Hivatalosan is megcsináltam az első hetemet! Nagyon büszke vagyok magamra, mert mindenki azt mondta ez lesz a legnehezebb hét. Jól érzem magamat köztük, akikkel én vagyok azok kedvesek és nagyon segítőkészek velem. Egyelőre nagyon úgy néz ki, hogy többnyire délutános leszek. Kivételesen tetszik a dolog, mert a délelőttjeimet vezetéssel és franciázással töltöm. Illetve most próbálom visszailleszteni a napirendembe az edzést is, érzem, hogy a hasam nagyobb a megszokottnál.
Az első nap borzasztó volt. Egyszerűen katasztrofális, hülyére dolgoztam magam, pedig még csak nem is volt valami nagy feladatom - most már ezt is tudom. Fájt a derekam és alig bírtam a talpamon megmaradni. Nem tudtam eldönteni, hogy az üzletvezető-helyettes nem kedvel, vagy csak szar napja van. Semminek sem tudtam a helyét, pedig a vásárlók állandóan jöttek és kérdezgettek.
Mondhatnám azt is, hogy egy roncshalmaznak éreztem magam az első nap után. Úgy mentem haza, hogy sikertelennek könyveltem az első napot. Sőt, rettegtem a következőtől, tudván, hogy akkor már maga az üzletvezető is bent lesz. Hazaérvén beborultam az ágyamba és ki se bírtam kelni, egyszer megpróbáltam, de nem bírtam a lábamra állni. Kissé lesokkolt, hogy az első nap ennyire lefárasztott.
A második nap több ízben is jobb volt.
A harmadik még annál is jobb. Szinte folyamatosan dícsérnek, kedvesek, odafigyelnek. Nem tudom, hogy hol a csapda. Eddig túlságosan jól érzem magam XD
Tori
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése