Nos, mint azt a cím is sejteti: nyaraltam. Anyuék úgy döntöttek, hogy Pünkösd vasárnap lemegyünk a tengerhez kicsit pihenni. Ismerőseink után mentünk le, így a társaság is megvolt és a jó hangulat is. Hajnalban (körülbelül 4 órakor indultunk el, ami annyit jelentett, hogy fél négykor keltünk) indultunk és nagyjából azt egész utat átaludtam. Amikor ébren voltam, akkor épp énekeltem. Mert egész úton zenét hallgattunk, aminek a szövegét természetesen ismerem, így elkerülhetetlen volt az éneklés.
Tíz óra környékén megérkeztünk Monfalcone-ba. Egy gyönyörű ( még az építkezés ellenére is) nyaralóhely. Mobilházakban, sátrakban, vagy lakókocsikban lehetett szállást foglalni. Mi - révén, hogy csak egy napra jöttünk - nem foglaltunk semmit se, csak a barátaink házának egy piciny részét foglaltuk be. Pontosabban a cuccaink foglalták be.
Tíz órakor megérkeztünk, ami annyit jelentett, hogy én átváltoztam egy két lábon járó szótárrá. 11 órakor már a tengerbe gázoltam egyre beljebb. És innentől kezdve elvesztettem az időérzékemet.
A víz hideg volt az első fél órában, aztán ahogy "röpiztünk" egyre jobban hozzászoktam és kellemesebb lett a víz, ahogy belevetődtem. Viszont iszonyúan sós volt! Egyszer nyeltem belőle egy keveset... borzalmas volt. Pancsolás után egy kis napozás következett a többiek részéről, részemről pedig az árnyékban kuksolás, mivel én még a tengerben elkezdtem pirosodni - révén, hogy Hófehérkénél is fehérebb vagyok.
Ezután bevetettük magunkat a "szálloda" medencéjébe. Az igazság az, hogy a forró nap és levegő után elég durván rosszul esik a hűvös víz. Így sziszegve, jajgatva másztam bele az úszómedencébe, ahol mellesleg le se ért a lábam, így egy picike peremen egyensúlyoztam egész végig. Azt hiszem ezután mentünk ebédelni, ami kész katasztrófa volt.
Az első pincér (pasi volt) valamiért élből azt hitte németek vagyunk, holott én CSAK angolul beszéltem hozzá. Aztán valamiért lepasszolt, minket egy csajnak. Ő kiválóan tudott angolul, viszont közölte, hogy nincs sok időnk választani, mert a konyha lassan bezár (szieszta). Így kapkodva választottunk ételt, már amiből még volt.
A kaja egész jónak tűnt, ahogy kihozták az első kört. Azonban egyikünk nem azt kapta, amit kért ( négysajtos helyett margarita pizza). Egyikünk véletlenül rossz pizzát rendelt, amin tengerihal (?) húsa volt, amit nem evett meg, mert utálta a halat. Szerencsére cserélt anyával és így mondhatni, mindenki jól járt. De azért nem voltunk túlzottan elégedettek. A fizetés sem volt túlontúl egyszerű. A csaj alig értette meg, hogy szeretnénk ( valami érthetetlen módon) jattot adni... meg ilyenek. Bonyolult volt.
Ezután egy kevéske árnyékban hűsölést választottunk és kávét. Valami mennyei volt - ráadásul a csávó legalább értett angolul.
Bónuszként még az idő is csodálatos volt. Eleinte kicsit felhősebb, így csak szűrt napfény ért minket, aminek hála nem égtem le. Aztán dél körül kisütött a nap és egészen estig sütött, amikor is borús, szürke felhők érkeztek. Kicsit aggódtunk, hogy esni fog, de szerencsére megúsztuk. Egész végig mozgott a levegő, így nem csurgott rólunk az izzadság. Egyszerűen tökéletes volt ez a tizenkét óra!
A kép a viharos felhők érkezése után készült. A tengert az emberek hirtelen gyorsasággal hagyták el.
Tori
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése