Emlékszem az egyetlen alkalmazottam mondta mindig, hogy Julie, valami nincs rendben. Természetesen mindig szemet hunytam a dolog felett. Az én férjem tökéletes, egy álompasi. Szeretem őt és ő is engem.
Az egész azzal indult, hogy az anyját oda akarta költöztetni a lakásunkba. Egy lakásba, ahol három gyerek van már. Normális ötlet ez? Nem, legyünk reálisak: egy lakásba három gyerekkel alapjáraton nehéz megélni, nem hogy még egy nagymamával, akinek mindig igazat kell adni és a férjem még jobban is hallgat rá, mint rám. Nem hiányzik nekem az a banya ide. Maradjon csak vidéken.
Ez egy állandó vitatéma lett nálunk. Állandó. Négy hónapon keresztül az összes vitánk arra ment ki, hogy mennyire érzéketlen vagyok és kegyetlen, amiért hagyom, hogy Rose - a férjem anyja - egyedül legyen.
Aztán a legidősebb, tökéletes lányom: Elizabeth egyik nap nagyon csúnyán reagált le valakit. Pontosan nem emlékszem már, de akkor hirtelen rá kellett döbbennem, hogy a legidősebb lányom, már évek óta haragszik rám valamiért. Nem vettem észre valamit? Valami felett elsiklottam? Mi történt?
Rá kellett döbbennem, hogy egy jégszoborrá váltam az évek alatt, de ennek is megvan az oka. A családom, a férjem koránt sem olyan csodás, mint én azt képzeltem. Hogy miért nem vettem ezt észre? Mert nem voltam otthon, inkább ültem az irodában, mintsem, hogy velük legyek; egyszerűen menekültem előlük.
A legnagyobb lányom időközben meggyűlölte az apját és végül, hosszú kínzó keserves hónapok alatt rendbe hoztuk a kapcsolatunkat, így most végre kettőnk között megvan a szükséges harmónia. Elizabeth elköltözött, minden rendben vele. Az alkalmazottam lányával lakik együtt, állítása szerint boldog és ez látszik is rajta és a tanulmányi eredményei ismét kiválóak.
4 hónap alatt sikerült mindezt elintézni. Azonban 4 hónap alatt állandó veszekedések, álmatlan éjszakák és heti aktív pszichológus, párterápia után most ott tartunk a férjemmel, hogy elválunk. 4 hónap alatt kiderítettem, hogy a cégemet az irányítása alatt sikeresen hitelspirálba hajszolta. A könyvelő, aki a húgom, természetesen minderről hallgatott. A férjem bátyja addig ügyködött, hogy a nevemről minden tulajdont leszedjen és a férjem neve alá varázsolja. Egy ügyvéd sem vállal el.
A cégem, végre tényleg csak az enyém, új könyvelőm van. A húgommal 3 hónapja nem beszélek. El fogunk válni, mert én ezt nem bírom. A több milliós tartozást valahogy megoldom. Új lakásba költözöm és teljesen el fogok szakadni a férjemtől. Csak egy dolgot nem tudok: mi lesz a két iskolás gyermekemmel? Hogy magyarázzam el nekik, hogy apu mégsem a legjobb apuka a világon?
Több, mint 20 év házasság és "boldogság" után, hogy képes ilyenre egy ember? Miért nem tudunk békében, csendesen elválni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése