Nos, némi kihagyás után megint itt vagyok. Mostanában, megint hullámvasutasat játszok. Hol jó kedvem van, hol magamba süppedve ülök és bámulom a padot... Van az a szó, amitől ez megszűnne... de sajnos nem fog elhangzani.
Pár percre, de csatlakozott. Jó volt, minimálisat beszélgettünk: az a szemét (anyáé) a bicikli kosarába kapaszkodva húzatta magát, miért egyszer játékosan elszóltam magam, hogy már megint itt vagy?
Meg mesélte mi van vele... és minden rövidke kis dolog után rám pillantott, vagy felém intett fejével, mert én már ismertem mindet... olyan kínos volt... hogy minden ááá tényleg, de jó.. én meg ja igen, mondtad...
FURA! De nem izgat, barátnője van, legyenek boldogok sokáig. Ez volt a csütörtök.
Aztán pénteken, egész jó napom volt: nem tesiztem, mert nem volt kedvem, ezért a röpimeccset én pontoztam. Közben Matt néha bejött és kiment. Ezzel nem volt probléma, csak azzal, hogy ha jól véltem felfedezni egy 24 órás vérnyomásmérő volt rajta... ami szokatlan, mert az első ember, akin láttam, az apa volt.. meg mint kiderült Bash-on is volt, de neki baj van a szívével, tehát egyből ideges lettem és aggódni kezdtem.
Anya azt tanácsolta, hogy írjak neki... sokáig nem füllött hozzá a fogam... aztán valamiért mégis csak megtettem...
A szombati napom jól telt. Leszámítva a három órányi angolt. Voltam a csapattal, beszélgettem Erikkel - a lehető legnagyobb megdöbbenésemre - találkoztam egy órára Rose-zal és mikor mentem haza Marcus épp nyitotta ki a kocsikiállót, ezért beugrottam egy kicsit Hellához, hogy dumáljunk. JÓ VOLT! :)
Hazaérve lementünk Szentendrére jóval este tizenegy után értünk le, felszedtük anyát és már tűztünk is haza.
Tori
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése