Úgy tűnik nem a mi stílusunk a fasírt állapot

Hi guys!

  Én nem tudom, hogy honnan jött ez a cím. Szóóóóóval. Tegnap este mondhatni kibékültünk. Azért van ott az a "mondhatni" mert nem mondanám, valami hú de nagy békülésnek, mert nem volt rá szükség. Tegnap írt nekem, átjött... igaz, hogy egyből felküldött hajat szárítani, de ez nem számít.
  Végül bebújtam mellé a takaró alá. Megszorongatott és kaptam puszit és nekem ennyi bőven elég volt. Egy ideig még nem voltam biztos, hogy akkor most béke van-e vagy sem, de végül - még ha akartam volna is tudtam, hogy minden rendben van: elborított bókokkal, mikor mentünk bulizni szinte végig fogtuk egymás kezét, holott annyira nem rajong a dologért.
  Mikor megérkeztünk kicsit kínosnak éreztem a dolgot: osztálytársaink kinn cigarettáztak és már vigyorogva fogadtak: nem, nem az alkohol miatt.. vagyis nem csak amiatt.
  Kicsit beszélgettünk, aztán lementünk a többiekhez. Egyből kaptam egy kis pezsgőt, majd Sonya, szinte a semmiből a nyakamba borult. Köszöngettem a többieknek és megint kaptam valami likőr szerű alkoholt. Aztán szépen pislogtam: mire kaptunk némi whiskeyt. Na és ennyi pia bőven elég volt nekem és Mattnek is.
  Sétikáltunk össze-vissza és eléggé erősen éreztem az alkohol befolyását... és hát Matt sem volt a toppon ilyen szempontból. De semmiféle probléma nem adódott, nem totál részegek voltunk, csak szimplán jól éreztük magunkat.
   Aztán végül hazaindultunk. Nos: a fél várost bebuszoztuk (40 perc) és onnan még hazasétáltunk: 20-25 perc. Plusz még hazafelé vettünk egy Somersbyt... mert hogy mi majd azt milyen menőn kinyitjuk: hát nem. Na de nyárra megtanulom.
  Szóval hazaértünk, anyuék is épp akkor értek haza (megjegyezném, hogy legkorábban fél kettő lehetett) szóval még dumcsiztunk egy kicsit. Aztán felvánszorogtunk az emeletre, én lehámoztam a sminkemet magamról, pizsit vettem és már feküdtem is.
  Picit még beszélgettünk Mattel a napról, aztán elaludtunk. (Párszor arra keltem, hogy fel vagyok kenve a falra, de nagyon nem zavart a dolog; jobban foglalkoztatott, hogy épp mikor horkol)

Torian

Megszegtük az ígéretünk...?

Hi guys!

A tegnapi nap folyamán több minden történt. Tudjátok, ilyen első dolgok az évben (pl. könnyek) és az én definícióm szerint megszegtük Mattel az ígéretünket, amit egymásnak tettük. Szerintem kettőt is....

  Nos, kezdjünk bele a sztoriba. Az én szempontomból, hogy én hogy éltem meg, hogy én mit érzek és hogy én mit gondolok.

  Tegnap matek óra kellős közepén, amikor olyan anyagot ismételtünk, amihez egy csepp érzékem sincs - mert amúgy jó vagyok matekból, csak éppenséggel vannak részek, amiket, hogy is mondjam: HOMÁLY FED.

 

Na Matt pont ekkor talált meg, hogy menjünk moziba. Én tényleg szívesen elmentem volna, csak épp akartam tudni: hova, mennyiért, mikor stb. Na most ez neki nem tetszett vagy tudja a fene... értetlenkedett, meg azt akarta, hogy azonnal válaszoljak, mire én közöltem vele, hogy várjon egy picit, mert matekon ülök és figyelnem kell - arról nem is beszélve, hogy a tanár meg engem figyelt, hogy miért nyomkodom a telefonomat.

  Erre eldurranhatott valami az agyában, eldöntötte, hogy akkor én biztos nem akarok menni és akkor megy egyedül. Mondom ok... nagyon felk***ta az agyam és feldühített, hogy egy apró dolog miatt ennyire túlreagálja a dolgokat. 

  Ráadásul egész nap azt hallgattam, hogy mi az hogy nem ír nekem.. meg, hogy te jó ég egy egész napja nem beszéltünk... ( nem is értem, amúgy hogy ez miért elvárás, de mindegy... ) és persze ez is felhúzott, hogy egyrészt beleszólnak, másrészt olyan fura lett azután a dolog. Jöttek a hülye kérdések a fejemben: miért nem ír, biztos elege van belőlem... stb

  Aztán délután egy vajon mennyire mérges rám teszt gyanánt elküldtem neki valami fontos vackot... amire nem érkezett különösebb válasz, amiből az jönne le, hogy minden oké... emiatt ismét csak elborult az agyam: hogy akkor legyen így...

  Később furcsa mód meg ő írt. De ekkorra már mindegy volt... mérges voltam nagyon, amiért csak úgy besérült. Érdeklődött, hogy akkor megyünk-e bulizni. Végül megkérdeztem, hogy haragszik-e rám. Természetesen igen volt a válasz. De persze nekem tudnom kellene, hogy mi miatt és nem, NEM mondja el mi az, mert nekem tudnom kellene... aztán közölte, hogy most nem tud válaszolni, mert hogy másra kell figyelnie... nálam itt tört el mécses... ( nem feltűnő, hogy ugyanazt játszotta el, mint én délelőtt.. csak nekem tényleg figyelnem kellett..... de mindegy...)

  Úgy döntöttem, hogy jó, rendben, azt csinál amit akar. Lementem anyuékkal Szentendrére, ahol megint csak rám írt. Érdeklődtem, hogy esetleg kegyeskedik-e őfelsége nálam aludni... mire csak annyi volt a válasz, hogy "nem mert büntiben vagyok".

  Aztán hazajöttünk, gyrosoztunk :D
  Alukáltam, aztán ma reggel egy Kalcium tabletta elfogyasztásával indítottam, hiszen tegnap a szemem alatt püffedt be a bőröm, reggelinél meg az ajkam. DE MINDEEEGY XD

Tori

Wish

  A konyhában álltam, a tűzhelynél. Egyszerre két fazékban piruló hagymával kellett foglalkoznom, miközben anya mögöttem zörgött valamivel. Borzalmasan idegesített. Egész nap robotoltam és már fél négy körül járt. Azóta nem pihentem egy pillanatot sem. Ráadásul még egy másfél óráig nem is fogok.

  Igyekeztem kizárni anya piszmogását, azonban a folyamatosan ismétlődő éles hang lassan kikezdte az idegeimet. De nem szóltam: megeszi a levesét és kimegy kántáltam magamban.

  Feszülten sóhajtottam egyet, miközben megtornáztattam a nyakamat. Hirtelen csengettek. Megrezzentem és lehunytam a szemem. Ha bejön én sikítozni fogok, hogy kuss legyen. Mély levegőt vettem és a hagymásra koncentráltam. 

  Végül anya felé fordultam, s tekintetemmel tudakoltam, hogy megnézi-e hogy ki az. Csak bólintott, majd felpattant. Megtörölte a száját, miközben kifelé tartott a konyhából. Mikor bezárult mögötte az ajtó hatalmas megkönnyebbült sóhajt szakadt ki torkomból.

  Homlokomat a hűtőnek döntöttem és lehunytam a szemem. Gerincem pulzálva fájt, derekam miatt állni alig bírtam. Őrölt paprikát borítottam a hagymára, elkevertem, majd vizet borítottam rá. Felrántottam a hűtő ajtaját és egy málnás ivójoghurtot vettem elő belőle. Közben hallottam, hogy anya visszajön és a hangja is eljutott hozzám, de a szavai nem.

 

Nyílt az ajtó, de oda se néztem, mivel a másik adag hagyma oda akart kapni.
- Ki volt az? - érdeklődtem, miközben vizet öntöttem a lábasba. Nem kaptam választ. Azt hittem telefonál. Meghúztam az ivójoghurtot és lecsaptam a pultra. 

  Hátulról kezek öleltek át, mire élesen szívtam be a levegőt: miért kell tapizni, amikor full ideges vagyok? Azonban, amikor közelebb húzott magához, rá kellett jönnöm, hogy nem anya volt az. Lenéztem a hasamon összekulcsolódó ujjakra és remegés futott végig rajtam. Te jó ég...
- Miért vagy itt? - kérdeztem halkan.
- Gondoltam megleplek - jött a válasz, miközben állát a vállamon pihentette meg. Lehelete a kulcscsontomat csiklandozta.

  Nem mondtam semmit csak bágyadtan elmosolyodtam. Jól esett, hogy eljött, pedig nem kértem rá, de nem tudtam megszólalni. Egy idő után azonban nem bírtam így állni, mert még az ő súlyát is tartanom kellett. Megrángattam párszor a vállam, mire kiegyenesedett és lazított a szorításon.

Letettem a fakanalat és megfordultam. Szorosan magamhoz öleltem és mélyen beszívtam az illatát.

Vannak furcsaságok

Hi guys!

  Mostanában történnek furcsa dolgok. Mármint, több, mint valószínű, hogy az egész osztály már tudja. Ebben az a jó, hogy annyira még nem nagy a pofájuk, hogy oda jöjjenek hozzám, vagy hozzá, hogy rákérdezzenek a dolgokra.
  Végtelenül boldog vagyok emiatt.
  Mellesleg kicsit úgy érzem sok vagyok Mattnek. Szerintem nem mondja, mert nem akar megbántani, de érzem, hogy most már úgy kicsit egyedül akar lenni és hagyjam békén a fenébe, mert kell neki a magánszféra - tegnap mondta is, hogy mindenkinek szüksége van rá. Szóval vettem a célzást és akkor most szépen kivárom, amíg ő keres engem, hogy hiányozzak neki.
 
Nekem hiányzik, ez egyértelmű. De hagyok neki teret. Amikor még szingli voltam - te jó ég, azt hittem ezt sosem fogom leírni -, akkor megfogadtam, hogy ha lesz is valaha valakim, akkor NEM fogok a nyakába mászni. Meg amúgy is úgy voltam vele, hogy heti egy-kettő találka pont elég lesz nekem.
  Aha. Na ez nagyon megdőlt.
  Tegnap mellesleg jártam nyílt napon. Igaz, hogy csak oda nem jutottam be, ahova akartam mert annyian voltak, de nagyon szimpi volt még így is. Egy óra körül értem haza és Matthew "meglepett" és átjött.
  Ma már próbáltam nem kommunikálni vele, mert ha beszéltünk is éreztem, hogy csak válaszol, mert aranyos.
  De még ezek mellett is hiányzik, hogy velem legyen. DE tartom magam. Időnként rájövök, hogy nekem is hiányzik kicsit a "magány", a másik percben, meg nem akarok magam lenni... ez olyan fura.

Tori

Napok

Hi guys!

  Mesélek kicsit a hétvégémről, oké?
  Még nem tudom mikor megbeszéltem a drága barátommal, hogy pénteken menjünk együtt az Educatióra. Aztán megbeszéltem anyuékkal és ő ajánlotta fel, hogy akkor mi lenne, ha csütörtökön itt aludna és együtt mennénk. Közvetítettem a kapott információkat és végül abban egyeztünk meg, hogy én alszok nála, hiszen onnan közelebb van.
 ( Halkan megjegyezném, hogy valami mennyei az a pezsgő!! - holott sose szerettem az ízét)

Eközben a héten lettünk egy hónaposak. Szóval utólag megbeszéltem vele, hogy akkor, hogy minimálisa, de emlékezzünk meg erről az eseményről: nyissuk ki azt az üveg pezsit, amit még karácsonykor hozott.
  Valamikor este kilenc körül - azt hiszem, őszintén megmondva, nem figyeltem az időt, mivel épp azzal voltam elfoglalva, hogy hisztis libáskodjak... nagyon fáradt voltam akkor már, tehát akkor - érkeztünk meg hozzájuk.
  Gyors tusolás és társai aztán - megint csak nem emlékszem: ilyen kis szokásos dolgokról beszélgettünk - aludtunk. Aznap este volt az első alkalom - mármint,úgy, hogy én is megébredtem rá -, hogy amikor felébredt, vagy csak pár pillanatra éberebb volt, átölelt és magához húzott, plusz még be is takargatott. Aznap éjjel háromszor ébredtem fel rá, hogy ő is "fenn" van.
  Nagyon aranyos volt és arra a pár másodpercre, amikor magamnál voltam, akkor is elmosolyodtam és majd felvisítottam boldogságomban, hogy ennyire aranyos a kis drágám. - Jesszusom, de nyálas.
  Reggel ébresztő - még az anyukája is átjött, hogy kelés van - és mentünk Edura. Őszintén szólva HA az első másfél órát nézzük, akkor inkább rohadtam volna benn a suliban, mintsem kinn fagyoskodjak ennyi időt. Tömeg volt, hideg, fáztam és még mindenki türelmetlen volt.
  Azt hittem felrobbanok mérgemben, annyira felidegesítettek a körülöttünk állók. De végül bejutottunk, körbekérdezősködtünk, találkoztunk ismerősökkel: én személy szerint hárommal, ami közül az egyiket Mattel közösen ismertük. Na, róla annyit kell tudni, hogy rengeteg beszél. Egy levegővel nagyjából fél órát dumált nekünk. Utána már szinte képtelen voltam tovább ottmaradni.
  Szerencsére eljöttünk és sajnos el is váltak útjaink. Én Adele-lal krumpliztam egy jót, meg vásároltam egy kicsit, aztán Andrew-nál teázgattunk. Mire hazaértem már fél nyolc körül volt. Ettem gyorsan, s már indultam is vissza, hiszen a fél életemet otthagytam Mattnél.
  Útközben találkoztam a nővérével, szóval volt még társaságom is. Nagyon aranyos lány, jót beszélgettünk...és Mattnek valóban igaza van: nagyon hasonlítunk... Jó sokáig beszélgettünk az anyukájával meg a nővérével, utána mentünk át.
  Szombat reggel egy kis durcival kezdtem, ugyanis otthon nálunk kő van néhány helyen a földön, nem parketta meg szőnyeg, meg ilyenek... na és náluk meg mindenhol kő van, kivéve a szobájukat. Egyetlen egy eltérés van a két hely között: náluk melegebb a kő. De ez sokat nem számít, ugyanis se otthon, se sehol máshol nem szoktam papucsban flangálni... utálom őket.
  Tehát mire eljutottunk a konyhába, hogy reggelizünk már nem voltam hajlandó hozzászólni... mert hogy ő erről nem nyit vitát és nekem fel kell vennem azt a papucsot... BAH! Mindegy. Egy dolgot értem el vele: kaptam reggelit!! :D <3
  Aztán én mentem angoltanárhoz.
  Utána hazaértem és ettem... - jesszus aznap én mennyit ettem... O.O - elmentem anyuval vásárolni és megint ettem, aztán felmentem fürdeni... közben megérkezett Matt és megint csak ettem.. utána meg feljöttünk és aludtunk. Saperkábé ilyen volt a hétvégém. Ja, meg ma reggel elaludtam rajta: ő nagyban telefonozik és arra ébredek, hogy megszólal... huuupsz...
  Én élveztem, már csak azt kellene kitalálnom, hogy miért vagyok olyan fáradt miután Matt lelép, hogy mindig visszadőlök aludni egy kicsit? XD

Tori&Shadow

Couples

Hi guys!

  Opheliával fegyverszüntet kötöttünk, avagy kibékültünk. Felhívott egyik nap és megbeszéltük a dolgot, illetve bocsánatot kért tőlem. Azonban békés állapot nem sokáig maradt fenn. Máris belecsöppentem egy újabb "vitába". Jó nem mondom, hogy hű de nagy visszhangja van meg ilyenek.
  Csak éppenséggel megint furán van a helyzet, ez is. Sonya - új név, ő az osztálytársam, szigorúan rövid ny-nyel kell ejteni/olvasni a nevét, mert így olyan... nem is tudom olyan különleges, illetve én ettől eltér az eddigi amerikai/angol nevek hatásától és a terv pont ez volt, mellesleg nem tudom miért kellett ekkora feneket kerekítenem egy névnek.. mindegy.

  Tehát az osztályban két párosunk van. Vagyok én, meg vannak Sonyáék. Sonya barátja mostanában furán viselkedik... én nem ismerem a srácot olyan hű de nagyon, de nekem olyan fura és Sonyának is, meg még másoknak is, szóval nem vagyok a hülye.
  Mindegy, annyi a lényeg, hogy szegény srácot most mindenki letámadta, hogy megváltozott, furán viselkedik, rossz úton halad stb. Valamilyen szinten én robbantottam ki ezt a vitát, de csak nagyon miniálisan van közöm a dologhoz.
  Sonyával mostanában nagyon jóban vagyunk - többek között ezért kapott külön nevet - és hát persze beszélgetünk erről. Illetve próbálok segíteni neki reálisan látni a barátjával kapcsolatban a dolgokat... mert bizony, a női nem képes nem létező dolgokat belelátni akár egy szóba is - saját tapasztalaton alapul a kijelentésem. Tehát sokat beszélgetünk róla... és én is mondtam neki, hogy valóban változott mostanában... és elkezdtek ők ketten erről beszélni... ezzel egy időben Matt is bejelentkezett ugyanazzal a problémával nála - mármint Sonya barátjánál. Előbb utóbb komolyan adok neki egy nevet, mert kezd zűrös lenni.. legyen mondjuk... Justin - épp Justin Biebert hallgatok... amúgy hallgassátok meg eskü jó.
   Szóóóóval... szegény Justinnak most neki estek, na jó, inkább csak Matt esett neki... az kemény is volt egy kicsit.
  És hát Sonya elmondta Justinnak, hogy velem beszélgetett erről... erre azt hiszi a srác, hogy szövetkeztünk ellene... és pedig nem! Én nem akartam hogy vita, vagy valami izé legyen. Csak hát na... mindegy...
  Remélem minden oké lesz velük <3!
  Mellesleg mi megvagyunk :)

  Péntek este kicsit magamba süppedtem, de az is hamar megoldódott. Szóval drága lelkecském tökéletesen jól van.

Tori&Shadow

Idunnowhy

  Hatalmas sóhajjal hagyta el a számat miközben leeresztettem a kezem. A telefonomat a zsebembe süllyesztettem és a kulcsommal kinyitottam a házunk ajtaját. Beléptem a fűtött lakásba, azonban én továbbra is dideregtem.
  Éreztem, hogy a telefonom ismét rezeg egyet, de nem foglalkoztam vele. Levettem a kabátomat, a sálamat, a sapkámat. Majd leroskadtam a lépcsőre és a tenyerembe temettem az arcomat. Mély sóhaj szakadt ki belőlem ismét.

  A telefonom vad rezgése térített magamhoz.
- Halo - vettem fel kedvtelenül.
- Most azonnal tűnj el onnan! - ordított a telefonba a hang. Felpattantam és kabátot venni sem volt időm. 

  Feltéptem az ajtót és rohanni kezdtem hátrafelé. Hamar elhagytam a ház vonalát és nagyjából két lépéssel később már robbant is az épület. A robbanás hulláma hamar elért és bő három-négy métert lódított rajtam. 

  Igyekeztem minél ügyesebben földet érni. Azonban a levegőben tehetetlen voltam. Sikerült nyaktörés nélkül földet érnem. Azonban nem tudtam felkelni. Hatalmas fájdalmat éreztem a vállamban. Minden homályosulni kezdett, mikor egy fekete paca úszott be a képbe. Mély, dörmögő hangok jutottak el hozzám. Beszélt a paca.

  - Jake... te vagy az? - kérdeztem erőtlenül. A paca mozgott, amit bólintásnak vettem. 

  Újabb fájdalom ért az arcomnál. Ettől kitisztul a kép és valóban megpillantottam Jake-et. Fekete haja a szemébe lógott, arcán semmi érzelem: szokásához híven.
- Fel tudsz állni? - kérdezte rezzenéstelen hanggal. Éreztem, ahogy feljebb emel. - Gyerül Adele... fel kell kelned!
- Várj már! - nyöszörögtem.

  Fejemet alig bírtam tartani. Nagy nehezen a talpamra állított, majd egy pillanatra elengedtem. Azonnal dőlni kezdtem, így újra megfogott. A súlyomat ráhelyeztem, s megkönnyebbült nyögés szaladt ki a számon. 

  - Kórházba viszlek! A vállad... - morogta. Ekkor megéreztem a vállamba nyilalló fájdalmat. Érkezéskor kiugrott... nagyszerű. 

Mi a fene...?

Hi guys!

  Tudjátok mi a vicces? Az, hogy tegnap Isaac-kel ültem le iszogatni. Csak úgy hipp-hopp rákérdezett előző este, hogy nem ülünk-e le, mire mondtam neki, hogy ezt majd beszéljük meg, amikor már józanabb.
  És másnap valóban átjött és iszogattunk. Sose gondoltam volna, hogy lesz ilyen. Jó volt! De valahogy az jobban tetszett, amikor este az esőben sétáltunk (angolul beszélgetve XD) a buszmegállóba. Ő hazafele ment, én meg Matthez.
  Ott aludtam és tök jó volt. El nem tudom mondani nektek, milyen jó érzés, hogy végre van valaki, akit nagyjából annyit ölelgetek, piszkálok, amíg csak kedvem szottyan. Mondjuk tegnap pont sikerült megtalálnom a határt, amin túl már ő sem hajlandó elviselni. De csillagos ötös neki, amiért ennyi ideig bírta.

  Aztán reggel persze én keltem fel hamarabb - ilyen szempontból is olyan vagyok, mint anyu. Rájöttem, hogy szeretem nézni, ahogy alszik. Azonban egy idő után már nagyon fájt a hátam, ezért ficeregni kezdtem... meg szólt az ébresztőóra, szóval felkeltünk.

Jeeeeeeeej, néha napján olyan nyálasnak érzem ezt az egészet XD...

Tori
 

Anger

Hi guys!

Did I ever mention how much I hate....

  Egy "csodás" csütörtöki napra esett a választás: ezen a napon meg kellett tudnom egy nagyon fontos dolgot - gúnyolódik. Már a reggeli események is előrevetítették a nap kimenetelét, de akkorra már nem tudtam mit tenni ellene.
  Őszintén szólva, ha lehetett se tettem volna. Ophelia össze akart veszni velem, mert túl rég volt csend körülötte és nem figyeltek rá elegen. Csak azzal nem számolt, hogy én telibe szarom a véleményét.
   De azért elmondom nektek a hatalmas igazságot amit mondott: gerinctelen vagyok srácok! - megint gúnyolódik. A dologban a legszebb igazából az, hogy egyedül nem mert jönni ellenem, neki kellett a kíséret. Ophika egyedül nem mert jönni, hozta a kíséretét... a nagy barátnőjét. Hát hatalmas barátság az is mondhatom. Egy mondatommal tönkretehetném azt is. Egy mondattal teljesen elvághatnám Sebitől is. De nem teszem meg, mert én nem vagyok az az ember, akinek hisz.
   Fog ő még egyedül lenni. Fog ő még szenvedni, mert a nagy barátai szarban hagyják. És akkor nem lehet ott neki, nem fogom ápolgatni a lelkecskéjét.
   Nem az fáj, hogy gerinctelennek nevezett, az nem izgat, mert eléggé szembetűnően nincs igaza. (Mattnek elújságoltam a dolgot, erre benyögte, hogy érezhetően van gerincem XD)  Hanem az zavar, hogy ő azt hiszi, hogy igaza van. Arról nem is beszélve, hogy másnap, már mintha semmi se történt volna, már mosolygott meg minden. Komolyan, ez a lány nem tudja, hogy a szavaknak súlya van. De nem baj... én megjegyeztem ezt is. Vannak nekem ütőkártyáim! Nem kell aggódni, ha túl sokáig feszíti a húrt, akkor majd elvágom én mindenkijétől, aztán nézhet nagyokat.

Tori&Shadow

Dark clouds

Hi guys!

  Dark clouds are coming. De mondhatom sokkal érthetőbben: nemsokára iskola! Rég tartottam már ennyire az iskolába való belépéstől. Nem! Nem jó szót használok, nem tartok tőle... mert nincs miért, mert egyenlőre senki sem tud semmit... (jóó... hárman tudják... de ő bennük megbízok.. vagyis egyikükben Matt bízik.. mindegy) 
  De jej. Mint egy rossz tíz éves... azt se tudom, hogy köszönjek neki? Komolyan, ő a barátom! Na nem baj... majd csak lesz valami... majd ez szépen lassan kialakul. Viszont, pozitívum, hogy nagyon jól kijövünk!
  Megbeszéltük(... na jó, egy pöppet sarkítok... mindegy fogjuk rá), hogy nagyon sok minden nem fog változni. Én nem fogok odamenni zavarni, miközben a barátaival van. Ha akarok valamit, majd írok neki. Ebben mondhatni megegyeztünk és örülök, hogy ő is úgy gondolja, ahogyan én.
  Nem vagyok az a stílusú ember, aki mindenki előtt nyalni-falni fogja a barátját... biztos hogy nem.
  Viszont kezdek megijedni a saját gondolataimtól. Nagyon szeretném, hogy sokáig, nagyon nagyon sokáig együtt legyünk.
Kedves olvasó, én most ajánlanám, ha nem bírod a "nyálat", akkor most csukd be az ablakot.
Senkit sem tudok elképzelni magam mellett, csak őt (persze ez jelenlegi állapot, de remélem nem változik a dolog). Nagyon ragaszkodom hozzá és nem akarom, hogy ez változzon. Tudom, hogy minden kapcsolat így kezdődik, de én tényleg nem akarom, hogy ez változzon. Szeretem őt nagyon és azt akarom, hogy tényleg örökké tartson.
Jesszus mennyi nyáááál... bele lehet fulladni... hányingerem van magamtól.

Tori&Shadow

Új évi változások

Hi guys!

  Nos, új év van... gondoltam szólok.
  Nem volt egy hú de nagyon bulizós szilveszter, de én pont így terveztem. Pont elég kellemesre sikeredet... egy része...
  Voltam aznap Mattel, aztán Hellánál. Egyáltalán nem értették (főleg Marek), hogy miért szilveszterezünk külön, meg hogy ez mekkora szemétség, hogy nincs velem... Én meg azt nem értettem, hogy ebből miért kell akkora ügyet csinálni.
  Így jött össze, ez van. Egy minimális sértettség vagy harag sincs bennem, amiért így alakult. Nem is értem miért elvárás már egy pár napos kapcsolatnál is, hogy mindig sülve-főve együtt legyünk. Kell a szabadság mindkettőnknek.
  Az más téma, hogy hiányzik és akkor is hiányzott nagyon, főleg éjfélkor. De be lett pótolva ennyi... (Az emberek furák)

Van e fogadalmam?
  Van. Igyekszem elhagyni a rossz szokásaimat. Túl drága ahhoz jelenleg az életem, hogy azok miatt valami ne legyen jó. Igyekszem jobban odafigyelni magamra... mert hát valljuk be, nem feltétlen veszem számításba, hogy nekem mi lenne a legjobb... ebben az évben, meg pont ennek kellene talán az elsőnek lennie.
  Igyekszem majd többet mosolyogni... elvileg ezzel mostanában nincs gond... de régen volt.

  Remélem mindenkinek jól telik az új éve eddig. Remélem meghosszabbítják a téli szünetet. Remélem sokáig fogok még mosolyogni!

Tori

Ui.:  Kicsit összefüggéstelennek érzem az egész bejegyzést... szóval nem tudom... olyan fura. Gondoltam figyelmeztetlek titeket. Mindenfelé van a fejem.