Accident

 

 A szemem láttára csapódott bele a zöld autó a fába. Heves pörgését csak egy öreg, göcsörtös fa állíthatta meg. Azt a fa, amelyik megállította, már gyermekkorom óta ott állt. Mióta az eszemet tudom, azóta ott áll.        Az autó becsapódása miatt hátsó ablaka ripityára tört. Egy bokrot gyökerestől a járdára száműzött. Nagyobb ablakdarabok a földre hullottak. Éreztem, ahogy a cipő talpába mélyednek, amikor elsétáltam ott, hogy beálljak a megállóba. 

  Az ütközés után pár pillanatnyi csend, majd éktelen sikoltás. Egy gyerek. Nem kisbaba, egy kisfiú. A gyomrom bukfencezett egyet és összezsugorodott. Azonban az anyós ülés ajtaja hirtelen kivágódott: egy rémült tekintetű, fekete hajú anya szállt ki. A kevésbé sérült ajtóhoz lépett és feltépte. Kinyújtott kezét és egy vékony, reszkető kéz fonódott rá karjára. 

  Mikor megláttam hogy a kisfiút a saját lábán lép ki az autóból megnyugodtam. Nem vettem figyelembe, hogy a sofőr helyéről senki sem szállt ki. 

  Tekintetem a megállóba érkező busz mellé terelődött: az "elcsapott" nőre. Nem tűnt sérültnek. Némi ijedségen kívül semmi mást nem láttam rajta. Megfordult a fejemben, hogy nem először történik vele ilyesmi. Sőt talán már hozzá is szokott az ilyen incidensekhez. Undorodva fordultam el a perlekedő nőtől. Felszálltam a buszomra. Láttam, ahogy egy sárga mentő feltűnik a láthatáron: súlyos sérültekhez hívnak ilyeneket. Aggodalom fogott el, ekkor esett le, hogy a sofőr nem szállt ki. Megértettem miért sír az anya. Megértettem a kisfiú rettegő szempárját és szürke bőrszínét. 

  A sziréna hangjától rosszul lettem. És amikor láttam, hogy a mentősök az sofőr ajtajához rohannak nem bírtam tovább odanézni. 

  Elfordítottam a fejem és előre bámultam. A fülhallgatóm egyik felét kivettem a fülemből még az ütközésnél. Most szabadon furakodott be a gépies női hang a tudatomba; bár csak a végét fogtam fel: " Társaink és magunk kényelme és biztonsága érdekében figyeljünk oda környezetünkre. Ma és mindennap. "

 Igen aktívan 4 éve használom a tömegközlekedést, de előtte is elég rendszeresen vettem igénybe. Egyszer sem hallottam még ezt a szöveget. Halvány, keserű mosolyt varázsolt arcomra a történtek után.

Épp mentem el otthonról, amikor ez történt. Konkrétan nem így történt, ugyanis én nem láttam, csak beszélgetés foszlányokból tettem össze a balesetet.

Tori