak zenét hallgattam. Majd mikor az utolsó órára vártunk a terem előtt osztálytársam félrehívott. Hogy Boss mondta neki, hogy én pszichológushoz jártam és hogy beszéljen velem meg ilyenek. Megállt bennem az ütő. Mi az, hogy mondta?

Elmondtam neki, hogy mentek a dolgok, meg hogy sokat segített, de nagyon sokat nem tudtam segíteni neki. Végleges döntésre hozott, majd bejutottunk. Teljesen lesokkoltam, el is mentem Bosshoz, bekopogtam, de nem kaptam választ így eljöttem. Beszélnem kell vele.

Aztán nagyon furcsán éreztem magam. A zene üvöltött, könnyek szöktek a szemembe. Tudtam, hogy nem úszom meg. Besiettem a terembe, rádőltem a pulcsimra és BUMM. Könnyek. Aztán valaki odajött, hogy minden oké meg ilyenek, aztán egyre többen... és én meg ott rázkódtam.

Kiegyenesedtem, miután majdnem kiszúrtam Ophelia szemét... aztán hiperventilálni kezdtem... és bumm.. nem kaptam levegőt, potyogtak a könnyeim.

Végül lenyugodtam... óra közben még remegtem... meg párszor mintha Matt tekintete égetett volna... de nem érdekel. Most fel kell dolgoznom, hogy mennyire fafejű.

Tori

Lépések a megoldás felé

Hi guys!

Nos...  van pár dolog, amit el kell mondanom. Nem, ez most nem az a rész, amikor bevallom, hogy valójában egy drogos, sorozatgyilkos vagyok. 

Van egy haverom, aki nemrégiben lépett fel erre a haver "szintre". Azt hiszem pénteken beszélgettem vele sokat. Lehet említettem is, de akkor még nem hittem volna, hogy lesz ebből gyökerező dolog. Mindegy az a lényeg, hogy ha jól vettem le a szavait, akkor eléggé új élményben részesítettem.(Jesszusom, ez mennyire félreérthető) 

Te jó ég! Most tisztázom magam. A srác kissé ömm... begyöpösödött. És sose szokott nagyon a lelkivilágával foglalkozni, vagyis csak minimális szinten. Én meg kieresztett karmokkal estem neki. Mit ne mondjak, eléggé kifaggattam, az meg minden alkalommal rám b***** az ajtót. De ha minden igaz sikerült megkapargatnom a felszínt... milyen menő vagyok már? :D

Na, nemsokára folytatom. Megyek Hellához.

Tori&Shadow

Átgondoltam.... avagy, emberek

Hi guys!

Nos a tegnap után túl teng bennem az energia, nos megint. Rose a metrón közölte, hogy ivott két kávét és hulla én meg hiperaktív nyuszi módjára rávágtam, hogy én meg nem. Igazából csak nagyon örültem, hogy láttam őt.

Na de a lényeg, hogy tegnap kissé átgondoltam a dolgokat és határozottan kijelenthetem, hogy most épp rohadtul neheztelek Isaac-re. Nem a tegnapi miatt, hogy ott kötözködött meg ilyenek. Az tulajdonképpen csak rákényszerített arra, hogy átgondoljam, mennyire is hülye vagyok. Itt kitaposom a belem, hogy hasonlítgasson a dolog a régi barátságra... ő meg.. AH hagyjuk. A lényeg, hogy teljesen felesleges az egész. Ha belegondolok egy szóval sem mondta, hogy szeretné, hogy megint olyan legyen mint régen... sőt...
Haha.... álmodik a nyomor.

Mindegy. Most a téma konkrétan felidegesít.

Először egyet értettem. Mármint, persze. Hogy a francba ne lenne ilyen... aztán rájöttem, hogy van egy srác, akit utálok, de őt tényleg... és nagyjából három éve folyamatosan... és még vele se csinálok ilyet.

Adele küldte egyébként a képet és megkérdezte, hogy ki mondanék... először Isaac-et írtam, majd Liát és végül ezt a srácot...

Ő Isaac-re tippelt. Aztán leesett, hogy ugye ilyet még én se csinálok... akkor ők... akikkel kb egy éve se vesztünk össze miért csinálnának...

Amikor valakivel egy idő után jóban leszel.. megfigyeltem, azonnal lájkolgatja a cuccaidat... és ennyi.

Nem arról van szó, hogy te vagy és ezért nem... nekem se fordul meg a fejemben. Jó kép lett? Igen, akkor megy a lájk. Komolyan mondom... az emberek komolyan ilyenekké lettek, mert akkor inkább...

Tori

A következő célom...?

Hi guys!

  Meredten bámultam a lapos és halványan kockás hasamra. Tehát elértem, amit akarok? Igen. Kőkemény hónapokon vagyok túl és most ott feküdtem a napágyon feléig-meddig barnán és kockás hassal. Elégedettnek kellene lennem, nemde? 
  Azonban ez az érzés messze elkerült. Most, hogy teljesítettem a lehetetlennek hittet... most hogyan tovább? Sosem küzdöttem ennyit még valamiért és most megvan. Mi legyen a következő cél? 
  Szerezzem vissza a rég elszalasztott barátomat? Küzdjek tovább érte, mikor ő magas falat húzott kettőnk közé... nem is tudom pontosan miért... 
  - Ann... - Kicsit megijedtem, mikor meghallottam anya hangját, ahogy a húgomat kereste. A húgomat, nem engem. Engem sose keresne. 
  Keserűen elmosolyodtam, majd felkeltem a napágyról. Tettem egy tétova lépést a medence felé, majd inkább megfordultam és bementem a házba.
  Felrohantam a szobámba és felkaptam a szaggatott gatyámat. Rá egy fehér toppot, majd kieresztettem vállig érő rózsaszínes hajamat. Nos, igen. Anya nem kedveli ezt a színt. 

Rózsaszín

 

Tükörbe néztem, majd megborzoltam a hajam. Szépnek láttam az arcom és egyáltalán nem akartam az lenni.

  Dühösen fordultam el a tükörtől. Szememet marták a könnyek. Azt hittem megőrülök. Hirtelen kontrollálhatatlan düh fogott el. Felkaptam a tárcám, majd a bérletemet és a személyimet kicibáltam belőle. 

  Mérges voltam. Mindenre és mindenkire. De leginkább magamra. Hogy lehetsz ilyen szerencsétlen? korholtam magam. 

  Összepréseltem ajkaimat, majd elhagytam a szobám és végül a házat is. A nap a szemembe sütött de nem érdekelt. Ujjaim ökölbe szorultak, s húsomba vájtak. Fájt. Aztán elzsibbadt és már nem is éreztem.

  Leültem egy padra és lehajtottam a fejemet. Bámultam a rózsaszín tincseket. Mégis mi a fenét művelek?

Tori

TAVASZ

Hi guys!

Most már hivatalosan is tavasz van!

Nem bírom kivárni a nyarat. Egyszerűen kibírhatatlan. Olyan régóta várom, hogy végre meleg legyen és napozhassak és jaj :3!

Na például napoztam. Kicsit - nagyon, tiszta rákvörös az arcom - megfogott a nap. Tegnap is melegedtem kinn. Egyszerűen imádom.

Kellene kintre egy kis asztal, hogy kinn is tudjak tanulni, mert a hintaágyban lehetetlen.



Ma Isaac piszkálódód kedvében volt, én meg amolyan gyerek vagyok, rosszabb, mint egy ötéves hangulatban voltam. Ugráltam össze-vissza, az meg ott gonoszkodott. Bleeee.... gonosz! Mindegy, már nem érdekel. Viszont ma van anyukájának a szülinapja. Amint megláttam, odaugráltam hozzá és felköszöntöttem. Annyira szeretem azt a nőt. :3

Nem mellesleg ma tényleg jó kedvem volt. Vigyorogtam, olykor-olykor elkurjantottam magam. Megvannak a magam kommunikációs eszközei arra, hogy felhívjam magamra a figyelmet, aminek többen nem szoktak örülni. Köztük van már Hella és Adele is. 

Azonban a meleg mellett is eljutottam a rossz kedvig. Nem mondanám, hogy "kedv", mivel csak egy pillanatnyi gondolat volt csak. Jön a tavasz, a meleg... a nyár. Az a hülye nyár, ahol mindent el lehet rontani.

Tori&Shadow

Laza szombat

Hi guys!

Nos a mai nap egészen laza. Majd most fogok találkozni Rosemary-vel. Kis cuki, van cicája és most örül nagyon a fejének.

Na de ma egészen délutánig otthon voltam és nagyjából unatkoztam. Aztán megszólalt a telefonom. Ian volt. Először nem értettem, de azért felvettem.
Egyből beleszóltam, hogy mondja, mire ő meglepődött, hogy megvan nekem a száma. Aranyosan bólogattam, majd a tárgyra tért. Szerette volna, ha elmegyek vele cipőt venni, mert a húgai nem érnek rá.
Tök kis cuki volt, meg eljött kocsival. Vicces volt. Elmentünk Alleba és vettünk cipőt neki. Érdekes volt, mert tegnap és ma különböző árat mondtak neki a cipőre és nem volt nála elég. Elrohantunk egy ATM-be, majd visszamentünk megvenni a cipőt.
Utána Jonóztam, de ő nem kért. Közben beszélgettünk össze-vissza. Hogy vagyok, meg mi a helyzet... mikor megkérdezte, hogy mizujs. Válaszoltam, hogy megvagyok, meg minden. Erre rávágta, hogy nem kell ilyen felszínes válasz.
Mondtam, hogy kicsit aggódom a csapat miatt, de próbálok nem figyelni rá, meg hogy a suliban kicsit rám szálltak.
Aztán meg szóba került Isaac is. Nagyon bezsongott, azt hitte szerelmes vagyok belé meg minden, én meg az a... őőő nem. Sajnos minden ábrándot leromboltam. Nincs köztünk semmi. Még szerencse.
Volt szó, még, hogyan is állok Liáékkal... de nem mondtam semmi konkrétat.

Aztán végül még beugrottam hozzájuk. Hannah ott volt és kicsit megütköztem. Végül odalépett hozzám és átölelt, hogy Sziiiiaaa.

Én meg az a ez mi?
És utána, mint ha mi sem történt volna. Nagyon rövid csevej, majd mentem is haza.


Tori

Rosemary meg egy állat és még mindig imádom<3

Level up

Hi guys!

Nos. Szerintem hivatalos előrébb haladások történtek az életemben. Egy szempontból, vagy talán kettőből... a lényeg, hogy nem minden téren.

A legfontosabb, hogy végre képes vagyok leülni és tanulni. Nem ma, mert nagyjából nyolckor értem haza és a térdem, annyira fáj, hogy képtelen vagyok rávenni magam.

Aztán, nos a csapattal való vitám nagyjából 95%-os eredménnyel elsüllyedt a süllyesztőben, vagyis nagy ívben nem érdekel. Án bizony nem fogok foglalkozni vele!

Akkor... minimálisan tudtam kommunikálni Isaac-kel... igaz fel****ta az agyam a flegmasága, de mindegy. Egész jól el tudunk kommunikálni néha.

Aztán mi van még. Ja, Rosemaryvel megint jól elvagyunk. Ma is találkoztunk, megint imádom a hülye fejét. Hella asszem megint rossz szemmel fogja nézni...:(

Tori

Move on : first step

Hi guys!

Hát olyan kis fárasztó napom volt. Suli is az volt. Aztán hívott Rosemary, hogy merre vagyok, mert hogy találkozzunk. Tök jó volt! Átmentünk Hellához és ott volt a barátja is. Kicsit morcos voltam eleinte, mert ott piszkált a péntek miatt. Azt hittem feldugok valamit a seggében. Aztán elkezdtünk Rosemaryvel - megint - énekelni.
Valamiért nem tetszett nekik. Egész jól elvoltunk, majd hazajöttem és anya hugáék vártak otthon. Hát de jó! Eliza, még kicsit alig beszél, de mivel volt nálam kaja elég hamar megtanulta a nevem.
Aranyosak voltak nagyon, aztán hazamentek én meg nekiálltam tanulni. Kezdem megtalálni a régi kerékvágásba.
Le tudtam ülni a helyemre. Totál meg feledkeztem a 7 hónapról és csak ma jutott eszembe. De azért nem teljesen jár a piros pont, mivel azért örülnék, ha kiderülne, hogy látom-e.

Tori

Másnap

Mikor másnap hajnalban felkeltem, már nem mellettem feküdt. Először azt hittem, hogy jó kisfiú módjára leköltözött egy szivacsra, vagy esetleg átmászott Sylvie mellé, azonban sehol sem találtam. Bementem Ellához is, aki ébren feküdt Marcus és Livy között. Te jó ég, intettem neki, mire kimászott a kettő közül és halkan alig érthetően megkérdezte tőlem, hogy mi van?

- Hova lett Dan? - kérdeztem kábán. Ella megforgatta szemét, majd kiment szobájából. Kiosontunk az udvarra, s útközben felvettünk kettő kabátot. Mikor már Ella rágyújtott leesett, hogy rajtam Oliver kabátja van.

- Jó választás - vigyorgott rám, mire megforgattam a szemem. Kicsit bele is szédültem.
- Nem vicces, Oliver tipikusan az a srác, akivel sose lennék együtt, de azért tetszik. Te is tudod, hogy így van... hol van Dan?

Ella a vállát vonogatta, majd kifújta a füstöt.
- Ha jól emlékszem, két órája... hajnali háromkor felkeltett, hogy mennie kell, mert meccse van. Azóta a plafonommal szemezek. Ráférne egy festés - mondta.
- Majd kifestjük - morgom, miközben lenézek a földre. - Ez tényleg az ő pulcsija? - kérdeztem halkan. Ella bólogatott. - Asszem nekem is mennem kellene... - kezdtem bele.

- Ne is mondd, meg kell váltanod a világot! - mondta cinikusan, mire rosszallóan pillantottam rá.

- Majdnem - morogtam. 

Berohantam a házba összeszedtem a cuccaimat, s Oliver pulcsiját a srácra dobtam, aki éppen félig meddig kinn volt a takaró alól és Sylvie-t ölelgette. Na, azért nem foglalkozom az Oliverrel kapcsolatos érzéseimmel.

Felvettem a saját pulcsimat, majd elköszöntem Ellától.

Sietve nyomkodtam a telefonom. Valahova kirakta, hogy hol lesz a versenye és úgy érzem, hogy most muszáj oda mennem. 

Ahogy kiszálltam az autómból mély lélegzetet vettem és elindultam az uszoda felé. Sietve belépőt váltottam, majd egy messzebbi sorban helyet foglaltam.
- Lia - ütötte meg a fülemet egy erősen csodálkozó hang. Felkaptam a fejem, majd lejjebb csúsztam a padon.
- I-Igen, szia.
- Mit keresel itt, Dan tudja? - kérdezte az anyja. Idegesen pillantottam a medence felé. -
- Nem. Te mondtad, hogy jöjjek el egyszer... de nem akarom, hogy tudja...
- Akkor majd megyek is. Most még az öltözőben van. Elvileg tíz perc és jön ki a csapattal - mondta halkan, majd egy ajtó felé mutatott: - Onnan jön majd ki. Szia! - mosolygott rám, majd arrébb ment. Lerakta a karján csüngő törülközőt, majd láttam, ahogy lelépdel a medence mellé és mosolyogva guggol le Andy-hez.

Beszélnek pár mondatot, majd Andy elúszkált. Majd szemembe húztam a napszemüvegem, mivel az üvegfalú uszodán átjöttem a napfény kósza sugarai és ki akarta sütni a szemem. 

Pár percig követtem Andy-t a szemmel, majd az öltöző ajtaja felé pillantottam. Lassan szivárogtak ki rajta a versenyző csapat tagjai. Köztük ő is. Röhögcsélve beszélgetett társairól, s közben hevesen gesztikulált. Valamiért úgy éreztem, hogy az estét meséli, még mindig. 

Kínosan elmosolyodtam, majd kieresztettem vörös rakoncátlan tincseimet, hogy nehezebben felismerhető legyek.

-x-

Meccs után nem mentem egyből öltözni. A vízben maradtam, s pár hossz leúszásával vezettem le a feszültséget. Nyerni, nyertünk, azonban az a barom kapusunk, miatt majdnem elvesztettük az egészet.

Az emberek lassan szállingóztak kifelé. Anya már Andy-vel hazament, mivel én deszkával érkeztem, s nem hagytam magamat hazavitetni.s

Páran még a lelátón ültek, de nem zavartattam magam, Minek?

-x-

Konkrétan felüdülés volt nézni, ahogy Dan úszik. Mosolyogtam, miközben követtem a tekintetemmel. Aztán a túlsó szélén megállt, s könnyeden kinyomta magát a vízből. Gyorsan felkaptam minden cuccomat, majd és kifelé siettem. A szemembe húztam a napszemüvegem és szinte rohantam.
- Hé! - szólt utánam. - Elhagyott egy hajgumit - szólt utánam. Nem ismert meg, így én inkább csak tovább mentem és szinte rohanva. - Hé! - szólt megint, hallottam, ahogy megindul utánam.

Leghatalmasabb szerencsétlenségemre utol ért. Megfogta vállamat és rákényszerültem a megfordulásra. Lassan égő arccal fordultam meg. Dan kissé megütközve nézett rám, még mindig a kezében tartva a hajgumimat.
- Te? - kérdezte halkan. Alsó ajkamat beharapva elvettem a hajgumit...
- Csak eljöttem... - mondtam halkan, majd elvettem tőle a hajgumimat és elrohantam.

A kocsimig meg sem álltam, s amint a kormány mögött voltam lejjebb csúszva fújtam ki a levegőt. Hirtelen nyílt a túlsó ajtó, s ijedten pillantottam oldalra.
- A szívem... - suttogtam halkan. - Nem hazamentél Andy-vel? - kérdeztem megilletődve.
- Andy már tud vezetni. Meg amúgy ott a kocsink! Megmondtam, hogy érdemes egyszer eljönnöd. Már tudod, miért ez neki az első - mondta, majd megszorította a kezem és kiszállt.

Megfejeltem a kormányt és olyan mérhetetlenül béna voltam, hogy aprót dudált az autóm. Andy és Dan anyja visszafordult, majd bénán intettem még egyet.
- Idióta! - szidtam magam, miközben táskámba túrtam, hogy megnézzem mennyi az idő. - Dél... - motyogtam, majd a táskámba ejtettem a telefont, s a táskát az anyós ülésre dobtam. 

Hirtelen kopogás törte ketté a csendet, amitől annyira megijedtem, hogy ugrottam egyet. Kis híján bevertem a fejem. Oldalra pillantottam és magamban elátkoztam magam. Kínos nevettem egyet, miközben lehúztam az ablakot.
- Elvinnél? - kérdezte lazán, mire leblokkoltam. Elnéztem a válla felett és láttam, ahogy az anyja elhajt. NA NE!

- Persze - sóhajtottam, majd mosolyt erőltettem az arcomra. Miközben megkerülte az autót hatalmasat sóhajtottam és megráztam magam.

Nagyon megharagudtam magamra, amiért eljöttem. Sosem akartam, hogy ez legyen. Csak egyszer megakartam nézni, titokban. De nem így, hogy észrevesz és hazaviteti magát. Ó, hogy az a..

- Indulunk? - kérdezte végül. Némán bólintottam, majd így is tettem. Lazán vezettem, annak ellenére, hogy Dan ült mellettem. - Miért jöttél el? - kérdezte végül.
- Mindegy - vágta rá, miközben körbenéztem, hogy bekanyarodhatok-e.
- Nem értem, hogy minek titkolózol... - mondta halkan. - Csak mondd el... - folytatta, miközben a kifelé bámult.

- Egyszer egy ember azt tanácsolta, hogy jöjjek el, hogy jobban meg tudjalak érteni. Hogy... jobban belelássak a dolgokba - mondtam, miután sokáig hallgattam. Dan már erre nem válaszolt, bekapcsolta a rádiót.

Lassan leparkoltam a házuk előtt, majd mosolyogva fordultam felé.
- Mellesleg, szép volt - mondtam célozva az eredményre.
- Köszi, volt motivációm - morogta halkan. Egy percre azt hittem, hogy megtörök. Kérdőn pillantottam rá. - Láttalak - mondta. Szemeim kikerekedtek. - Az a gyönyörű vörös hajad túlságosan kitűnt a barna, fekete és szőke közül - mondta. Hangja kissé feszültebb volt.
- Gyönyörű? - kérdeztem vissza, mire bólintott. - Kösz, hogy elhoztál... attól tartok, hogy amúgy eláztam volna - célzott a fekete/szürke felhőkre a fejünk felett. 

Elmosolyodtam, majd puszit kaptam tőle és kiszállt.

Yaaaaaaaay!

Hi guys!

  Komolyan, unom már ezt az egészet. Úgy kerülgetjük egymást, mint a forró kását. De amúgy vicces ez. Csak már meguntam. Mindenki vicces, még én is mert, ha úgy nézzük én bosszúhadjáratot indíthatnék Lia ellen. *Záporozó könnyek* (NE GÚNYOLÓDJ MÁR) Csak az a probléma, hogy már ehhez sincs kedvem. Mert tényleg unom.

  Viszont legalább már nem azt játsszuk, hogy bájosan mosolygunk egymásra és utána a másik háta mögött elhordjuk a másikat.
  Annyira nevetséges ez. Adellel is érdekes ez az egész... de nem akarom már részletezni.
  Az a baj, hogy most ebben a helyzetben egy percnyi kedvem sincs maradni ebben a csapatban, azonban pénteken, erősen illuminált állapotban IS azt mondtam, hogy maradni akarok, csak nem tudom, hogy miért.
  Szeretem őket, de tényleg, azonban, szerintem ha valami ennyi fájdalommal jár, akkor nem éri meg kitartanom mellette. Most azonban nem tudom mihez kezdjenek, mert megint be lettem vonva.
  Most olyan eltűnnék a világ elől hangulat van. A mázli az, hogy nagyon nem is keresnek.

Tori&Shadow