Hi guys!
Oké, ez így nem oké. Ami most megy azt hosszútávon nem fogom, avagy nem akarom bírni. Kikérem magamnak, egy tizennyolc évesnek a szülei ne tiltsák már meg, hogy este tíz után telefonozzon. Basszus, hétfő van és most hagytam abba a tanulást. Megsúgom: 21:42 van.
Alig kapcsoltam be a netet a laptopon, hogy akkor most már kicsit lenyugodok meg ilyenek apám már jön be a szobámba, hogy lassan kapcsoljam ki a gépem. És nem mondhatom azt, hogy a nagy *******, mert abból megint csak vita lenne, mint a mai nap harmadszorra... és nincs rá szükségem, hogy hallgassam a fejtágítást.
A mai nap... nem... egyszerűen nincsenek rá szavak, hogy mennyire utálom.
Hazaértem nagy nehezen, aludtam egy fél órát, mert nem bírtam ébren maradni még az igen fekete kávém segítségével se... és azóta folyamatosan tanulok. Elvileg kész vagyok, de még mindent át kellene minimum egyszer olvasnom, ha nem többször. És akkor ehhez még hozzájön a házban elvégzendő feladatok hosszas listája, plusz még az, hogy esetleg szeretnék levegőt venni... és táráááá máris tizenegy óra van. De ilyenkor már tilinkóznak a szüleim, hogy aludnom kellene... és nem hisztizhetek, mert abból fejtágítás lenne.
Pozitívum, hogy holnap reggel elmarad az első két órám!! JEEEJ!
Negatívum, hogy este tíz van mindjárt és éhes vagyok, fáj a fülem és torkom.
A barátommal a mai nap konkrétan nem beszéltem, csak az előbb írtam neki. Ez még oké, csak hogy nekem fel sem tűnt, hogy nem beszéltünk annyira gyorsan eltelt a mai nap.
Az elkeserítő ebben, hogy még csak a hét LEGELEJE. De nem baj...
Holnap lesz a legnehezebb napom, illetve csütörtökön... ha ezeket túlélem már nyert ügyem van.
Na de megyek aludni... már csak kilenc percem maradt.... komolyan ez nevetséges.
Tori
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése