Hi guys!
Furcsa, hogy mennyire máshogy érzem magam, mikor nélküle vagyok. Mondhatnám azt is, hogy végtelenül szomorú leszek, amikor nélküle vagyok. Kicsit nehéz így élni, hogy állandóan szomorkodom, amikor nem vagyok vele. Bele kell rázódnom ebbe a dologba. Persze van némi túlzás abban, amit mondok.
Amikor nagyon belegondolok abba, hogy nélküle vagyok, akkor leszek ilyen... mint most. Hiányzik nekem ilyenkor nagyon és mint minden, ez is kiül az arcomra. Ilyenkor jönnek a tipikus botor kérdések, hogy mi a baj? Nem hogy inkább elterelnék a figyelmemet a "gondról".
Ahh mindegy. Persze, hiányzik nekem nagyon; de nem jó, hogy ennyire függök tőle. De igyekszem összeszedni magam.
Tori
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése