2015. június 24., szerda

Day 3

Hi guys!

A mai nap?
Húha.
Ma mentünk reptérre. Jó volt. Rengeteget fényképeztem, rengetegszer mosolyogtam. Beszélgettem, nevettem meg minden. Felmentem repcsire és tök jó volt. Azonban az izgi rész délután volt, mikor hazaértünk.
Először csak ki akartam szúrni (most kibaszok majdnem mindenkivel) Luigi-val. Először csak a pulcsiját vittem be, amit amúgy lerakott. Aztán Adele-lal a cipőjét felkötöttük a fára és a másikat pedig elrejtettük a bokorban. Végül a pulcsiját egy szék támlájára raktuk, hogy könnyű dolga is legyen, aztán a napszemcsijét a fára tűztük.

 Nagyon sokáig nem tűnt fel neki, pedig párszor elhaladt mellette. Aztán nem is tudom mikor, de feltűnt. Valamikor, mikor bemászott az ugrálóba és bementem én is egy kislány miatt.
  Ő kicsit később kijött, de előtte még a szívbajt hozta rám párszor. Közel ugrott hozzám, meg úgy ugrált, hogy én felboruljak.. satöbbbiii.
 Tehát kimászott és asszem észrevette a napszemüvegét a fán. Aztán azt is észrevette, hogy a cuccai nincsenek a helyén.
  Erre felkapta a fényképezőmet és elrohant vele. Én meg utána. Bezárkózott a wc-be, majd mikor kijött visszavettem a fényképezőm.


Kicsit később ő kapott el, mivel a cuccait akarta. Akkor még nem fájt, hogy rászorított a csuklóra. Pár percig ment a tipikus párbeszéd:
- Hol vannak a cuccaim?
- Nem tudom.
- Add ide.
- Nem is vettem el.
 Akkor elkezdte keresni. Sokszor elment a cipője mellett, mire meglátta -->
  Utána a pulcsit is megtalálta, majd kezdett mérges lenni. De én csak nevetgélve figyeltem.
Egyszer-egyszer elkapott és az oldalamba "mart" vagy épp "megmasszírozott".
  Persze, hogy rám haragudott, nem másra.
Később megtalálta a pulcsiját. Mindent felforgatott, de csak azért se találta a bokorba heverő cipőjét, pedig egyszer el is ment mellette.


 Később még a táskámat is elvette és kipakolta. Na akkor durvult el a dolog.
Kiforgatta a táskám, majd elkapott és rászorított a csuklómra. Oké, aláírom, hogy jogosan volt mérges, de kárt nem kell tenni bennem.
  Annyi történt, hogy megszorította a csuklóm és kissé kifordította. Persze fájt, mert a hét elején költöztetni segítettem meg ilyenek, ezért alapból gyenge volt, de ő ezt nem nagyon tudta.
  Mert ugye nem beszélgetünk, mert velem nem lehet beszélgetni.
  Mindegy. Mellesleg megszívattuk azzal is, hogy a bicaját arrébb toltuk, de az nem volt nagy kunszt, hiszen feltűnő helyre vittük.
Mindegy, a lényeg, hogy jó volt. Csak a csuklómnak nem. Gondolom, most vérig van sértve, de úgy gondolom, hogy megérdemelte ezt a szívatást....

Tori

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése