S

  Amikor reggel felkeltem, azt hittem elájulok. Felültem és egyből émelyegni, szédülni kezdtem. Először nem értettem, aztán rájöttem. Lassan visszahanyatlottam a párnáimra és fáradtan sóhajtottam fel. Akkor megvárom, míg be nem jön valaki.
  A plafont bámultam, miközben szemem előtt különböző minták és pöttyök tűntek fel. Megdörzsöltem a szemem, s inkább lehunytam a szemem. Megbetegedtem? 
  Hirtelen nyílt az ajtó, s a szemem sarkából láttam, hogy valaki belép a szobába.
- Hello Santana - köszönt vidáman, mire oldalra fordultam és a fejemre húztam a takaróm. Morogtam valami köszönésfélét. - Mi bajod? Már az első reggel ilyen durcás vagy? - érdeklődött tovább Sebastian. Rátérdelt arra a kemény matracra, amin feküdtem és lerántotta a fejemről a takarót.
- Hagyjál már... - mordultam rá. - Rosszul vagyok - közöltem. Sebastian elhúzta száját és felém nyúlt. 
  Egyszerű mozdulattal elütöttem a kezét homlokomtól.
- Mondtam hogy hagyjál! - rivalltam rá. A dalospacsirta csak a szemét forgatta és vállamnál fogva hátrarántott. A hátamra estem. Zavartan felmordultam, mire Sebastian ujjait homlokomra siklatta.
  - Meleg a kezem? - kérdezte egy idő után.
- Határozottan hideg - morogtam. A fiú megforgatta a szemét, s előrehajolt. Mire észbekaptam puha ajkait már a homlokomnak nyomta. Pár pillanatig hagytam, majd megpróbáltam ellökni. Semmit nem értem el vele: egy pillanatra el tudtam tolni, de túl gyenge voltam, így ismét hozzámért.  
  Puha puszit nyomott homlokomra, majd kiegyenesedett.
- Kicsit meleg a homlokod - mondta. - Hozok neked reggelit, utána pedig elviszlek orvoshoz - mondta, s már el is tűnt. 
  Ismét a fejembe húztam a takarót, hogy ne vacogjak. Csak akkor húztam le a fejemről, amikor hallottam, hogy ismét kinyílik az ajtó.
- Van valami pulcsi számomra? - érdeklődtem halkan, mire bólintott. A tálcát lerakta az éjjeli szekrényemre, majd a radiátorhoz sétált és feljebb állított rajta valamit, utána pedig a szekrényhez lépett és egy vörös pulcsit dobott az ágyamra.
  Rajta volt az iskola címere. Egy pillanat erejéig undorodva pillantottam a címerre, majd utána nyúltam. Seb lecsapott a kezemre. Felkaptam a fejem és a fiúra néztem, mélyen a szemembe nézett.
- Ha ennyire nem tetszik, akkor bánhatunk veled másképpen. Gorombábban és láncra verve. Viselkedj! - sziszegte, majd eleresztette a kezem. Nem válaszoltam. Mély lélegzetet vettem, majd felvettem a pulcsit.
  Alig ettem pár falatot. Gyomrom kisebbre húzódott össze.
- Egyél még... - mondta halkan a fiú. Megráztam a fejem. Sebastian hangosan sóhajtott, majd ellökte magát a radiátortól.
- Nincs étvágyam... - morogtam, majd lejjebb csusszantam az ágyon.
- Dél körül jövök - mondta búcsúzóul a fiú, majd ki is ment. Fáradtan lehunytam a szemem, szinte rögtön elaludtam.
  
  Arra ébredtem, hogy berontanak a szobámba. Riadtan nyitottam ki a szemem, majd elsápadtan néztem a fiúkra. Semmit sem mondtak, csak kirángattak az ágyamból és az egyik közös terembe vittek, ahol már jártam. Durván lenyomtak egy bőrhotelba, majd mikor az összes madárka megérkezett felhozták a témát, amiért iderángattak.
  - Fiúk, halkuljatok - mondta egyikük. Magas volt, kreol bőre és barna szeme volt. - El kell döntenünk, hogy ki vigyázzon a... hölgyre - biccentett felém. Kereszteztem a lábam, s a karjaimat is. Hogy mennének el a francba. - Amit szinte mindenki szívesen vállalna.
- Sebastian miatt tartunk most itt, megérdemli, hogy az övé legyen - mondta valaki halkan. Elképedtem, magamban sikoltoztam és a hajamat téptem. - Maximum már holnap hazamehet - vonogatta a vállát valamelyik fiú. Többen felnevettek. 
  Elsápadtam, s felpattantam.
- Ha nem baj, én visszamegyek a szobámba! Úgyse vesztek emberszámba - morogtam szédelegve. Mikor becsuktam magam mögött az ajtót, hatalmasat sóhajtottam. Szememet marták a saját könnyeim. Nem bírtam tovább.
  Kihasználtam pillanatnyi előnyömet. Rohanni kezdtem a kijárat felé. Nem láttam semmit. Lehunytam a szemem, hogy jobban lássak. Ekkor mentem neki valakinek. 
  Kis híján elestem, hála egy hideg kéznek nem estem el. Fájdalmasan felszisszentem, majd értetlenül felpillantottam. Hiszen, mindenki a gyűlésen van. Remegett a lábam, reszkettem a hideg miatt, forgott a világ.
- Minden rendben? - kérdezte. Megdermedtem és bólintottam. Homályosan láttam, hogy felém nyúlt. Hüvelykujjával letörölt egy kósza könnycseppet. - Biztosan örömkönnyek... - mondta halkan.
  Hüppögve ráztam a fejem. Mellkasom fel-le rángatózott, csak mert a zokogással küszködtem. A többi fiú pont ekkor ért minket utol. Nem akartam megfordulni, nem akartam, hogy lássák, mennyire gyenge vagyok.
- Akkor ezzel eldőlt - mondta valaki mögülem. - Seb, tied az estére... ha lehet ne holnap menjen haza... bírd ki - mondta pajkosan a fiú. 
  Megfeszültem. Az a kibaszott egyezség. Nem vagyok kurva... nem fogok lefeküdni egyikükkel se, csak azért, hogy kiszabaduljak. Fáj ez... ez az egész... nem vagyok ribanc... nem...
  Hatalmasat nyeltem. Nem fogok sírni.
- Megmutatom neki a szobánkat - mondta a fiú, majd átkarolta a vállam, s magával húzott. Érezhette, hogy reszkettem, hogy alig bírok menni, mert lassan lecsúszott a keze a derekamra.
- Gyűlöllek - motyogtam. A fiú gunyorosan kuncogott, majd belepuszilt a hajamba.
- Ne izgulj, még elég sokáig utálhatsz - suttogta a fülembe. Megrázkódtam.
  Sebastian mosolyogva vezetett be egy nagyobb szobába. Legszívesebben azonnal kifordultam volna onnan. Hányingerem volt. Vörös fényű gyertyák, füstölő... hagy ne kelljen ragoznom.
- Na ne szórakozz - mondtam felháborodva, mikorra sikerült összeszednem magam. - Nem mondod komolyan, hogy itt kell aludnom. Felejtsetek el a kurva életbe! - keltem ki magamból teljesen.
  - Gyere, menjünk el az orvoshoz... addig remélem megemészted - közölte, majd csuklómat megragadva kirángatott onnan.

Tori