Mostanában történnek furcsa dolgok. Mármint, több, mint valószínű, hogy az egész osztály már tudja. Ebben az a jó, hogy annyira még nem nagy a pofájuk, hogy oda jöjjenek hozzám, vagy hozzá, hogy rákérdezzenek a dolgokra.
Végtelenül boldog vagyok emiatt.
Mellesleg kicsit úgy érzem sok vagyok Mattnek. Szerintem nem mondja, mert nem akar megbántani, de érzem, hogy most már úgy kicsit egyedül akar lenni és hagyjam békén a fenébe, mert kell neki a magánszféra - tegnap mondta is, hogy mindenkinek szüksége van rá. Szóval vettem a célzást és akkor most szépen kivárom, amíg ő keres engem, hogy hiányozzak neki.Nekem hiányzik, ez egyértelmű. De hagyok neki teret. Amikor még szingli voltam - te jó ég, azt hittem ezt sosem fogom leírni -, akkor megfogadtam, hogy ha lesz is valaha valakim, akkor NEM fogok a nyakába mászni. Meg amúgy is úgy voltam vele, hogy heti egy-kettő találka pont elég lesz nekem.
Aha. Na ez nagyon megdőlt.
Tegnap mellesleg jártam nyílt napon. Igaz, hogy csak oda nem jutottam be, ahova akartam mert annyian voltak, de nagyon szimpi volt még így is. Egy óra körül értem haza és Matthew "meglepett" és átjött.
Ma már próbáltam nem kommunikálni vele, mert ha beszéltünk is éreztem, hogy csak válaszol, mert aranyos.
De még ezek mellett is hiányzik, hogy velem legyen. DE tartom magam. Időnként rájövök, hogy nekem is hiányzik kicsit a "magány", a másik percben, meg nem akarok magam lenni... ez olyan fura.
Tori
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése