Hi guys!
Did I ever mention how much I hate....
Egy "csodás" csütörtöki napra esett a választás: ezen a napon meg kellett tudnom egy nagyon fontos dolgot - gúnyolódik. Már a reggeli események is előrevetítették a nap kimenetelét, de akkorra már nem tudtam mit tenni ellene.
Őszintén szólva, ha lehetett se tettem volna. Ophelia össze akart veszni velem, mert túl rég volt csend körülötte és nem figyeltek rá elegen. Csak azzal nem számolt, hogy én telibe szarom a véleményét.
De azért elmondom nektek a hatalmas igazságot amit mondott: gerinctelen vagyok srácok! - megint gúnyolódik. A dologban a legszebb igazából az, hogy egyedül nem mert jönni ellenem, neki kellett a kíséret. Ophika egyedül nem mert jönni, hozta a kíséretét... a nagy barátnőjét. Hát hatalmas barátság az is mondhatom. Egy mondatommal tönkretehetném azt is. Egy mondattal teljesen elvághatnám Sebitől is. De nem teszem meg, mert én nem vagyok az az ember, akinek hisz.
Fog ő még egyedül lenni. Fog ő még szenvedni, mert a nagy barátai szarban hagyják. És akkor nem lehet ott neki, nem fogom ápolgatni a lelkecskéjét.
Nem az fáj, hogy gerinctelennek nevezett, az nem izgat, mert eléggé szembetűnően nincs igaza. (Mattnek elújságoltam a dolgot, erre benyögte, hogy érezhetően van gerincem XD) Hanem az zavar, hogy ő azt hiszi, hogy igaza van. Arról nem is beszélve, hogy másnap, már mintha semmi se történt volna, már mosolygott meg minden. Komolyan, ez a lány nem tudja, hogy a szavaknak súlya van. De nem baj... én megjegyeztem ezt is. Vannak nekem ütőkártyáim! Nem kell aggódni, ha túl sokáig feszíti a húrt, akkor majd elvágom én mindenkijétől, aztán nézhet nagyokat.
Tori&Shadow
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése