Füst

A bunkója az orrom előtt gyújtott rá. Azt hittem felképelem. Nem tudja ki vagyok én? Aztán rájöttem, hogy tudja, csak nem érdekli.
- Mr. Reedus, kérem magyarázza meg nekem, milyen okból bagózik pont az orrom előtt, holott én elítélem a cigarettázókat! - förmedtem rá a betanult szövegem szerint. Természetesen nem így volt. Semleges oldalon álltam e témában.

- Miss Shadow... - kezdte kuncogva. - Menny arrébb, senki sem kérte, hogy itt állj mellettem.
- Tudtommal nem tegeződünk - jegyeztem meg búcsúzóul.

  - Tudtommal, nem egy begyöpösödött nagymama, hanem egy huszonéves nő. Ahhoz képest pont úgy viselkedsz, mint a néhai nagymamám - szólt utánam fennhangon. Megtorpantam és körbepillantottam. 

  Az udvar meglepően üres volt, egy-két cigarettázó vagy telefonáló egyénen kívül senki mást sem találtam. Sarkon fordultam, kikaptam Mr. Reedus kezéből a cigarettát, mélyet szívtam bele majd a földre dobtam, eltapostam, s közben a férfira fújtam a füstöt. Visszafojtottam a köhögésemet, s könnyes szemmel és émelyegve léptem el a férfitől. Egyenes háttal lépdeltem be a házba.

  Mr. Reedust hátrahagytam. Felsiettem a szobámba és fogat mostam. Köhögtem párat, majd vizet ittam. Pár perc ücsörgés után már jól éreztem magam és be kell valljam: tetszett.

  Ezeket a gondolatokat hátrahagyva lépdeltem le a lépcsőn. Már láttam, hogy anyám közelít felém csillogó szemekkel és előre féltem.

- Megtaláltam a megfelelő személyt. Illetve többet is... hatot. Nagyjukat ismered... - Na itt a bökkenő. Az össze férfi, akit ismerek és anyám révén és itt van, vagy pénzsóvár vagy dagadt és úgy viselkedik, mint egy malac... vagy ugye nem ismerem, de biztosan hasonlítanak.

  Elkezdte sorolni a neveket és mily meglepő... igazam lett.
- Végül pedig, a lehető legvagyonosabb Mr. Norman.
- Norman? Nem cseng ismerősen. Emlékeznem kéne rá?
- Nem, eddig ő nem jelent meg nálunk, azonban ma, csakis édesapád kitartó kérlelésére megjelent. Kissé elvadult. Ezért nem látom esélyét, hogy neked tetszen, azonban az aukción..
- Aukció? Milyen aukció...

  - Majd én... - jelent meg apa és karon ragadott. - Egy nagyon különleges drágaságot bocsátunk aukcióba... nemsokára...
- Gondolom nekem kell majd viselnem. - Apám bólintott. - Rendben.
- Majd... érkezik. Nagyjából negyed óra múlva. - Bólintottam, majd faképnél hagytam.

  Kiálltam a pódiumra a nyakamban egy valóban gyönyörű nyaklánccal. Apám beállt a mikrofonhoz.
- És most hölgyeim és uraim, az est legfontosabb ékköve: Miss Torian Shadow maga! Bizony-bizony, a családunk nagyon ritkán csinál csak ilyet, ugyanis a mi egy szem lányunk igazi ékkő.

  Lesápadtam. Éreztem, egy biztonsági őr hozzám lép és fegyvert nyom a hátamnak, hogy ne mozduljak meg. Szememet könnyek marták. Tíz éve először.
- Nos, hol is kezdjük: 20 millió? Mr. Douglas!
- 30! - hallottam meg messzebbről. Alig kaptam levegőt, folyamatosan felfelé pillogtam, hogy ne sírjam el magam, de néma maradtam.

  A licitálás kemény 2 percig tartott és 200 millió dollárt kaszáltak rajtam a szüleim. A saját szüleim a pénz miatt. Nem hallottam semmit, s éreztem, hogy a térdem feladja a szolgálatot. De elkaptak...
- És a szerető férj már meg is mentette újdonsült feleségét... - hallottam apám csilingelő hangját.

Ezután magamhoz tértem. Még otthon. Kijelentették, hogy másnap esküvő, nincs vita, majd mosoly és kimentek. 

Először azt hittem borzasztó lesz. Házasság egy vadidegennel. De nem akkor, ha a vadidegennek van egy motorja, eldugott háza és azt csinálhatok, amit csak akarok és mellesleg, mennyei az ágyban. Nos, igen. Norman Reedusnál jobb férjem nem is lehetne volna.