Hi guys!
Azt kívánom, bárcsak ide mentem volna el életemben először dolgozni és nem arra a nyomorult recepcióra. Az a recepció megkeserítette a véleményemet a munkáról, de most hogy végre egy olyan helyen dolgozom, ahol eltűrik a hibákat és segítenek kijavítani, sőőőőt még türelmesek is és kedvesek is... te jó ég, meghaltam esetleg?
Igen, "kemény" - ez relatív, de számomra az - fizikai munka és igen, korán kell kelni, ha reggeles vagyok és igen, későn érek haza, amikor délutános. De rendesek és jó kedvem van még akkor is, amikor fáradt vagyok már ( a talpam még most is hasogat a műszak a végére, a derekam és gerincem szintén). Jó kedvű vagyok, mert szeretem az embereket akik körülöttem vannak és bíztatnak és pozitívan állnak hozzám.
Komolyan, tudjátok mennyit dob ez az önbecsülésemen? Az önkéntes gyerektáboroztatáson kívül sehol sem éreztem még ilyen jól magam, sőt, talán itt még jobban is érzem magam, mint ott. Mert ott egy hét alatt lefáradok. Itt van pihi, van - kevéske ugyan - szabadidőm. Ki tudom pihenni magam, ha szükségem van rá. De általában vagyok olyan állat, hogy még munkanapra beszervezem a napomat, hogy a pihinapon ne kelljen bármit is csinálnom, amihez a lábam kell.
Őrület ez az egész és alig hiszem el!
Tori
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése