Ma - még annak ellenére is, hogy nincs ma órám - korán keltem. Elültem tanulni, mert holnaptól, egészen szerdáig vizsgáim lesznek ( persze hétvégén nem). Úgy képzeljétek el, hogy nyolc előtt én már a laptopom előtt ültem és tanultam. Vagy legalább is úgy tettem, mint aki nagyon tanul. Egész kellemesen beleringattam magam a tanulós hangulatba: "kora" reggel volt, alig volt otthon valaki, az is aludt szóval béka volt csend és nyugalom.
Még teafőzés közben megosztottam egy képet, ami miatt Adele-lal kezdtünk el beszélgetni. Így kötöttem ki a konyhájukban ( nagyjából pizsamában), egy bögre kávéval.
Az sem zavart túlzottan, hogy a macskája kaparófának nézi az oldalamat. Pedig nagyon karmolt. De aranyos kis jószág. De amúgy ilyen reggeli kávézásokban simán benne lennék Adele-lal, mert jó. Nem kell sokszor, akkor megunjuk egymást és abból semmi jó nem származik.
Csak néha leülni, megbeszélni mi történt, mi fog történni, hogy vagyunk ilyenek. Mert kellenek. Bevallom, Adele-lal voltak kisebb nézeteltéréseink és szerintem ezek a nézeteltérések újra előjönnek ha NAGYON sűrűn találkozunk. Ezért nem volt jó ötlet gimiben együtt iskolába menni...
De most hogy mindkettőnknek lecsökkent a szabadideje, így szerintem sokkal jobb. Igaz, valószínűleg már nem vagyunk olyan jó bizalmi kapcsolatban, mint régen... de szerintem ennek más oka is van (mondjuk az egyetem/főiskola). De ennek ellenére nagy dolog, hogy még így is néha eszünkbe jut a másik.
Tori
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése