Run away

Hi guys!

   Nos, ilyen gyorsan szerintem még egyszer sem hagytam el Kispestet, mint ma. Hirtelen elegem lett mindenből. Abból, hogy a nővérem hazaköltözik, hogy a "telefonom" használhatatlan, hogy Isaac egyáltalán létezik, hogy dolgoznom kéne, hogy a szüleim is rám szálltak, egészen egyszerűen mindenből elegem lett.
   Épp étteremben ültünk és fejeztük be a kajánkat, mikor anya mondta, hogyha sikerül innen is elintéznem a dolgaimat, akkor jöhetek.

   Összesen két órám volt az utolsó busz elérésére. Előtte még az egész szobámat ki kellett takarítanom: portörlés, porszívózás... és utána még be kellett pakolnom is ugye. Ráadásul még ki is kellett érni a buszpályaudvarra.
   És sikerült. El sem hittem, de sikerült. Felpakoltam a buszra és jöhetett a kétórás buszozás. Zenét hallgattam, olvastam és megint csak zenét hallgattam. Néha Ophelia felhívott, vagy én őt, hogy hol járok. Jó volt, imádok utazni!
   Mikor leszálltam nem volt senki sem a megállóba, így besétáltam a táborba. Természetesen kiderült, hogy sikeresen elkerültük egymást Boss-szal.
   Mindegy.
  Örülök, hogy itt vagyok. Azonban kissé kellemetlenül érzem magam. Konkrétan le sincs szarva a fejem Ophi részéről... de aahj, mindegy. Hagyjuk, nem érdekel... csak szar.. mindegy én jól fogom érezni magam.
  A programok során majd jobb lesz, nem akarom, hogy elrontsa a kedvemet egy ilyen apró dolog.

Tori

Day 3

Hi guys!

A mai nap?
Húha.
Ma mentünk reptérre. Jó volt. Rengeteget fényképeztem, rengetegszer mosolyogtam. Beszélgettem, nevettem meg minden. Felmentem repcsire és tök jó volt. Azonban az izgi rész délután volt, mikor hazaértünk.
Először csak ki akartam szúrni (most kibaszok majdnem mindenkivel) Luigi-val. Először csak a pulcsiját vittem be, amit amúgy lerakott. Aztán Adele-lal a cipőjét felkötöttük a fára és a másikat pedig elrejtettük a bokorban. Végül a pulcsiját egy szék támlájára raktuk, hogy könnyű dolga is legyen, aztán a napszemcsijét a fára tűztük.

 Nagyon sokáig nem tűnt fel neki, pedig párszor elhaladt mellette. Aztán nem is tudom mikor, de feltűnt. Valamikor, mikor bemászott az ugrálóba és bementem én is egy kislány miatt.
  Ő kicsit később kijött, de előtte még a szívbajt hozta rám párszor. Közel ugrott hozzám, meg úgy ugrált, hogy én felboruljak.. satöbbbiii.
 Tehát kimászott és asszem észrevette a napszemüvegét a fán. Aztán azt is észrevette, hogy a cuccai nincsenek a helyén.
  Erre felkapta a fényképezőmet és elrohant vele. Én meg utána. Bezárkózott a wc-be, majd mikor kijött visszavettem a fényképezőm.


Kicsit később ő kapott el, mivel a cuccait akarta. Akkor még nem fájt, hogy rászorított a csuklóra. Pár percig ment a tipikus párbeszéd:
- Hol vannak a cuccaim?
- Nem tudom.
- Add ide.

- Nem is vettem el.
 Akkor elkezdte keresni. Sokszor elment a cipője mellett, mire meglátta -->
  Utána a pulcsit is megtalálta, majd kezdett mérges lenni. De én csak nevetgélve figyeltem.
Egyszer-egyszer elkapott és az oldalamba "mart" vagy épp "megmasszírozott".
  Persze, hogy rám haragudott, nem másra.
Később megtalálta a pulcsiját. Mindent felforgatott, de csak azért se találta a bokorba heverő cipőjét, pedig egyszer el is ment mellette.

 Később még a táskámat is elvette és kipakolta. Na akkor durvult el a dolog.
Kiforgatta a táskám, majd elkapott és rászorított a csuklómra. Oké, aláírom, hogy jogosan volt mérges, de kárt nem kell tenni bennem.
  Annyi történt, hogy megszorította a csuklóm és kissé kifordította. Persze fájt, mert a hét elején költöztetni segítettem meg ilyenek, ezért alapból gyenge volt, de ő ezt nem nagyon tudta.
  Mert ugye nem beszélgetünk, mert velem nem lehet beszélgetni.
  Mindegy. Mellesleg megszívattuk azzal is, hogy a bicaját arrébb toltuk, de az nem volt nagy kunszt, hiszen feltűnő helyre vittük.
Mindegy, a lényeg, hogy jó volt. Csak a csuklómnak nem. Gondolom, most vérig van sértve, de úgy gondolom, hogy megérdemelte ezt a szívatást....

Tori

Napközi első két nap

Hi guys!

Nos, fáradt vagyok. Nagyon. Jól mennek a dolgok. Bár kissé felkavarodtak bennem a dolgok és kissé néha rám tör a szomorkodhatás, de nem akarok erről beszélni.
A gyerekeket egyre jobban bírom és ők is egyre jobban bírnak engem. Ma már például nagyon rám csimpaszkodtak és egy szó nélkül türtem.
Első nap, nos megismerkedtünk egymással, csoportosztás és utána volt egy kis sport: megmozgattuk magunkat, táncoltunk. Utána volt kézműves és sport és tánctanítás és forogtunk. Jó volt.
Délután meg lustulás volt.

A második nap. A rossz idő miatt a termekben táncikáltunk, majd tűzoltóságra mentünk. Nem akarom a holnapot, nem akarom a hetet. Csak legyen vége és hagy menjek el a fenébe innen. Itt hagyni az összes hülyeséget.

Tori

Bolond

  Az első nap volt. Fárasztó és azonban túl keveset kaptam pár dologból. Elszomorodva és saját magamra haragudva lépdeltem be a házba. Teljesen üres volt szerencsémre. Felviharoztam a lépcsőn egyenesen a szobámba.
  Mérgesen becsaptam a szobám ajtaját és az ágyra vetettem magam. Zihálva, könnyes szemmel bámultam ujjaimra.
- Hogy lehetek ennyire idióta? - kérdeztem, szemeimet még mindig az ujjamra szegezve. Undorodva a másik oldalamra fordultam. A falnak támasztott párnáimat bámultam, miközben könnyek folytak végig az arcomon. 
  A telefonom csörögni kezdett, mire felültem és felkaptam.
- Halo - szóltam bele.
- No, mi a baj? - szólt bele a túl oldalon jól ismert hang. Meglepődtem.
- Semmi... - motyogtam, miközben a vállamat vonogattam.
  A vonal túloldalán felkuncogtak.
- No persze... mi a baj, vöröském? - kérdezte. Vidám hangjától elmosolyodtam, majd még egy könnycsepp futott végig arcomon. Ő itt próbálkozik, s én gonoszan taszítom, mert nem akarok panaszkodni. 
   - Egy bolond vagyok - sóhajtottam fel fáradtan. - Egy idióta... - Jules halkan felkuncogott.
- No, de hát nem vagy te olyan buta. Ki bántott már megint?
- Senki sem bántott - kezdtem sírós hangon. - Annyira tudtam, hogy nem jó ötlet elvállalnom, hogy találkozzunk... annyira utálom, hogy reménykedni kezdtem...
- Reménykedni, de miben? Vöröském, csak nem szerelmes vagy?
- Nem, bolond vagyok.

Summer open party

Hi guys!

  Az év le lett zárva, az angol érettséginek is vége. Mindennek vége, indul a szabad eszeveszett nyár. Természetesen ezt meg is ünnepeltük elég rendesen.
  Mondjuk én inkább pártalálkozónak hívnám az eseményt, ugyanis rajtam kívül csak két ember volt szingli. A többi három mind elhozta a párját. Egy-két perce beleborzongtam, hogy mennyire rossz, hogy nekem nincs senkim... de hát ezt osztotta a sors. Majd alakul a dolog gondolom.
  A pár apropó ellenére nagyon jól szórakoztam. Természetesen nem ittam magam csont részegre, azonban megünnepeltem a sikeres érettségimet. Angol érettségi 92%.
  Nos, hagy meséljem el a szombati napomat: reggel felkeltem nagyjából hét fele. Természetesen korán felébredtem, hiszen miért is tudnék aludni az angol érettségim napján? Ugyan, felesleges időpocsékolás. *<-- erős irónia, nagyon erős*
 átnézem az angolt még egyszer címszóval. Természetesen semmi nem lett belőle, hiszen túl fáradt voltam hozzá. A laptopomat nyomkodtam és azon agyaltam, hogy vajon mit is kéne felvennem az érettségire. A ruhához, akkor még túl hűvösnek tűnt az idő. Így egy bő inggel és egy furcsább anyagú nadrágban léptem ki a kapun. Tíz órakor pontban. Ideges voltam. Csak olykor-olykor tört rám a idegesség és pár pillanatra a szívem is hevesen dobogott a szívem. De csak pár pillanat erejéig.

Tehát korán keltem. Reggeliztem, azonban a gyomrom csak forgott. Nyűgösen felcammogtam a szobámba
  Az érettségi egyszerűnek tűnt. A szóbeli 100%-os lett, s erre az eredményre egészen fél ötig kellett várnom. Ötre nagyjából hazaestem, majd anyuék a nyakamba borultak, hogy mennyire ügyes vagyok, majd megetettek. Utána gyorsan felrohantam az emeltre, hogy fürödjek, majd némi smink és utána rohantam misére, ugyanis Andy bérmálkozása kezdődött. Szerencsére odaértem. Végigültem a misér, majd megpuszilgattam és pár kép is készült. Utána már mennem kellett. Még megölelgettem pár embert, akiknek nagyon örültem, majd tényleg leléptem.

   Sajnáltam, hogy ott kellett őket hagynom, de végre ki akartam kapcsolni a kattogó agyam. Szinte rohantam haza, s gyorsan bepakoltam a táskámba és már rohantam is Hellához. Fél nyolcra sikerült odajutnom.
   Elégedetten helyet foglaltam és felszínes csevejbe kezdtem Rickkel. Rick rossz szokásához tartozik, hogy állandóan ölelgeti és bújik az emberhez, amit ez alkalommal nem tűrtem meg.
  Mindegy. Míg megérkeztek a többiek egészen jól elszórakoztunk Marekkal, Hellával és Rickkel.
  Először Dan és a barátnője érkezett meg, majd Babydoll és barátja, majd később Balatonszelet (időközben ráragadt) és a barátnője. ÉS végül Rosemary.
Nagyon furcsa volt eleinte a helyzet, aztán mikor megérkezett Babydoll és elkezdtünk Dannel inni: kicsit oldódott a helyzet.
  Aztán lassan telt az idő és tényleg minden oké volt. Egyszer Babydollal elrohantunk egy üveg vodkáért és a barátja eldobott minket egy 0-24 órás Dohányboltig.
   Rendes srác meg minden, csak kicsit csendes és kicsit furcsán nézett rám, mikor már illuminált állapotban voltam.... de csak ennyi. Mindegy.
   Dan... nos, teljesen máshogy viselkedik, mint eddig. Ráadásul, még többet is beszél, mint régen... annyit dumált Balatonszeletnek, hogy az már nekem volt unalmas.
  Illetve... hát ő... hoztam a formám. Volt egy kis probléma... köztem és Marek között. Nem volt durva. Kicsit olyan volt, mint egy mozifilmben... Úgy indult, hogy valamiért meglegyintette az arcomat. Utána én ezen felhúztam magam, visszakapta a pofont, és közöltem, hogy tudja hol a helye. Erre elkezdtem lökdösni, mivel felpattant és felém magasodott.
  Na mindegy. Utána elcsitult minden. Páran megkérdezték, hogy mi volt én meg elmondtam.
  Nagyjából ennyi történt.
  Nyár van. Matt visszavett snapen (FURA), Isaac fura.... aaaaaaaaaaaaaahj elég volt emberek..

Tori

Just close-year

Hi guys!

Na vajon mi volt ma? ÉVZÁRÁS! Hát egyáltalán nem olyan volt, mint gondoltam. Kezdetnek nem gondolkodtam azon, hogyan is fog alakulni a dolog, mivel egész éjszaka bolyongtam a "vihar" miatt. Anya a szívbajt hozta rám, mivel meg akarta kérdezni, hogy miért mentem le, én meg nem láttam. Kis híján felsikítottam.

Tehát reggel felkeltem. Fel s alá mászkáltam, mivel nem tudtam eldönteni, hogy igazából mit vegyek fel és, amit fel akarok venni hol is van pontosan. Aztán már mentem is be. Jókedvűen köszöntem úgy átlagosan, majd bíbelődtem a szekrényemmel. Aztán szépen kiosztották a biziket. Hát... lehetne rosszabb és jobb is.
Aztán évzáró ünnepély. És mindenki eltűnt. Nagyjából senkitől se tudtam nagyon elköszönni, ahogy terveztem, de mindegy. Osztálytársammal elmentem Westendbe, hogy mi majd Jonózunk, azonban belépve a plázába rá kellett döbbenünk, hogy nagyon nincs még nyitva semmi se. Ezért beültünk a KFC-be.

Beszélgettünk és tervezgettük, hogy le kéne pár emberrel menni Velencei tóra. De sajnos, mint sok más programból...ebből is semmi lett.
Viszont vettem magamnak egy csomó gyűrűt és egy bokaláncot és négy darab lábujjgyűrűt. Amiből csak egyet tartottam meg.
Hazaértem és elfeküdtem az ágyon. American Horror Storyt néztem.
Később átlestem Hellához, ahol filmet néztük. Természetesen elaludtam rajta.
Esőben hazajöttem és most azon gondolkodom, hogy írok Mattnek. De nem kéne.

Tori

I need you to talk to me

Hi guys!

Nos, a mai nap. Gyönyörű szép reggelre ébredtem. Mosolygósan ébredtem, annak ellenére, hogy a két házzal arrébb lévő unokahúgaim sikoltozására keltem fel. Ennek ellenére jó reggelem volt. Elballagtam kökibe és vidáman néztem, ahogy megérkeznek az osztálytársaim. Mind jókedvű és sportos volt.
Annyira örültem, hogy ennyien sikerült eljönnünk. Olyan kellemes volt, végre valami osztályközösségszerű. Felkecmeregtünk a vonatra és Fanni és Alexa társaságában töltöttem az utat. Egy elég vicces jegyellenőr és a hideg vonat után leszálltunk. Meleg és lehetetlenül fülledt volt a levegő. Elsétáltunk a bérlőbe és biciklit szereztünk. Aztán megkezdődhetett a biciklizés. Eleinte lassan mentünk, aztán szépen lassan felgyorsultunk. Pár emelkedőnk kívül egyszer sem fulladtam ki. Jól éreztem magam, ám de egyedül voltam.
Kezdem végleg felfogni. Tipikusan az az ember vagyok, aki két baráti csoport között teng-leng. Nem vagyok képes normális emberi kapcsolat kialakítására. Nagyszerű. Eddig másokról volt meg a véleményem, hogy valójában mekkora roncs az illető. Aztán most magamra nézek és rá kell jönnöm, hogy az illető, megáll a saját lábán, barátai vannak még az osztályban is...és aztán vagyok én. Aki állandóan egyedül van.
Nos igen. Jól kibicikliztem magam és hihetetlenül leégtem, mint még soha. Rák vörös az arcom, a karom a hátam a vállam, mint még eddig soha.
Végül rosszul lettem. A hazavonatozásból, szinte semmi sem maradt meg. Csak mikor már leszállt Alexa. Onnantól fogva megvan minden. Hogy feledkezhetnék meg arról, ahogy ülök a vonaton nézek ki az ablakon és szabályosan bőgök?!
Leszálltam a vonatról, se szó se beszéd otthagytam mindenkit. Elegem van mindenből. Hogy minden ismerősömmel, aki véletlenül fiú azzal előbb utóbb és inkább előbb... összeveszek mindenkivel.

De ez jár nekem.
Annyira örülnék, ha holnap csak rám írnál, vagy összefutnánk, nekem mindegy. Csak ne kelljen úgy elkezdenem a nyarat, hogy baj van.

Tori

Mert ugye mindig van valami

Hi guys!

Nos. A mai nap egyes hozzám közel álló személyeknek hála, akiket nem fogok megnevezni, nagyon jól tönkrement. Konkrétan bezárt ajtókkal ülök a szobámban a full sötétben.

Pedig olyan jól indult a reggel: Mattel minimálisan kommunikáltunk és a francia dogát 18 perc alatt megírtam ötösre.

És e mellé, mindenki hanyagol. Köszi világ...

Tori

Semmi sem tart örökké

HI guys!

Nos, némi kihagyás után megint itt vagyok. Mostanában, megint hullámvasutasat játszok. Hol jó kedvem van, hol magamba süppedve ülök és bámulom a padot... Van az a szó, amitől ez megszűnne... de sajnos nem fog elhangzani.

Mellesleg, mostanában sokat biciklizek. Igyekszem, minél többet mozogni, hogy jobb formában legyek, meg kell a mozgás is... Csütörtökön kibicikliztünk páran a Kopaszi-gátra. Nagyon jó volt. Ha jól tudom, akkor összesen 16 km volt. Nagyon jól éreztem magam Adele-lal és Jules-szal... A Kopaszin még Isacc is csatlakozott hozzánk.
  Pár percre, de csatlakozott. Jó volt, minimálisat beszélgettünk: az a szemét (anyáé) a bicikli kosarába kapaszkodva húzatta magát, miért egyszer játékosan elszóltam magam, hogy már megint itt vagy?
  Meg mesélte mi van vele... és minden rövidke kis dolog után rám pillantott, vagy felém intett fejével, mert én már ismertem mindet... olyan kínos volt... hogy minden ááá tényleg, de jó.. én meg ja igen, mondtad... 
FURA! De nem izgat, barátnője van, legyenek boldogok sokáig. Ez volt a csütörtök.
  Aztán pénteken, egész jó napom volt: nem tesiztem, mert nem volt kedvem, ezért a röpimeccset én pontoztam. Közben Matt néha bejött és kiment. Ezzel nem volt probléma, csak azzal, hogy ha jól véltem felfedezni egy 24 órás vérnyomásmérő volt rajta... ami szokatlan, mert az első ember, akin láttam, az apa volt.. meg mint kiderült Bash-on is volt, de neki baj van a szívével, tehát egyből ideges lettem és aggódni kezdtem.
  Anya azt tanácsolta, hogy írjak neki... sokáig nem füllött hozzá a fogam... aztán valamiért mégis csak megtettem...

A szombati napom jól telt. Leszámítva a három órányi angolt. Voltam a csapattal, beszélgettem Erikkel - a lehető legnagyobb megdöbbenésemre - találkoztam egy órára Rose-zal és mikor mentem haza Marcus épp nyitotta ki a kocsikiállót, ezért beugrottam egy kicsit Hellához, hogy dumáljunk. JÓ VOLT! :)
Hazaérve lementünk Szentendrére jóval este tizenegy után értünk le, felszedtük anyát és már tűztünk is haza.

Tori

Három csodás nap

Hi guys!

Három csodás, internet nélküli, csendes, pihentető napon vagyok túl. Rose és a papája nagyon aranyosak voltak. Alig hagyták, hogy csináljak bármi felé "munkát" is. Egyszer merészeltem elmosogatni, csak egyszer...
 
Az első nap olyan hat fele értünk le. Pont olyan volt, mint amilyenre számítottam: pici, kényelmes és nagyszerű! Csodás volt. A két napnyi biciklizésből 33 km-re futotta, az egészet csúcsidőben, vagyis délben tettük meg, ennek következtében elég rendesen leégtünk.
Meg napoztunk egy csomót és örvendve közlöm a jó hírt: barnultam. Így már úgy nézek ki, mint egy normál ember télen és nem mint egy albínó.

Tehát első nap, csak elmentünk a Csepel-sziget végébe. Ami csak azért vicces, mert egy zsilipnél kellett átmenni, aminél volt egy piciny - nagyjából négy méteres - híd, ami rácsos volt én balga meg lenéztem és azt hittem meghalok a félelemtől.
De végül minden rendben lett. Csináltunk pár képet, végignéztük, ahogy egy sikló megeszik egy halat és beszólt Rose-nak egy horgász...
Aztán "haza"mentünk és TV-t néztünk illetve bementünk Rose-ék ismerőséhez, ahol megismerkedtem egy idősebb házaspárral...
Még két fazon is átjött: egyik hót részeg volt... mi meg elkezdtünk Outlastozni. Ijesztő volt. NAGYON!
Éjszaka végül filmet néztünk nagyjából fél háromig: A lány kilenc parókával és Rose közölte, hogy csináljunk egy képet: csináltunk egy full fekete képet és röhögve dicsértük egymást, hogy milyen jól nézünk ki.

Másnap korán keltem. Még aznap reggel sikerült bevernem a sípcsontom és jól belilult. Aztán bicikliztünk 13 km-t. Aztán napoztunk és végül délután elmentünk kajakozni. Nagyszerű volt, legalább is számomra: Rose már kb. a tizedik percre csurom víz lett. De én élveztem, főleg, hogy volt, hogy megálltunk a Duna közepén és csak lógattam a lábamat és jól éreztem magam. Közben Rose evezett... mellesleg azóta fáj a karom.

Végül az utolsó napon elmentünk még biciklizni. Bementünk egy távolabbi városba fagyizni és vettünk inni. Megtanultam kéz nélkül biciklizni. És nagyon nagyon jól éreztem magam.

Hazajöttem és üzenetek milliói fogadtak. Összevesztem a legjobb barátnőmmel... már semmi kedvem nem volt megint az internet közelében lenni,...