2015. október 1., csütörtök

Ezek a szülők

  Felkaptatott a lépcsőn, és határozott léptekkel nyitott be az egyetlen ajtón, amelyik csukva volt. A szobában egy fiatal, mézszőke lány tartózkodott, ahogyan várta. A lány az ablakban ült és a szürke horgolt kardigán volt rajta, amit, még pár hónapja csaklizott el anyjától.
- Hedwig - szólította meg.
- Igen anya? - fordult felé. Sötétzöld szemét kérdőn meresztette a nőre.
- Mi volt ma Daniellel? - szakadt ki a nőből.
  Hedwig tekintete megkeményült és elfordult. Kinézett az ablakon és a fejét rázta. Szőke tincsei csak úgy röpdöstek.
- Mondtam már, hogy nem akarok beszélni róla - közölte, mire Ella, mivel így hívták a lány anyját bólintott, s kihátrált a szobából.
  Becsukta az ajtót és előkotorta a zsebéből a telefonját. Tárcsázott és már a fülénél is volt a telefon, amikor a lépcsőn sétált le.
- Szia, találkozzunk! - ajánlotta fel légy hangon.
- Szia! Egy óra múlva elszabadulok, utána tudunk találkozni valahol. Akartalak hívni, mert... hogy is mondjam... van valami baj...
- Igen... szerintem ugyanarról beszélünk... - mosolyodott el a nő, miközben az órára pillantott.
  - Akkor egy óra múlva mondjuk a Waterfall streetnél lévő kávézóban? - Ella beadta a derekát és elbúcsúzott.
- Hedwig, elmentem! - kiáltott fel lányának egy húsz perc múlva.
  Válasz nem érkezett, de sejtette, hogy hallotta a lány. A biztonság kedvéért még írt egy cetlit, hogy majd jön. Bepattant az ezüstszínű kocsijukba, majd elhajtott. Idegesen dobolt a kormányon, miközben vezetett. Daniel nagyon felkavarta a lánya lelkét.
  Egy öt perccel hamarabb érkezett meg, mint kellett volna, azonban Eleonor már ott ücsörgött egy papírpoharas kávé közé fűzött ujjakkal. Mikor kiszállt az autóból Eleonor arca felragyogott, s  mosolyoga kísérte végig, amíg leült.
- Szia - üdvözölte.
- Szia! Mindjárt jön a pincér, felveszi a rendelésed - mondta Lenor.
- Remek - sóhajtott. - Mennyit tudsz a gyerekeink közötti vitáról? - tért azonnal a lényegre.
  Lenor a homlokát ráncolta és azt masszírozta. Arcán szomorú ábrázat ült.
- Sajnos, túl keveset. Konkrétan teljesen kizárt az életéből. Semmit nem mondd el, ha kérdezek, hogy mi van Hedwiggel. Mogorvább, mintha egész nap csak a nővéremmel veszekedne... 
  - Kiváncsi vagyok min vesztek össze...

Tori

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése