De jej. Mint egy rossz tíz éves... azt se tudom, hogy köszönjek neki? Komolyan, ő a barátom! Na nem baj... majd csak lesz valami... majd ez szépen lassan kialakul. Viszont, pozitívum, hogy nagyon jól kijövünk!
Megbeszéltük(... na jó, egy pöppet sarkítok... mindegy fogjuk rá), hogy nagyon sok minden nem fog változni. Én nem fogok odamenni zavarni, miközben a barátaival van. Ha akarok valamit, majd írok neki. Ebben mondhatni megegyeztünk és örülök, hogy ő is úgy gondolja, ahogyan én.
Nem vagyok az a stílusú ember, aki mindenki előtt nyalni-falni fogja a barátját... biztos hogy nem.
Viszont kezdek megijedni a saját gondolataimtól. Nagyon szeretném, hogy sokáig, nagyon nagyon sokáig együtt legyünk.
Kedves olvasó, én most ajánlanám, ha nem bírod a "nyálat", akkor most csukd be az ablakot.
Senkit sem tudok elképzelni magam mellett, csak őt (persze ez jelenlegi állapot, de remélem nem változik a dolog). Nagyon ragaszkodom hozzá és nem akarom, hogy ez változzon. Tudom, hogy minden kapcsolat így kezdődik, de én tényleg nem akarom, hogy ez változzon. Szeretem őt nagyon és azt akarom, hogy tényleg örökké tartson.
Jesszus mennyi nyáááál... bele lehet fulladni... hányingerem van magamtól.
Tori&Shadow
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése