Hol van?

"  - Lia, Lia nyugodj meg.
- De nem érted, hogy nincs itt és meg fog halni? Odakint, senki se éli túl... - mondta zokogva. - NINCS ITT, THOMAS A FRANCBA!
- Majd ő lesz az első, aki túléli! Ismered őt már mióta és különben is, futár volt, csak a sérülése miatt nem engedték őt vissza.
- A francba is, Newt... utállak! - sziszegte a plafonnak.
  Lia hátára fordult, hátha jobban kap, majd levegőt. Thomas keserűen elmosolyodott, s megfogta kezét.
- Annyira rossz, hogy így látlak! - suttogta halkan Thomas. 
  Lia kínlódva elnevette magát, s megtörölte szemét.
- Thomas, mi lesz velem ezek után? - kérdezte halkan. - Mi lesz, ha holnap kinyílik a fal és nem lesz ott? Bele fogok halni... - suttogta. Másik kezével is ráfogott a fiú kezére és erősen megszorította, mintha így próbált volna erőt gyűjteni.
- Ott lesz. Itt maradok veled, amíg el nem alszol. Holnap szépnek kéne lenned, hiszen ha kisírt szemekkel lát meg... mi lesz veled? - kérdezte. Lia keserűen felnevetett.
- Nem bírok aludni - suttogta, miközben újabb adag könny folyt le arcán. - Ha lehunyom a szemem, csak rosszabb lesz, nem megy - suttogta kétségbeesetten.
  - Azért próbáld meg kérlek! - mondta. Lia szaggatottan lélegzett, majd könnyes szemeit lehunyta. Érezte, ahogy Thomas a fejét leteszi a szivacsra. Közben azonban erősen szorította a lány kezét. Shopie másfél órán keresztül bámulta a plafont. Egyszer-egyszer felzokogott, ekkor Thomas felkapta fejét és halkan csitította.
  Azonban, mikor sikerült elaludnia: felkeltették.
- Jól vagy? - kérdezte halkan. Lia oldalt feküdt, már nem fogta Thomas kezét, mivel nem hátat fordítva aludt. Lia csak a fejét rázta.
- Aggódom Newt miatt, nagyon félek - suttogta.
- Hé, nézz ide - suttogta, miközben a lány hallotta, hogy leguggol. Lia kinyitotta a szemét és remegve fordult meg.
  Mikor azokba a furcsa barnás szemekbe a hajnali fényben, ismét elkezdett sírni. Kis híján kiesett az ágyból, miközben kezeit nyaka köré fonta, s próbált egyre közelebb húzódni. Mikor Newt hátraesett a lány vele együtt csúszott ki az ágyból. Mindketten felnevettek. A fiú úgy szorította Liát, mintha csak most találta volna meg a kincseit, amit keresett. 
  Lia kicsit hátrébb húzódott, s csak most mérte fel arcát. Kicsi horzsolások, vérfoltok a haja tövében.
- Soha többet ne merészelj csinálni! - suttogta halkan. - Soha többet... - motyogta. Isaac előrehajolt, s hosszan megcsókolta. 
  Egy csókkal nem érte be.
- A kurva életbe Isaac, soha többet ne merészelj két lépéssel is arréb menni - suttogta Lia két csók között.'