Azok után, hogy vége lett a tanításnak egyedül maradtam. Nem pakoltam még össze a cuccaimat, mivel a csengő keltett fel. Amíg a többiek kispuriztak a teremből én a dolgaimmal szöszöltem. Mikor az utolsó osztálytársam is kilépett a teremből a székre zuttyantam.
Fáradtan lehunytam a szemem és mély, reszkető lélegzetet vettem. A fáradtság borzalmas hatással volt rám. A tűrőküszöböm szélére sodort, s ilyenkor mindennél könnyebben sírtam el magam. Fáradt voltam, de a kellemes, pihentető alvás messze elkerült. Nem ettem, nem ittam. Semmi mást nem csináltam csak levegőt vettem, tanultam és bementem a suliba.
Nyílt az ajtó. Lépések zaja kipp-kopp, majd csend. Észrevett. Nem néztem felé, mert nem érdekelt ki az.
- Hát te? - szólított meg. Josh volt az.
- Csak, elaludtam... és még nem tértem teljesen magamhoz... - motyogtam, miközben felpattantam. Nem kérdeztem miért jött vissza. Elindult a padja felé, s kivett belőle egy füzetet.
- Itt felejtettem - emelte fel. Elmosolyodtam.
Totálisan megfeledkezve vörös, könnyes szememről.
- Vigyázz rá. A tanár kinyír, ha elhagyod azt a becses füzetet - gúnyolódtam leplezetlenül. Josh futólag elmosolyodott.
Megforgattam a szemem, majd a vállamra kaptam a táskám.
- Adam itt hagyott? - fordultam vissza felé, mikor a folyót üresen találtam. Josh bólintott, miközben kijött utánam. A szekrényemhez léptem és kiszedtem a kabátomat és sapkámat. - Szegénykém... - biggyesztettem le ajkaimat. Most Josh forgatta meg szemeit.
- Megvárjalak? - kérdezte, mire csak bólintottam.
- Ha akarsz - mondtam, mikor már a kabátomban voltam, menetkészen.
Akaratom ellenére eszembe jutott a szilveszter éjszaka, amikor némi alkohol befolyása alatt megcsókolt és a bulik. Aztán meg átjött ebbe az iskolába. Nem kavartunk tovább, lassan elhidegültünk, mintha semmi sem történt volna.
- Mostanában fáradtnak tűnsz - jegyezte meg.
- Ez így van - bólogattam.
- Lehet kellene egy jó kis buli - vigyorodott el.
- Mindketten tudjuk, hogy abból rosszul jönnénk ki - leplezetlenül céloztam a csókokra. Josh belepirult.
- Ma este, buli lesz nálam, gyere el. Hidd el, egyikünk sem bánja meg.
- Hát persze - horkantottam fel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése