Wish

  A konyhában álltam, a tűzhelynél. Egyszerre két fazékban piruló hagymával kellett foglalkoznom, miközben anya mögöttem zörgött valamivel. Borzalmasan idegesített. Egész nap robotoltam és már fél négy körül járt. Azóta nem pihentem egy pillanatot sem. Ráadásul még egy másfél óráig nem is fogok.

  Igyekeztem kizárni anya piszmogását, azonban a folyamatosan ismétlődő éles hang lassan kikezdte az idegeimet. De nem szóltam: megeszi a levesét és kimegy kántáltam magamban.

  Feszülten sóhajtottam egyet, miközben megtornáztattam a nyakamat. Hirtelen csengettek. Megrezzentem és lehunytam a szemem. Ha bejön én sikítozni fogok, hogy kuss legyen. Mély levegőt vettem és a hagymásra koncentráltam. 

  Végül anya felé fordultam, s tekintetemmel tudakoltam, hogy megnézi-e hogy ki az. Csak bólintott, majd felpattant. Megtörölte a száját, miközben kifelé tartott a konyhából. Mikor bezárult mögötte az ajtó hatalmas megkönnyebbült sóhajt szakadt ki torkomból.

  Homlokomat a hűtőnek döntöttem és lehunytam a szemem. Gerincem pulzálva fájt, derekam miatt állni alig bírtam. Őrölt paprikát borítottam a hagymára, elkevertem, majd vizet borítottam rá. Felrántottam a hűtő ajtaját és egy málnás ivójoghurtot vettem elő belőle. Közben hallottam, hogy anya visszajön és a hangja is eljutott hozzám, de a szavai nem.

 

Nyílt az ajtó, de oda se néztem, mivel a másik adag hagyma oda akart kapni.
- Ki volt az? - érdeklődtem, miközben vizet öntöttem a lábasba. Nem kaptam választ. Azt hittem telefonál. Meghúztam az ivójoghurtot és lecsaptam a pultra. 

  Hátulról kezek öleltek át, mire élesen szívtam be a levegőt: miért kell tapizni, amikor full ideges vagyok? Azonban, amikor közelebb húzott magához, rá kellett jönnöm, hogy nem anya volt az. Lenéztem a hasamon összekulcsolódó ujjakra és remegés futott végig rajtam. Te jó ég...
- Miért vagy itt? - kérdeztem halkan.
- Gondoltam megleplek - jött a válasz, miközben állát a vállamon pihentette meg. Lehelete a kulcscsontomat csiklandozta.

  Nem mondtam semmit csak bágyadtan elmosolyodtam. Jól esett, hogy eljött, pedig nem kértem rá, de nem tudtam megszólalni. Egy idő után azonban nem bírtam így állni, mert még az ő súlyát is tartanom kellett. Megrángattam párszor a vállam, mire kiegyenesedett és lazított a szorításon.

Letettem a fakanalat és megfordultam. Szorosan magamhoz öleltem és mélyen beszívtam az illatát.