Hi guys!
Napokkal később eszméltem csak fel, hogy mi történt valójában. Egészen addig fel sem fogtam, hogy mit "vesztettem". Igazából nem nevezném veszteségnek, mert még nem biztos, mert az ő szemében lehet minden más. Lehet neki ez teljesen normális.
Fájhatna, hogy kihasználta, hogy illuminált állapotomban megcsókolt. De én is áhítoztam arra a csókra. Nem tudtam ellenállni, de ehhez az is hozzátartozik, hogy nem is akartam.
Akár még szégyellhetném is magam. Sőt, eleinte szégyenkeztem, hogy milyen könnyűvérű voltam, azonban már beláttam, hogy egy csók nem a világ. Nem érdemes nagy patáliát csapnom miatta.
Három hete az ominózus este után járunk. Azt hiszem lassan megőrülök. Jason nem ír, nem hív... semmi. Egyszer felhívtam és akkor se vette fel. Ezek után én is úgy döntöttem, hogy nem zargatom. Baromira zavar, hogy ennyire megfeledkezik rólam, de ő tudja, hogy mit akar. Nem tetszik, de nem szólok bele. Ha ő így játszik, akkor én is.
Az ágyamon fekve néztem a plafont. A hasamon a telefonom hevert és ujjammal a képernyőn doboltam az ütemet, ami a fülhallgatón keresztül üvöltött a fülembe.
Vártam valamire. Valami hülye gondolatra, ami majd valami megoldást jelenthet. Végül fél óra bámulás után feltápászkodtam. Átvettem a futós cuccomat, majd néma csendben kiindultam. Este tizenegy volt, de nem érdekelt.Amint kijutottam a kapun megkönnyebbülten néztem körbe. Egy biciklis közeledett felém, de nem foglalkoztam vele.
Jason is szeret bringázni.. jutott eszembe, miközben lassú kocogásba kezdtem. Megráztam a fejem és az útra koncentráltam. Szerettem esténként futni, de odafigyelni érdemes, hisz ki tudja milyen elmebeteg járkál az utcán.
Fordultam be a sarkon, mikor a biciklis hirtelen lefékezett előttem. Értetlenül és kissé dühösen néztem fel rá, majd döbbenten hátráltam pár lépést. Jason volt az.
- Nem hallottad, hogy utánad szólok? - kérdezte kissé zihálva. Megráztam a fejem és még többet léptem hátra.
- Miért vagy itt, éjnek évadján? - kérdeztem halkan, semmi pénzért nem néztem volna a szemébe. A cipőmet kezdtem el mustrálni.
- Kerestelek... - kezdte, mire grimaszolva megvontam a vállam:
- Ilyenkor? - érdeklődtem egy pillanatra a szemébe nézve.
- Ilyenkor. Nyár van és köztudott, hogy éjszaka élénkebb vagy, mint napközben - sóhajtotta, miközben beletúrt a hajába. - Tehát.. három hete...
- Szerintem hagyjuk ezt a témát. Én szinte részeg voltam és te is ittál... - mondtam vállat vonogatva, miközben megnéztem, hogy aszfalt elég sötét-e. Az volt.
- Hibáztam.... de te sem...
- HAGYJUK! Felejtsük el, jó? - néztem rá idegesen. Jason kitámasztotta biciklijét és elém lépett. Arcomat két kezébe fogta:
- És mi van, ha nem akarom elfelejteni?
Tori
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése