Hi guys!
Nos, végre megszületett a döntés, hogy mit fogok tanulni. Boldog vagyok, mert végre találtam egy olyan dolgot, amiben nem találtam olyan kifogást, hogy ne legyen biztos benne és ez nagy dolog. Boldog voltam, de ez egészen addig tartott, amíg egy durva betegség le nem döntött a lábamról jó pár napra.
Már a hatodik napja haldoklom emiatt a hülye betegség miatt. De ma már egész jól érzem magam. A legjobban, mint eddig. Talán nem kellett volna annyit lófrálni educatión kinn a hideg levegőn, na de már mindegy.
Hétfőn volt az utolsó vizsgám. Egyszerűen felháborodtam, mikor beléptem az iskolába. A levegő hideg volt, a fűtőtestek nem igazán működtek. A dolgozók vastag kabátokban és pulcsikban járkáltak fel s alá. A nagyobb baj csak az volt, hogy én javában haldokoltam a betegségem miatt. Minden egyes porcikám fájdalmasan lüktetett. A felfázás tüneteit produkáltam és a hideg egyáltalán nem segített. A kávéautomata nem működött, épp kifogyott. Szerencsére a forrócsokit még épp meg tudtam venni, ami viszonylag felolvasztott egy időre.
De a kinti fagyos időjárás - hidegebb, mint Budapesten - és a korcsolyapálya, ami az utcára fagyott egyszerűen kihozott a sodromból. Visszafelé olyan szitokáradatot zúdítottam a rektorasszonyra - minden az ő hibája volt természetesen -, hogy valószínűleg egész nap csuklott. Betelt a pohár és ez egyszerűen nevetséges. Soha többet nem akarok odamenni és soha többet nem akarom látni azt az iskolát, annyira haragszom mindenért.
Tori
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése