Nos, úgy tűnik, hogy az univerzum egyáltalán nem akarja, hogy a munkám normálisan összejöjjön. Az eredeti terv úgy volt, hogy egyfolytában hat hetet tudok menni a recire dolgozni. Folyamatosan és megszakítások nélkül. Aztán a következő verzió már az volt, hogy két részre osztódik ez a hat hét. Értelemszerűen három-három hetes időszakokra. Ez még nem jelentett akkora problémát, de aztán következett a mai napon az arconcsapás. Közölték velem, hogy abban a hat hétben, csak keddenként és csütörtökönként kell bemennem dolgozni. Hát ez mennyire nagy kibaszás velem? Így a pénz amit beígértek több mint a felére csökken. Annyira felbosszantott és el is keserített.Arról nem is beszélve, hogy most tényleg nagyon szükségem van a pénzre. A tandíj az egyetemre és a pénz a francia különórákra nem kerül elő magától. Erre közlik velem, hogy jaaa, amúgy szinte semmi fizud nem lesz. De azért ne haragudj!
Komolyan annyira elkeserít engem ez a dolog. Annál többet sajnos nem tehetek, minthogy elmegyek máshol munkát keresni. Sok kedvem nincs hozzá, de amit meg kell tenni, azt meg kell tenni.
A mai nap eddigi fénypontjai - mert szerencsére voltak - Matt szinte egész napos jelenléte volt és Cece bejegyzése volt, a születésnapjáról, ami még anno novemberben volt. Kicsit meglepődtem, amikor megláttam a blogján a bejegyzést, de nagyon jó volt olvasni, hogy tényleg emlékezetes ajándékot sikerült kitalálnom. Jej! Illetve nagyon úgy tűnik, hogy sikerült találnom magamnak egy jó francia tanárt. Már csak abban kell bíznom, hogy adott határidőn belül sikerül majd megtanulnom középfokú nyelvvizsgaszinten beszélni.
Tori
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése