A probléma a következő: ezt a bejegyzést nehezemre esik megírni röhögőgörcsök, kacarászások, elpirulások nélkül. És aki épp eszik, vagy épp egy szende ártatlan lánynak ismert meg most lépjen le az oldalról. De komolyan gondolom. Sipirc, ez nem neked való! NYOMÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁS! Vagy megharagszom, mert úgy is tudni fogom!
Jó, elég az ijesztgetésből. Nincs halloween....
Tehát indult úgy a dolog, hogy, amint ismét magyar földön voltam - mellesleg a kisasszony kiruccant három napra külföldhonba - rá egy fél órával írtam kedves Isaacnek, hogy khm.. igyunk! Válaszolt is, hogy ő benne lenne a dologban és nagyjából bármikor szabad. Elégedetten bólintottam, majd visszahanyatlottam az autóülésre, mivel borzalmasan rosszul voltam.
Eltelt egy nap. Beszéltünk Isaac-kel, csinált egy csoportot. Megbeszéltük a keddet... amiből az utolsó órában csütörtök lett. Eljött a "nagy" nap. Összegyűltünk, kőkemény négyen, amiből én voltam az egyetlen egy lány... jó arány, ugye? Kicsit volt csak vicces.
Nagy nehezen eljutottunk a hathintára és indulhatott az alkohol italok fogyasztása... úgy igazán. Elfogyott háromnegyed üveg vodka, két üveg bor, némi sör - mondjuk abból pont nem ittam.
Ennek ellenére jól éreztem magam. Kétszer is hátraestem a padon, mert hátralöktek. Mindkétszer Isaac is esett hátra és ő rángatott fel a földről, mert nekem nem volt sok erőm hozzá.
Az éjszaka eredménye, egy szakadt gatya, jó pár üres üveg, négy jókedvű tini és egy pofozkodó Tori. Ennél többet nem fogok írni a dologról, mert nem vagyok rá büszke, hogy "hagytam" magam. Azonban olyan mosolygás kap el, amikor az estére gondolok. Kell egy ismétlés, ahol nem csak én vagyok lány, mert jó volt.
Tori
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése