Ha láttatok már hülyét, komolyan mondom. Tegnap (szombat) elmentem angolra, az úgy nagyjából háromkor kezdődött. Már akkor hulla fáradt voltam, össze-vissza ásítoztam meg ilyenek.
Elmentem angolra... végigásítoztam az egészet, bár szerintem egész jól teljesítettem.
Aztán mikor vége lett, szinte rohantam a villamoshoz, hogy elérjem... és sikerült.
Pont jól jött ki, mert épp hogy felszálltam és elsétáltam a végéig, meg leültem és pont elindult. Annyira örültem a fejemnek.
Olvastam egy kicsit Katyerinán - az ebookon, csak már van neve is - és azt szorongatva érkeztem meg gyűlésre.
Mindezt úgy, hogy már háromnegyed órája ment... neeem baj, én kis szorgalmas vagyok.
Leballagtam azon a pár lépcsőn és bekukucskáltam az ajtón, először Andrewt láttam meg és egyből az jött le, hogy nem ide kellett volna jönnöm, mert vélünk Jules van. Aztán rájöttem, hogy azok mi vagyunk, de közben már indultam vissza.
Mikor benyitottam mindenki elkezdett vigyorogni, meg nevetni és én is nevettem magamon, hogy milyen szerencsétlen vagyok.
Szépen leültem, majd minimális zörgéssel elpakoltam a cuccaimat: Katyerina bele a táskába, fülhallgató ki, eltesz; telefont a táskába és kész volt. Aztán telefont inkább vegyük elő, mert mi van ha hívnak.
És mindezek után Cam és Hannah elkezdtek veszettül vigyorogni, hogy én mit össze nem szenvedek. Na nem baj.
Körbenéztem kik vannak. Megláttam Andy-t, de csak őt. Első gondolat: ahhh, nem jött Isaac... megkönnyebbültem, meg örültem a fejemnek... aztán a másik oszlopra tértem és basszus nem ott ül legelöl.
Na hát az szép, mert akkor úgy jöttem el közvetlenül mellette, hogy észre se vettem... á, biztos véletlen volt.
A gyűlést, amúgy végig hallgattam... és tök jó volt... téényleg. Mikor valami olyat mondtak, ami rám is vonatkozik elkezdtem vágni a fejeket. Például, amikor Andrew megszólalt, hogy olyan dolgokon vagyunk képesek összeveszni.. hát mondom kész... aztán mikor Jules (később befutott) elkezdte mondani, hogy ki szervezkedik... és az én nevem elhangzik, viszont a leendő vezetőé nem... majdnem lecsúsztam a földre, csak hogy ne engem nézzenek.
Aztán valahogy szóba jöttek a fotók, ahol szinten elhangzott a nevem egy pozitív jelzővel, ott Andy meg Isaac felnevettek én meg csúnya tekintettel összefontam a karom... na nem baj.
Gyűlés után, mikor mentem haza nem volt sok kedvem hozzá. Elindultam egy busz vonalán, hogy majd felszállok ha jön, majd áttértem a másikra, ami egy Aldi felé visz. Úgy gondoltam, hogy akkor elmegy odáig. Közben Rosemary-vel próbáltam felvenni a kapcsolatot, csak nem jött össze, mert csak visszahívókat tudok küldeni.
Lényeg a lényeg, nem igen figyeltem sehova, csak mentem előre.. megelőztem egy embert, de nagyon nem szenteltem sok figyeltem neki.
Aztán megálltam az egyik megállóban megnézni mikor jön a busz és erre mögülem nem megjelenik Isaac? Hát dehogynem.
Tisztára megijedtem, hogy kerül oda, mert hát hamarabb lépett le, mint én. Aztán közölte, hogy amúgy őt előztem meg. Hát kész.
Aznap másodszorra sikerült teljesen figyelmen kívül hagynom őt. Ez mi?
Aztán még másfél utcán keresztül együtt sétáltunk, majd ő ment haza én meg be az Aldiba...
Azt már meg se merem említeni, hogy drága Rosemary elaludt a francba és végül nem találkoztunk...
Tori&Shadow
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése