Elvágva

Hi guys!

  Most, hogy otthon vagyok és kezd tudatosodni bennem a gondolat, hogy egy ideig otthon is maradok majd. Rájöttem, hogy az elmúlt félévben, évben mennyi mindent tettem a magam érdekében (végre). Azt hittem jó lesz majd, ha a magam érdekében érdektelen maradok és úgy teszek, mintha minden rendben lenne és nagyszerű életem volna.
  Aztán jött Matt és olyan dolgokra világított rá, amik előtt eddig becsuktam a szemem. Tudtam róluk, tisztában voltam vele, de mégsem tettem semmit, csak szemet hunytam, mert egyszerűbb volt a könnyebb és ezzel a lassan kínzó utat választani. Nem tudja, hogy mit tett, de segített levágnom magamról az ilyen dolgokat. Fájdalmat okoztam ezzel másoknak, akik eddig azt hitték, hogy minden rendben és nem értenek most. De most itt az ideje, hogy ők csukják be a szemüket.
  Kristálytisztán emlékszem, hogy mikor volt az első törés, amikor inkább szemet hunytam a dolgok felett. Este volt kétségbeesett és hisztérikus állapotban telefonáltam. Azt hittem, hogy vica versa működnek a dolgok: ha én rohanok segíteni, akkor majd ő is fog. Remegett a hangom, lerítt róla hogy valami bajom van, de ő neki nem tűnt fel. Csak annyit mondott lezseren, hogy most nem, majd valamikor igazán átjöhetnél. Hiába mondtam ki hangosan, remegve, hogy szükségem van rád, ő nem érezte szükségét ezt figyelembe venni.
  Át kellett volna jönnie, vígasztalnia, meghallgatnia! De nem tette, hagyta, hogy rám ereszkedjen a nyomorom, nem pedig kirángatott belőle. Akkor csalódottságot éreztem, de mára ez már düh lett. Mérhetetlen és felejthetetlen düh. Egyszerűen nem tudom elfelejteni, hogy ott állok a vonal másik végén és remegve mondom a telefonba: szükségem van rád és ő csak úgy lesöpörte magáról a dolgot.
  Nem tudom hányszor hagyott azóta cserben, mert nem számoltam, de volt elég, hogy mérges legyek. Ez talán nem fair a részemről, de fájdalmat okozott nekem és ma már inkább elvágom magam az ilyenektől, mintsem hagyjam, hogy újabb sebet szúrjon a rajtam.
  Én voltam a hülye, amiért hagytam. És most azt mondják, hogy megváltoztam. Igazuk van, én most változok meg. Nem tizenhat évesen tettem meg, akkor még nem volt ki felnyissa a szemem, velem ez most történik. És nagyon is örülök ennek a változásnak!

Tori

Katyerina

Hi guys!

  Ma döbbentem rá, hogy borzalmas dolog történt! Elhagytam valahol Katyerinát. Ma reggel úgy ültem fel az ágyban, hogy vajon Katyerina hol lehet. Hónapok óta nem használtam, mert a vizsgaidőszak alatt nem akartam olvasni. Ma el akartam vinni magammal a szemészetre, hogy legyen mit olvasnom, mert a legújabb könyvem, amit Mattől kaptam, az kezd tényleg elfogyni, pedig igazán lassan olvasom.
  Az előző héten még PDF könyveket is találtam, amiket át kellene raknom Katyerinára, szóval abszolút aktuális volt, hogy elővegyem. Csak már nem volt mit elővenni. Szomorú vagyok miatta, de nincs mit tenni. Még talán bent van az iskolában, amit majd hétfőn megnéz az osztálytársam, de nem gondolom, hogy sok esély van rá. Hiába katolikus az iskola, egy ebook azért elég magas összegekben jár, ahhoz, hogy valaki úgy döntsön, hogy jobb lest annak az eszköznek az ő táskájában és nem az enyémben. Remélem, hogy nem ez történt, de látok rá esélyt.
  Végül is tudok laptopon olvasni, ami jelenleg pont elég, szóval igyekszem ezzel kitölteni a fejemet, nem pedig a szomorkodással.

Tori

Új helyzet

Hi guys!

  Nos, végre megszületett a döntés, hogy mit fogok tanulni. Boldog vagyok, mert végre találtam egy olyan dolgot, amiben nem találtam olyan kifogást, hogy ne legyen biztos benne és ez nagy dolog. Boldog voltam, de ez egészen addig tartott, amíg egy durva betegség le nem döntött a lábamról jó pár napra.
  Már a hatodik napja haldoklom emiatt a hülye betegség miatt. De ma már egész jól érzem magam. A legjobban, mint eddig. Talán nem kellett volna annyit lófrálni educatión kinn a hideg levegőn, na de már mindegy.
  Hétfőn volt az utolsó vizsgám. Egyszerűen felháborodtam, mikor beléptem az iskolába. A levegő hideg volt, a fűtőtestek nem igazán működtek. A dolgozók vastag kabátokban és pulcsikban járkáltak fel s alá. A nagyobb baj csak az volt, hogy én javában haldokoltam a betegségem miatt. Minden egyes porcikám fájdalmasan lüktetett. A felfázás tüneteit produkáltam és a hideg egyáltalán nem segített. A kávéautomata nem működött, épp kifogyott. Szerencsére a forrócsokit még épp meg tudtam venni, ami viszonylag felolvasztott egy időre.
  De a kinti fagyos időjárás - hidegebb, mint Budapesten - és a korcsolyapálya, ami az utcára fagyott egyszerűen kihozott a sodromból. Visszafelé olyan szitokáradatot zúdítottam a rektorasszonyra - minden az ő hibája volt természetesen -, hogy valószínűleg egész nap csuklott. Betelt a pohár és ez egyszerűen nevetséges. Soha többet nem akarok odamenni és soha többet nem akarom látni azt az iskolát, annyira haragszom mindenért.

Tori

Ereszd el a hajam!

Hi guys!

  Olyan csodás hétvégém volt, hogy azt kívánom bár az összes ilyen lenne. Én nem igazán voltam otthon, mert az időmet vagy Mattnél töltöttem, vagy pedig Rosemary-vel töltöttem. A születésnapját ünnepeltük, szóval valóban jó hétvégém volt.
  Eleinte nem volt sok kedvem menni, mert tartottam a sok ismeretlen embertől. Ám nagyon NAGYON örülök, hogy elmentem. Még a metrón találkoztam Rosemary-vel és a barátnőjével. Velük tök jót beszélgettünk, csak Rose-nak nem volt valami jó kedve. De végül jól alakult a dolog és jobb kedve lett, ahogy telt az idő.
  Először a király utcai Négyeshatosban ültünk le, aztán onnan olyan 10-11 fele átmentünk a Morissons 2-be. Őszintén kijelenthetem, hogy sokat ittam, de nem voltam részeg és nincsenek nagy foltok (a hazautazásban van). Rohadt jól éreztem magam, viszonylag hamar megtaláltam a beszélgető társaimat. Minden képzeletemet túlszárnyalta az esemény. Nem szégyellem bevallani, hogy rengeteget ittam. Vodka-szóda, vodka-eper, rainbow shot, pezsgő... minden volt, ami csak jött és egyáltalán nem ártott meg.
  Rengeteget tancoltunk Rosemaryval és a többiekkel. Ordítottuk a szöveget, ahogy kifért a torkunkon és ugráltunk. Volt pár érdekes arc, akiket hamar leráztunk magunkról, de amúgy semmi baj nem volt. Azon kívül, hogy Rosemary úgy fejbebaszott valakit, amikor nyitotta ki a wc ajtót, hogy csak úgy koppant a csaj feje.
  Jaj, nagyon jól éreztem magamat. Jót nevettem a kislányokon, ahogy meg sem tudnak állni a lábukon. A részeg idiótákon, ahogy próbálkoztak. Egyszerűen nevetséges volt. De mindennek ellenére fantasztikusan éreztem magam. Az összes feszültség kiment belőlem és rohadt jól érzem magam. Nagyon remélem, hogy többször megyünk majd még Rosemaryvel.

Tori

Állapot

  Hi guys!

  Elég közel vagyok a kiboruláshoz, de egyenlőre még tartom magam. Kezd elegem lenni abból, hogy a lelki hullámvasutam már megint lefelé tart egy jó ideje. Tudom, hogy egy idő után majd megjavulnak a dolgok, vagyis nemsokára megindul felfelé a vasutam, de arra még várni kell és nincs időm most várni. 

  Tudom, hogy nincs olyan, hogy most azonnal minden megjavul, de mit érdekel az engem most? Javulást akarok, mert elegem van belőle, hogy mennek tönkre körülöttem a dolgok. Annyira elzárkóztam már mindentől és mindenkitől, hogy ha nem jutok ki ebből a helyzetből, akkor ez így is marad. Tisztában vagyok vele, hogy ez az én hibám, de úgy érzem, hogy tehetetlenül sodródom és képtelen vagyok kiúszni a partra.

  Előbb-utóbb robbanni fogok és annak bizony még én is meg fogom inni a levét és mások is. Mennyire érdekel? Semennyire. Mennyire érdemlik majd meg, amit kapnak? Nagyon! És miért? Mert már évek óta rakódik bennem pár dolog és ha most még megpiszkálnak egy bottal, akkor én kővel fogok dobálózni. Nem szép taktika, de csak most kezdek rájönni, hogy nem vagyok hajlandó tovább szenvedni én, amiért más a hülye. 

Tori

Elmélkedés egy üveg bodzaszörp mellett

Elmélkedés egy üveg bodzaszörp mellett

Nos, mivel már nagyjából három napja olvasom facebookon az évösszegző monológokat, úgy döntöttem, hogy most én is megírom a magamét. Csak nem teszem annyira közszemléletre, mint a többiek, nem is értem őket, hogy mégis miért… miért facebookra írják ki. Egyszerűen nem értem. De mindegy, azok az emberek nem én vagyok, szóval én majd megcsinálom a magam módján.

Tehát még évközben úgy döntöttem, hogy segítek magamon és csinálok egy dobozt. Amiben fecni ezreit gyűjtöttem össze az év végére. Három kitétel révén kerülhetett be egy emlék a dobozomba:

-          „A hétköznapi örömök”

-          Mattel történt események

-          Idézetek

Ezek voltak a szempontok, különböző szín szerint kerültek be a dobozba.

Maradjunk meg ezeknél a pontoknál az évösszegzésnél. Elsőként, akkor legyen a hétköznapi örömök. Ahogy most sorjában hajtogattam ki a papírokat mosolyogva olvastam el őket. Széles mosolyt varázsolt az arcomra, amikor megpillantottam az érettségi eredményeimet. Szinte éreztem, hogy még a betűim is büszkék. Nagyot nevettem a nagybetűs „szabadság” cetlin. Ami annyit jelentett, hogy elballagtam a gimiből, soha többet nem kell látnom az idegesítő osztálytársaimat. Azt utolsó vacsora: azaz a bankett és az utolsó utáni viszontlátás.

De a volt iskolámon kívül volt szó az új iskolámról is. Percre pontosan leírtam mikor kaptam az SMS-t, hogy felvettek. A beiratkozás, az első nap, az első beadandó, az első órák, az első szakmaikészség óra, amin szinte mindenki bőgött. Az első vizsgák. Jó volt olvasni ezeket. Jó volt emlékeztetni magamat, hogy anyával bejártuk Vácot. Beiratkozás után gyrost ettem, kávéztunk és sütit ettünk, közben pedig egy esetleges költözésről beszélgettünk.

Rengeteget találkoztam Isaac-kel ebben az évben. Plusz rengeteg nevetséges „be vagyok baszva, nem tudom hol vagyok” üzenetet kaptam tőle éjszaka, mikor én már aludtam volna. Néha együtt ittunk, beszélgettünk. Mondhatni barátokká váltunk.

Jules is jelentős papírcetlit tudhat a tulajdonában. Nem sokszor találkoztunk, mert Coldplace nagyon messze van, én meg lusta vagyok, vagy elfoglalt. De emlékszem a mély, hosszan tartó beszélgetésekre, amikor lementem. Emlékszem, amikor túrázni akart menni és el is mentünk. Emlékszem a születésnapjára, amikor a többiekkel tortát sütve, hozzá lekocsikázva köszöntöttük. Jules még mindig a vén bölcs szerepét tölti be a maga harminchárom évével. Nagyon sokat köszönhetek neki.

Emellett még sok-sok cetlin szerepel Lia, Bash és Cam neve. Ők igazán kerestek engem a régi csapatomból. Illetve van pár osztálytársam, akikkel a mai napig - kisebb szünetekkel – beszélek: Brooke, Jasmine, Cseni. És végül de nem utolsó sorban: mostanában megerősödött a kapcsolatom Rosemary-vel. Borzasztóan örülök, mert mi ugyan tavaly is jóban voltunk, többet találkoztunk. De most ismét beszélgetünk, néha találkozunk is, illetve Rickkel is. Végül pedig az egyetlen osztálytársam, akit megkedveltem: Ellie. Sokban hasonlítunk, és talán ezért akkora az összhang. Örülök neki.

A munkahelyemről meg inkább nem írok. Csodás hely, imádom, bárcsak a jövőben is ilyen jó melóm lenne majd <3.

Nos, akkor lépjünk is tovább a következőre: Matt

Sok-sok cetlije van. Leginkább megragadott pillanatok, mondatok, események. A vitákat nem jegyeztem fel. Elég, ha azok csak a fejemben maradnak meg, nem pedig papíron hagy nyomot. Bevallom, hogy vitatkoztunk párszor, de szerintem abszolút normális pár módjára megoldottuk. Kismillió alkalommal maradtunk fel hajnalig – leginkább a kapcsolatunk elején – és beszélgettünk: ismerkedtünk, nevettünk, elmélkedtünk.

Talán ezt szeretem a legjobban: amikor beszélgetünk. Igazi, komoly eszmecsere. Amikor megnyílunk egymás előtt… nekem az a mennyország. Egészen nyugodtan kijelenthetem, hogy Matt tud rólam a legtöbbet. De tényleg, ő tud rólam a legtöbbet: nem a szüleim, nem a nővérem, nem a barátaim, hanem ő. Mindent tud rólam: a gondjaimat, a gyengéimet, mit szeretek, hogyan lehet levenni a lábamról. Egyszerűen mindent, és használja ezt a tudást.

Sokszor voltunk moziban, pedig ő nem szeret filmet nézni. Így az év végére elkezdtük formálni egymást. De mégis a legszebb időszak a nyári szünet volt, amikor csak mi ketten voltunk lenn Sudön. Én főztem és takarítottam, ő pedig a kertben vacakolt. Szíves örömest átélném újra meg újra.

Idő kellett hozzá, de megszerettem vele a vásárlást. Csak andalogni vele az áruházban, miközben ő cipőt vadászik magának, vagy épp én akarok magamnak venni valamit. Eleinte borzalmas volt vele, mert mindenbe belekötött, de idővel kialakult a dolog. Rengeteg elsőt éltem át vele: első igazi randi, első valentín nap, első ágyba reggeli, első karácsony, első szilveszter… csodás emlékek.

Végül pedig rá kellene térni az idézetekre. De nem sok mindent lehet róla írni. Egy van, amit kiemelnék: „Az a baj, hogy azt hiszed, van időd” – Csak annyit fűznék hozzá, hogy biztos vagyok benne, hogy érettségi időszakban írtam.

Összegzésül pedig: ez az év a változások, a megérdemelt boldogság éve volt. Kicsit félek, hogy mi lesz idén, de majd kiderül.

Tori