S2

  Csoszogva léptem ki az orvosiból, s sietősen lépdeltem el a szobánkba. Sebastian arcába csaptam az ajtót. Morogva fordultam meg, mikor hallottam, hogy nyílt az ajtó.
- Menny ki! Takarodj innen! - ordítottam. - Elegem van belőled és az egész kócerájból. Tűnj innen! - Teljesen kikeltem magamból. Azt hittem, hogy nekiesek, de sikerült visszafognom magamat. Sebastian kihívóan nézett rám, majd nekidőlt az ajtónak, jelezve, hogy ő bizony marad.

  - Menny már innen! - vágtam hozzá a gyógyszereimet, ami kaptam. A fiú még a levegőben elkapta. Ledobta az ágyra, majd felém lépett. Én hátráltam.

  Hogy miért viselkedek úgy, mint egy hisztis picsa? Mert még az orvosi szoba előtt megfenyegette, hogy ha egy árva szót is szól, ami gyanússá tenné őt, akkor bizony csúnya sorsa lesz. Nem hitt volna a fiúnak, ha nem tudná, hogy mit tett korábban haverja szemével és ha nem látta volna azokat a sötéten villogó szemeket.
- TAKARODJ INNEN! - ordítottam rá. Sebastian rezzenéstelen arccal nézett rám. 

  Élesen szívtam be a levegőt. Az ablak felé fordultam és a rácsos ablakokon néztem ki. A bambulásból Seb zökkentett ki. Kezét a vállamra tette, én hirtelen fordultam, s leütöttem kezét a vállamról.
- Hát... - kezdtem kiabálni, azonban a fiú belém fojtotta a szót. Elkapta a kezem, majd hátracsavarta. Pár pillanat múlva már a falnak nyomva találtam magam.
- Én megválogatnám a szavaimat - sziszegte a fülembe. Hátamon feljebb tolta a kezemet, mire felszisszentem. 

  Végül elengedett. Azonnal karomhoz kaptam. Fájdalmas arcot vágva dőltem neki a falhoz.
- Menny ki, kérlek... - mondtam végül. Sebastian bólintott, s egyedül hagyott. Lecsúsztam a fal mentén és nekidőltem a radiátornak. A kellemes meleg sokat segített.

  Fürdés közben halkan énekelgettem, próbáltam minél inkább elvonni a figyelmem. A Smooth Criminal ment a fejemben, állandóan. Bármennyire is utáltam Sebastiant... az a dal. Az rohadt jó volt...

  Végül megráztam magam és kinyúltam a törölközőmért. Mikor a tükörbe néztem alig ismertem magamra. Bőrön sápadtabb volt, mint valaha, arcom kissé kipirult, szemem valószínűleg a meleg miatt csillogott, ajkaim vörösek voltak. A francba. 

  Hatalmasat sóhajtottam, majd megfordultam, hogy felöltöztek. A ruhám azonban nem volt ott. Hitetlenkedve néztem körbe, majd kihajoltam az ajtón, s megláttam az ágyon a pizsamám. Ingerülten sóhajtva odasiettem érte, majd vissza a fürdőbe, ahol gyorsan felöltöztem. 

  Csak ekkor tűnt fel, hogy egy nagy, ő, piros pólón és egy alsóneműn kívül nem kaptam egyebet. Dühösen bújtam bele, majd gyorsan a paplan alá bújtam. Hajamat fejem közén felkontyoltam, utána a gyógyszerek után nyúltam.

  Miközben azok közül szemeztem, akkor lépett be Sebastian. Minden bizonnyal melege volt, hiszen egy melegítőn kívül nem volt rajta egyéb. Leült az ágy szélére és felém nyúlt. Elhátráltam az érintése elől és egészen az ágy végéig kúsztam a fiú elől.
- Látom kissé hiányosan öltöztél fel? Nekem akarsz kedveskedni, a mai viselkedésed után? - érdeklődött halkan. Megráztam a fejem.
- Valaki ellopta a ruháimat - közöltem. Sebastian lehajtotta a fejét.
- Még mindig nem énekled elég jól a Smooth Criminalt - mondta némi hallgatás után. Szóval ő volt. Megforgattam a szemem, s keresztbe fontam a karom. 
  - Aludnék Santana, gyere már ide! - morogta.
- Ez egy biztosítás? - kérdeztem ridegen. Sebastian csak kérdőn pillantott felém. - Hogy ma békén hagysz...
- Biztosan! - mondta, mire elégedetten előremásztam. Elhevertem az ágyon.
- Gyertya! - mormogtam a párnába. Hallottam, ahogy a fiú megmozdult, s én elégedetten merültem mély álomba.
  Álmodtam... rémeket. Borzalmas volt. 

  Arra ébredtem, hogy zihálva ülök az ágyon. Az ijedtségtől pár könnycsepp folyt végig az arcomon. Borzalmasan éreztem magam. Hátam merő hideg verejték volt, karom libabőrös volt. 
  Végül a tenyerembe temettem az arcomat. Ujjaim között oldalra lestem: Sebastian a hátán feküdt, s égő tekintettel vizslatott engem. Próbáltam nem törődni magamat. Lehunytam a szemem, s mély reszelős lélegzetet vettem, majd visszafeküdtem az oldalamra.
- Mit álmodtál? - szólalt meg pár perccel később. Kissé ugrottam egyet, mivel nem számítottam rá, hogy meg fog szólalni.
  - Semmit - morogtam halkan. Sebastian hangosan sóhajtott, majd felkönyökölt és elkapta a jobb kezemet. Maga felé fordított, s úgy nézett rám. A hátamon feküdtem, ő pedig felettem könyökölt, s úgy nézett le rám. Nagyot nyeltem, majd komoran felpillantottam rá.
- Szóval...? - nézett rám türelmetlenül.
- Rosszat álmodtam... nem nagy ügy... kissé lidérces volt - motyogtam, miközben a takarót a mellkasomnak szorítottam.
  - Nem tűnt annak - vágta rá azonnal. Kezével óvatosan végigsimított arcom élén. Hatalmasat nyeltem, majd mikor  Seb keze már nem ért az arcomhoz, elfordultam.
- Hé! - szólt rám. Vállamat megragadva megint a hátamra fordított, majd rám ült.
- Hé! - méltatlankodtam. - Mit művelsz? - kutatóan pillantottam rá. De arcáról nem tudtam leolvasni semmit. Előrenyúlt, s két kezével alkaromat fogta meg. - Sebastian... ígértél valamit - mondtam, mielőtt még elcsuklott volna a hangom.
  A fiú kihúzta magát és eleresztett, majd megnyomott valamit az óráján, mire a kijelző felvilágított. Majd felém mutatta a számlapot, mielőtt még elsötétült volna. 0:06-ot mutatott.
- Már nem ma van - közölte halkan. Megpróbáltam oldalra fordítani a csípőmet, hogy oldalra essen, de egyszerűen erősebb volt, mint én.
  - Sebastian... kérlek - suttogtam elhaló hanggal. Nem válaszolt. Lehajolt hozzám: lélegzetünk keveredett, éreztem a mentolos illatát a fogkrémjának, a belőle áradó meleget. A francba is: kívánom! 
  És ő pedig, mintha csak olvasott volna a fejemben.
- Mire kérsz? - suttogta. Nem adott időt válaszolni, lehajolt, s apró puszikkal lepte el a nyakamat, majd felfelé indult el, közben kezemet fejem fölé szegezte. Mozdulni sem tudtam. 
  Egy pillanatig habozott, de már nem bírtam tovább. Érzékeimet túlságosan is felkorbácsolta. Kicsit emeltem meg a fejemet, s már el is értem az ajkait. Tudtam, hogy saját magamat árulom el ezzel, de egyszerűen nem bírtam tovább.
  Az igaz, hogy- a pletykák ellenére - egy emberrel sem feküdtem le, viszont talán több emberrel csókolóztam, mint az itteni össze fiú. Viszont egyikük sem volt olyan jó, mint Sebastian.
- Utállak - mondta két csók között zihálva. Sebastian egy pillanatra megállt és a szemembe nézett, majd ismét lecsapott ajkaimra.
  Akaratom ellenére is belenyögtem a csókba. Basszus, hogy lehet valaki ennyire jó? Éreztem, ahogy keze lassan lejjebb vándorol, s már nem szorítja az alkaromat. A francba!
- Seb... Sebastian! - nyögtem, mikor a torkomra tért át. - Ne! - mondtam, s próbáltam eltolni magamtól.

- Ruha és kulcsok a szekrény alján - suttogta, mielőtt még elaludt volna.

  Másnap vörös szemekkel és fájdalmas arccal léptem ki szobából. Felöltözve és a kulccsal, ami kiereszt ebből a hülye épületből. Nem tudta, nem jött rá. Majd reggel, amikor megnézi a lepedőt... majd akkor. 

  Hazaérve becsuktam az ajtót és fáradtan lecsúsztam a földre. Anyáék még utaztak. Két hét múlva érkeznek vissza a nyaralásukból. Azt hiszem, soha többet nem akarok énekelni.

  - Jó napot asszonyom, Santanát keresem! - hallom az ajtó felől Seb hangját. Anyám felém pillant, mire megrázom a fejem.
- Úgy látom, hogy nincs otthon, pedig úgy emlékeztem, hogy itt van... sajnálom...
- Sebastian - segíti ki gyorsan.
- Sebastian, majd átadom, hogy kerested - mondta anyám, majd kedves mosollyal becsukta az ajtót.

  Három napon keresztül még sikerült elkerülnöm őt. Aztán egyik reggel ott várt az iskola előtt és épp Kurttel beszélgetett. A nagy puszipajtások. Szememet forgattam, majd a napszemüvegemet a szemembe húztam és lehajoltam. Kinyitottam az egyik könyvem és azt olvasgattam.
- Santana! - kiáltott oda nekem Kurt. Felemeltem a fejem, majd undorodva végigmértem Sebastiant és továbbmentem.
  Napszemüvegen keresztül senki nem látta, hogy könnyes volt a szemem. Sietve bementem az iskolába és a mosdóig szinte rohantam. Rachel hamar megjelent, mintha követett volna.
- Menj ki! - ordítottam rá. A lány szólásra nyitotta száját, majd becsukta és kiment. - A francba! - sziszegtem. Levegőért kapkodtam, majd meghallottam a csengőt.
  Mély lélegzetet vettem, majd kiléptem a mosdóból, orromra toltam a napszemüvegemet és úgy lépkedtem a terem felé. Láttam Sebastiant a folyosón, de nem volt rajta a sulija egyenruhája. Úgy döntöttem, hogy nem figyelek rá.
- Santana - mondta ki a nevem.
  Lábam megremegett, de tovább mentem. A francba is! Persze, nem jutottam el a teremig. Sebastian hamar utolért és megállásra késztetett. Könyveim kiestek a kezemből.
- Mi van? Kémkedni jöttél? Nem tudtok már jobbat kitalálni? - estem neki, mielőtt még megszólalt volna.
- Veled akartam beszélni! - mondta halkan. - Kurtnek azt mondtam, hogy elnézést akarok tőled is kérni, amiért leöntöttelek. Ezért jöhettem be... nem kémkedni jöttem.
- Nem érdekel. Nem kell tőled semmi, főleg nem a bocsánat kérésed, vagy a sajnálatod! - mondtam.
- Santana, miért vagy ennyire ellenséges? - hallatszott fel Kurt hangja. Odakaptam a fejem, majd megpillantottam az egész csapatot.
  Sokan értetlenül néztek rám, majd elléptem Sebastiantól.
- Santana, történt valami? - kérdezte Rachel. Megráztam a fejem. Szédülni kezdtem, s dühöm az egekbe szökött, közben levegő után kapkodtam. 
  Éreztem, ahogy Sebastian keze hozzámért. A derekamnál. Megborzongtam. Hátam már a szekrényeket érte.
- Sajnálom - suttogta az előttem álló. Ekkor telt be a pohár. Kezem hatalmasat csattant az fiú arcán. Feje elfordult én pedig erős hangon szóltam hozzá utoljára:
- Még, hogy sajnálod! - torkolltam le, majd elléptem előle és elrohantam.
  Ki az iskolából, egészen a sportpályára. Ott nem zavarnak majd. Lábaim magamhoz szorítva, homlokomat a térdeimen pihentetve zokogtam fel. Bensőn fájni kezdett.
  Nem tudom mennyi idő telt el, de egyszer csak leült valaki mellém. Nem tudom ki volt az, de nem is érdekelt. Naivan azt hittem, hogy Sebastian már eltűnt és, hogy valamelyik csapattagom az. Csak akkor jöttem rá, hogy tévedek, amikor hozzáért a hátamhoz. Érintését ezer közül is megismerem. Megrázkódtam, s nem mertem megmoccanni.
- Menj el! - mondtam elhaló hangon.
- Nem tehetem - közölte, mire hitetlenkedve pillantottam fel rá.
- Akkor megyek én... - morogtam. 
  Már álltam volna fel, amikor elkapta a kezem és maradásra késztetett. Megint kirázott a hideg.
- Ne érj hozzám - mondtam lassan minden szót.

Tori

S

  Amikor reggel felkeltem, azt hittem elájulok. Felültem és egyből émelyegni, szédülni kezdtem. Először nem értettem, aztán rájöttem. Lassan visszahanyatlottam a párnáimra és fáradtan sóhajtottam fel. Akkor megvárom, míg be nem jön valaki.
  A plafont bámultam, miközben szemem előtt különböző minták és pöttyök tűntek fel. Megdörzsöltem a szemem, s inkább lehunytam a szemem. Megbetegedtem? 
  Hirtelen nyílt az ajtó, s a szemem sarkából láttam, hogy valaki belép a szobába.
- Hello Santana - köszönt vidáman, mire oldalra fordultam és a fejemre húztam a takaróm. Morogtam valami köszönésfélét. - Mi bajod? Már az első reggel ilyen durcás vagy? - érdeklődött tovább Sebastian. Rátérdelt arra a kemény matracra, amin feküdtem és lerántotta a fejemről a takarót.
- Hagyjál már... - mordultam rá. - Rosszul vagyok - közöltem. Sebastian elhúzta száját és felém nyúlt. 
  Egyszerű mozdulattal elütöttem a kezét homlokomtól.
- Mondtam hogy hagyjál! - rivalltam rá. A dalospacsirta csak a szemét forgatta és vállamnál fogva hátrarántott. A hátamra estem. Zavartan felmordultam, mire Sebastian ujjait homlokomra siklatta.
  - Meleg a kezem? - kérdezte egy idő után.
- Határozottan hideg - morogtam. A fiú megforgatta a szemét, s előrehajolt. Mire észbekaptam puha ajkait már a homlokomnak nyomta. Pár pillanatig hagytam, majd megpróbáltam ellökni. Semmit nem értem el vele: egy pillanatra el tudtam tolni, de túl gyenge voltam, így ismét hozzámért.  
  Puha puszit nyomott homlokomra, majd kiegyenesedett.
- Kicsit meleg a homlokod - mondta. - Hozok neked reggelit, utána pedig elviszlek orvoshoz - mondta, s már el is tűnt. 
  Ismét a fejembe húztam a takarót, hogy ne vacogjak. Csak akkor húztam le a fejemről, amikor hallottam, hogy ismét kinyílik az ajtó.
- Van valami pulcsi számomra? - érdeklődtem halkan, mire bólintott. A tálcát lerakta az éjjeli szekrényemre, majd a radiátorhoz sétált és feljebb állított rajta valamit, utána pedig a szekrényhez lépett és egy vörös pulcsit dobott az ágyamra.
  Rajta volt az iskola címere. Egy pillanat erejéig undorodva pillantottam a címerre, majd utána nyúltam. Seb lecsapott a kezemre. Felkaptam a fejem és a fiúra néztem, mélyen a szemembe nézett.
- Ha ennyire nem tetszik, akkor bánhatunk veled másképpen. Gorombábban és láncra verve. Viselkedj! - sziszegte, majd eleresztette a kezem. Nem válaszoltam. Mély lélegzetet vettem, majd felvettem a pulcsit.
  Alig ettem pár falatot. Gyomrom kisebbre húzódott össze.
- Egyél még... - mondta halkan a fiú. Megráztam a fejem. Sebastian hangosan sóhajtott, majd ellökte magát a radiátortól.
- Nincs étvágyam... - morogtam, majd lejjebb csusszantam az ágyon.
- Dél körül jövök - mondta búcsúzóul a fiú, majd ki is ment. Fáradtan lehunytam a szemem, szinte rögtön elaludtam.
  
  Arra ébredtem, hogy berontanak a szobámba. Riadtan nyitottam ki a szemem, majd elsápadtan néztem a fiúkra. Semmit sem mondtak, csak kirángattak az ágyamból és az egyik közös terembe vittek, ahol már jártam. Durván lenyomtak egy bőrhotelba, majd mikor az összes madárka megérkezett felhozták a témát, amiért iderángattak.
  - Fiúk, halkuljatok - mondta egyikük. Magas volt, kreol bőre és barna szeme volt. - El kell döntenünk, hogy ki vigyázzon a... hölgyre - biccentett felém. Kereszteztem a lábam, s a karjaimat is. Hogy mennének el a francba. - Amit szinte mindenki szívesen vállalna.
- Sebastian miatt tartunk most itt, megérdemli, hogy az övé legyen - mondta valaki halkan. Elképedtem, magamban sikoltoztam és a hajamat téptem. - Maximum már holnap hazamehet - vonogatta a vállát valamelyik fiú. Többen felnevettek. 
  Elsápadtam, s felpattantam.
- Ha nem baj, én visszamegyek a szobámba! Úgyse vesztek emberszámba - morogtam szédelegve. Mikor becsuktam magam mögött az ajtót, hatalmasat sóhajtottam. Szememet marták a saját könnyeim. Nem bírtam tovább.
  Kihasználtam pillanatnyi előnyömet. Rohanni kezdtem a kijárat felé. Nem láttam semmit. Lehunytam a szemem, hogy jobban lássak. Ekkor mentem neki valakinek. 
  Kis híján elestem, hála egy hideg kéznek nem estem el. Fájdalmasan felszisszentem, majd értetlenül felpillantottam. Hiszen, mindenki a gyűlésen van. Remegett a lábam, reszkettem a hideg miatt, forgott a világ.
- Minden rendben? - kérdezte. Megdermedtem és bólintottam. Homályosan láttam, hogy felém nyúlt. Hüvelykujjával letörölt egy kósza könnycseppet. - Biztosan örömkönnyek... - mondta halkan.
  Hüppögve ráztam a fejem. Mellkasom fel-le rángatózott, csak mert a zokogással küszködtem. A többi fiú pont ekkor ért minket utol. Nem akartam megfordulni, nem akartam, hogy lássák, mennyire gyenge vagyok.
- Akkor ezzel eldőlt - mondta valaki mögülem. - Seb, tied az estére... ha lehet ne holnap menjen haza... bírd ki - mondta pajkosan a fiú. 
  Megfeszültem. Az a kibaszott egyezség. Nem vagyok kurva... nem fogok lefeküdni egyikükkel se, csak azért, hogy kiszabaduljak. Fáj ez... ez az egész... nem vagyok ribanc... nem...
  Hatalmasat nyeltem. Nem fogok sírni.
- Megmutatom neki a szobánkat - mondta a fiú, majd átkarolta a vállam, s magával húzott. Érezhette, hogy reszkettem, hogy alig bírok menni, mert lassan lecsúszott a keze a derekamra.
- Gyűlöllek - motyogtam. A fiú gunyorosan kuncogott, majd belepuszilt a hajamba.
- Ne izgulj, még elég sokáig utálhatsz - suttogta a fülembe. Megrázkódtam.
  Sebastian mosolyogva vezetett be egy nagyobb szobába. Legszívesebben azonnal kifordultam volna onnan. Hányingerem volt. Vörös fényű gyertyák, füstölő... hagy ne kelljen ragoznom.
- Na ne szórakozz - mondtam felháborodva, mikorra sikerült összeszednem magam. - Nem mondod komolyan, hogy itt kell aludnom. Felejtsetek el a kurva életbe! - keltem ki magamból teljesen.
  - Gyere, menjünk el az orvoshoz... addig remélem megemészted - közölte, majd csuklómat megragadva kirángatott onnan.

Tori

Bye-bye baby!

Hi guys!

Ki tudja mikor tudok legközelebb jelentkezni, ugyanis SHOPIA Csehországba utazik ki tudja mikor némi rehabilitációra. (Acer javítóközpont), mivel kisebb-nagyobb problémái akadtak.

Fél órája se volt, hogy eldőlt, hogy mi lesz vele... konkrétan már most remeg a kezem... mi lesz, amikor elviszik? TE JÓ ÉG!

Rohadtul aggódok miatta, hogy mi lesz vele... de aggodalomra semmi ok. Majd sírok, amikor visszahozzák és valami baja lesz! Konkrétan remegek az idegtől, pedig még van pár dolog, amit el kell intéznem. Jó ég!

Még valami kellemes hír a hétre?

Tori

Yaaay!

Hi guys!

 Egyszerűen ah! Milyen nap volt ez? Furcsa. A második órámon nem volt tanár. A harmadik órán konkrétan csak ültem. A negyedik órán a matek tanár csak magyarázott, majd a tesin megint csak nem volt tanár, angolon meg filmet néztünk. Mi ez? MICSODA?

Mellesleg, egyik osztálytársam tök aranyos volt. Ezen a héten csomószor adtam neki kaját, mert én nem ettem meg... és ma hozott nekem valami péksütit. Annyira kis aranyos volt!

Közben én olvasgattam A halálos kúra című könyvet. És először ott akadtam ki, amikor megtudtam, hogy Newt Kerge. Utána, mikor ottmaradt a Kerge Palotában, majd legjobban, amikor Newtot fejbe lőtték... ott konkrétan majdnem a földhöz vágtam Katyerinát (ebook) és toporzékolni kezdtem.
Aztán elolvastam újra meg újra, majd nagyot nyelve tovább léptem. Végigolvastam a könyvet, majd rájöttem, hogy James Dashner ROHADTUL NEM TUD KÖNYVET ÍRNI HOGY MENNE EL A FRANCBA!

Jó tud. Csak én túlzottan is megragadott az a kibaszott szereplő, és egyszerűen oda vagyok érte.... és FEJBELÖVETTE MAGÁT...

Hol van?

"  - Lia, Lia nyugodj meg.
- De nem érted, hogy nincs itt és meg fog halni? Odakint, senki se éli túl... - mondta zokogva. - NINCS ITT, THOMAS A FRANCBA!
- Majd ő lesz az első, aki túléli! Ismered őt már mióta és különben is, futár volt, csak a sérülése miatt nem engedték őt vissza.
- A francba is, Newt... utállak! - sziszegte a plafonnak.
  Lia hátára fordult, hátha jobban kap, majd levegőt. Thomas keserűen elmosolyodott, s megfogta kezét.
- Annyira rossz, hogy így látlak! - suttogta halkan Thomas. 
  Lia kínlódva elnevette magát, s megtörölte szemét.
- Thomas, mi lesz velem ezek után? - kérdezte halkan. - Mi lesz, ha holnap kinyílik a fal és nem lesz ott? Bele fogok halni... - suttogta. Másik kezével is ráfogott a fiú kezére és erősen megszorította, mintha így próbált volna erőt gyűjteni.
- Ott lesz. Itt maradok veled, amíg el nem alszol. Holnap szépnek kéne lenned, hiszen ha kisírt szemekkel lát meg... mi lesz veled? - kérdezte. Lia keserűen felnevetett.
- Nem bírok aludni - suttogta, miközben újabb adag könny folyt le arcán. - Ha lehunyom a szemem, csak rosszabb lesz, nem megy - suttogta kétségbeesetten.
  - Azért próbáld meg kérlek! - mondta. Lia szaggatottan lélegzett, majd könnyes szemeit lehunyta. Érezte, ahogy Thomas a fejét leteszi a szivacsra. Közben azonban erősen szorította a lány kezét. Shopie másfél órán keresztül bámulta a plafont. Egyszer-egyszer felzokogott, ekkor Thomas felkapta fejét és halkan csitította.
  Azonban, mikor sikerült elaludnia: felkeltették.
- Jól vagy? - kérdezte halkan. Lia oldalt feküdt, már nem fogta Thomas kezét, mivel nem hátat fordítva aludt. Lia csak a fejét rázta.
- Aggódom Newt miatt, nagyon félek - suttogta.
- Hé, nézz ide - suttogta, miközben a lány hallotta, hogy leguggol. Lia kinyitotta a szemét és remegve fordult meg.
  Mikor azokba a furcsa barnás szemekbe a hajnali fényben, ismét elkezdett sírni. Kis híján kiesett az ágyból, miközben kezeit nyaka köré fonta, s próbált egyre közelebb húzódni. Mikor Newt hátraesett a lány vele együtt csúszott ki az ágyból. Mindketten felnevettek. A fiú úgy szorította Liát, mintha csak most találta volna meg a kincseit, amit keresett. 
  Lia kicsit hátrébb húzódott, s csak most mérte fel arcát. Kicsi horzsolások, vérfoltok a haja tövében.
- Soha többet ne merészelj csinálni! - suttogta halkan. - Soha többet... - motyogta. Isaac előrehajolt, s hosszan megcsókolta. 
  Egy csókkal nem érte be.
- A kurva életbe Isaac, soha többet ne merészelj két lépéssel is arréb menni - suttogta Lia két csók között.'

Bonyolult az élet....

Hi guys!

Most tényleg... ennél furább nem is lehetne. Ella meg Rosemary egymásnak feszült. És én hallgatom, csak olyan rossz, mert mindkettejüket szeretem. És erre egymás vérét szívják. Hát komolyan mondom, itt olyan sok hülye van.
Jó nem, szeretem őket és az a lényeg, hogy úgy is kibékülnek, mert addig nyaggatom őket kettejüket.

Mellesleg nagyjából oké vagyok. Ma aludtam egy plusz órácskát.

Viszont fura dolog történt velem. Nem leszek paranoiás, csak fura. Még most is kiráz tőle a hideg. Álmodtam, hogy találkoztam egy sráccal, aki régen... hmm... rám nyomult? Amint megpillantott elkezdte mondani, hogy belém van zúgva és így-úgy szeret... aha. Az egész álom nagyon rossz volt, legalább is most rosszul érzem magam miatta. Rá két napra a srác bejelölt facen.

Tori

Szerencsétlen

Hi guys!

Ha láttatok már hülyét, komolyan mondom. Tegnap (szombat) elmentem angolra, az úgy nagyjából háromkor kezdődött. Már akkor hulla fáradt voltam, össze-vissza ásítoztam meg ilyenek.

Teljesen le voltam merülve meg minden... Meg amúgy is inkább a laptopommal foglalkoztam volna inkább, mint hogy tanuljak. Na mindegy,

Elmentem angolra... végigásítoztam az egészet, bár szerintem egész jól teljesítettem.

Aztán mikor vége lett, szinte rohantam a villamoshoz, hogy elérjem... és sikerült.
Pont jól jött ki, mert épp hogy felszálltam és elsétáltam a végéig, meg leültem és pont elindult. Annyira örültem a fejemnek.

Olvastam egy kicsit Katyerinán - az ebookon, csak már van neve is - és azt szorongatva érkeztem meg gyűlésre.
Mindezt úgy, hogy már háromnegyed órája ment... neeem baj, én kis szorgalmas vagyok.

Leballagtam azon a pár lépcsőn és bekukucskáltam az ajtón, először Andrewt láttam meg és egyből az jött le, hogy nem ide kellett volna jönnöm, mert vélünk Jules van. Aztán rájöttem, hogy azok mi vagyunk, de közben már indultam vissza.
Mikor benyitottam mindenki elkezdett vigyorogni, meg nevetni és én is nevettem magamon, hogy milyen szerencsétlen vagyok.
Szépen leültem, majd minimális zörgéssel elpakoltam a cuccaimat: Katyerina bele a táskába, fülhallgató ki, eltesz; telefont a táskába és kész volt. Aztán telefont inkább vegyük elő, mert mi van ha hívnak.

És mindezek után Cam és Hannah elkezdtek veszettül vigyorogni, hogy én mit össze nem szenvedek. Na nem baj.
Körbenéztem kik vannak. Megláttam Andy-t, de csak őt. Első gondolat: ahhh, nem jött Isaac... megkönnyebbültem, meg örültem a fejemnek... aztán a másik oszlopra tértem és basszus nem ott ül legelöl.
Na hát az szép, mert akkor úgy jöttem el közvetlenül mellette, hogy észre se vettem... á, biztos véletlen volt.

A gyűlést, amúgy végig hallgattam... és tök jó volt... téényleg. Mikor valami olyat mondtak, ami rám is vonatkozik elkezdtem vágni a fejeket. Például, amikor Andrew megszólalt, hogy olyan dolgokon vagyunk képesek összeveszni.. hát mondom kész... aztán mikor Jules (később befutott) elkezdte mondani, hogy ki szervezkedik... és az én nevem elhangzik, viszont a leendő vezetőé nem... majdnem lecsúsztam a földre, csak hogy ne engem nézzenek.
Aztán valahogy szóba jöttek a fotók, ahol szinten elhangzott a nevem egy pozitív jelzővel, ott Andy meg Isaac felnevettek én meg csúnya tekintettel összefontam a karom... na nem baj.

Gyűlés után, mikor mentem haza nem volt sok kedvem hozzá. Elindultam egy busz vonalán, hogy majd felszállok ha jön, majd áttértem a másikra, ami egy Aldi felé visz. Úgy gondoltam, hogy akkor elmegy odáig. Közben Rosemary-vel próbáltam felvenni a kapcsolatot, csak nem jött össze, mert csak visszahívókat tudok küldeni.

Lényeg a lényeg, nem igen figyeltem sehova, csak mentem előre.. megelőztem egy embert, de nagyon nem szenteltem sok figyeltem neki.
Aztán megálltam az egyik megállóban megnézni mikor jön a busz és erre mögülem nem megjelenik Isaac? Hát dehogynem.

Tisztára megijedtem, hogy kerül oda, mert hát hamarabb lépett le, mint én. Aztán közölte, hogy amúgy őt előztem meg. Hát kész.
Aznap másodszorra sikerült teljesen figyelmen kívül hagynom őt. Ez mi?

Aztán még másfél utcán keresztül együtt sétáltunk, majd ő ment haza én meg be az Aldiba...

Azt már meg se merem említeni, hogy drága Rosemary elaludt a francba és végül nem találkoztunk...

Tori&Shadow

Hogy is mondjam... anyád

Hi guys!

Én az ártatlan, bekapcsolom a gépemet, hogy akkor nosza laptopozzunk... és amikor látom, hogy nem a megszokott zongorás kép kerül szemem elé, hanem még az eredeti vacak... azt hittem sikítani fogok.
És most próbálom összeszedegetni a dolgaimat.... ÉLJEN!

Quit

Hi guys!

Ha ezt a hetet kellene összefoglalnom egy szóval, most azt mondanám, hogy visszaesés.

Mondjuk meg van rá az okom, de mindegy.
Először kezdődött azzal, hogy Adele elkérte tőlem a képeket. Sok homályos lett, mivel nem nagyon ismertem még ki Hilary-t. Rég megvan, de nem minden nap forgatom a kezemben, sőt mostanában egyre kevesebbet.
Tudhattam volna, hogy nekem kellene átválogatnom! Annyira hülye vagyok.
Meglepődve láttam, hogy Adele mindet felrakta. Mindent, ha homályos, ha nem felrakta. Mondom, á, úgyse nézik őket. Aha, elkezdtek záporozni a negatív kommentek... és sajnos nem is akárkiktől... A nevüket nem akarom elmondani, mert ha olvassa úgy is rájön...
"... ez az egyetlen éles kép"
"Milyen rossz fotósunk van, hát a képek 50°-a homályos!!!"
"Szerintem meg a kis XYZ is jobb képet csinált volna..."

A legszomorúbb az, hogy olyan személyek irosgatták ezeket, akik nekem fontosak...(voltak?) ezek után nem csoda szerintem, hogy teljesen kiakadtam és tényleg úgy vagyok vele, hogy kilépek. Különben is meglenne az ember a helyemre, ki vagyok én, hogy hátráltassam,
Nem vagyok hajlandó csinálni ennek a csapatnak semmit most már. Nem fogom törni magam csak azért, hogy ők szidhassanak.
Nem érdekel, hogyha poénnak szánták, én azzal dolgoztam. De majd legközelebb mindenkinek előre szólok, hogy ne mozduljanak meg. Hát komolyan mondom.

Aztán megint kicsit nekiültem a tanulásnak... és még most is elkeserít a gondolat, hogy szombaton a nap közepén nekem angolra kell mennem, de túlélem. Valahogy túlélem. Túl kell élnem.

Arról nem is beszélve, hogy elkeserítő a suli gondolata is, mivel a dolgok megint kezdenek... rossz irányba haladni és nem tudom, hogy mi lesz.

Tori

Még egy első...

Hi guys!

Nos, a tegnapelőtti mindfuck után elmentem tegnap angolra. Nagyon "jó" volt, utána elmentem moziba (EXODUS) és valami borzalmas volt a film.
Én személy szerint el voltam Bash-sel, hiszen ő már látta és állandóan spoilerezett és a filmmel együtt mondta a szöveget. Vicces volt.
Odaadta nekem a popcornját, mert hogy ő neki nem kell, tiszta cuki volt. Aztán az utolsó fél órát már végigszenvedtem. Annyira rossz volt, össze-vissza csúszkáltam a székben. Minden bajom volt.

Mikor vége lett felszabadultan indultunk haza. Az éjjeli busz... nos valami csodás volt. Full részeg emberek, meg ilyenek. Pff!

Aztán hazaértem, teljesen rossz kedvvel. Miért?
Drága Adelaide és Bash szíveskedett összeveszni és ahj! Hogy nekik, milyen rossz... és ott hallgathattam őket. Aztán még csodálkoztak, hogy előre siettem.

Hazaérve (fél egy) anya egyből ki akart kérdezni, hogy mi volt angolon: KIT ÉRDEKEL? Nem is emlékeztem. Aztán felmentem a szobámba és zenét hallgattam. És... volt még egy első dolog az évben... :(

Tori

The first mindfucking

Hi guys!

Nos, azért egész jól indítottam az évet. Nyolc napon át minden tök jó volt, happy volt minden. JUHU... Aztán elkezdődött a mai nap.

Én naiv, mit sem sejtve bementem a suliba. Minden tök jól alakult, magyaron a tanár nem is piszkált, sőt megdicsért, minden oké volt. Boss is tök aranyos volt velem meg minden... és hazaértek. Eldöntöm, hogy jó, akkor érettségi és erre közli a külön angoltanárom, hogy hétvégén találkozunk.

Fél órája nem értem haza, ráadásul fél négy után volt jóval, de nem para semmi.
Tori

Füst

A bunkója az orrom előtt gyújtott rá. Azt hittem felképelem. Nem tudja ki vagyok én? Aztán rájöttem, hogy tudja, csak nem érdekli.
- Mr. Reedus, kérem magyarázza meg nekem, milyen okból bagózik pont az orrom előtt, holott én elítélem a cigarettázókat! - förmedtem rá a betanult szövegem szerint. Természetesen nem így volt. Semleges oldalon álltam e témában.

- Miss Shadow... - kezdte kuncogva. - Menny arrébb, senki sem kérte, hogy itt állj mellettem.
- Tudtommal nem tegeződünk - jegyeztem meg búcsúzóul.

  - Tudtommal, nem egy begyöpösödött nagymama, hanem egy huszonéves nő. Ahhoz képest pont úgy viselkedsz, mint a néhai nagymamám - szólt utánam fennhangon. Megtorpantam és körbepillantottam. 

  Az udvar meglepően üres volt, egy-két cigarettázó vagy telefonáló egyénen kívül senki mást sem találtam. Sarkon fordultam, kikaptam Mr. Reedus kezéből a cigarettát, mélyet szívtam bele majd a földre dobtam, eltapostam, s közben a férfira fújtam a füstöt. Visszafojtottam a köhögésemet, s könnyes szemmel és émelyegve léptem el a férfitől. Egyenes háttal lépdeltem be a házba.

  Mr. Reedust hátrahagytam. Felsiettem a szobámba és fogat mostam. Köhögtem párat, majd vizet ittam. Pár perc ücsörgés után már jól éreztem magam és be kell valljam: tetszett.

  Ezeket a gondolatokat hátrahagyva lépdeltem le a lépcsőn. Már láttam, hogy anyám közelít felém csillogó szemekkel és előre féltem.

- Megtaláltam a megfelelő személyt. Illetve többet is... hatot. Nagyjukat ismered... - Na itt a bökkenő. Az össze férfi, akit ismerek és anyám révén és itt van, vagy pénzsóvár vagy dagadt és úgy viselkedik, mint egy malac... vagy ugye nem ismerem, de biztosan hasonlítanak.

  Elkezdte sorolni a neveket és mily meglepő... igazam lett.
- Végül pedig, a lehető legvagyonosabb Mr. Norman.
- Norman? Nem cseng ismerősen. Emlékeznem kéne rá?
- Nem, eddig ő nem jelent meg nálunk, azonban ma, csakis édesapád kitartó kérlelésére megjelent. Kissé elvadult. Ezért nem látom esélyét, hogy neked tetszen, azonban az aukción..
- Aukció? Milyen aukció...

  - Majd én... - jelent meg apa és karon ragadott. - Egy nagyon különleges drágaságot bocsátunk aukcióba... nemsokára...
- Gondolom nekem kell majd viselnem. - Apám bólintott. - Rendben.
- Majd... érkezik. Nagyjából negyed óra múlva. - Bólintottam, majd faképnél hagytam.

  Kiálltam a pódiumra a nyakamban egy valóban gyönyörű nyaklánccal. Apám beállt a mikrofonhoz.
- És most hölgyeim és uraim, az est legfontosabb ékköve: Miss Torian Shadow maga! Bizony-bizony, a családunk nagyon ritkán csinál csak ilyet, ugyanis a mi egy szem lányunk igazi ékkő.

  Lesápadtam. Éreztem, egy biztonsági őr hozzám lép és fegyvert nyom a hátamnak, hogy ne mozduljak meg. Szememet könnyek marták. Tíz éve először.
- Nos, hol is kezdjük: 20 millió? Mr. Douglas!
- 30! - hallottam meg messzebbről. Alig kaptam levegőt, folyamatosan felfelé pillogtam, hogy ne sírjam el magam, de néma maradtam.

  A licitálás kemény 2 percig tartott és 200 millió dollárt kaszáltak rajtam a szüleim. A saját szüleim a pénz miatt. Nem hallottam semmit, s éreztem, hogy a térdem feladja a szolgálatot. De elkaptak...
- És a szerető férj már meg is mentette újdonsült feleségét... - hallottam apám csilingelő hangját.

Ezután magamhoz tértem. Még otthon. Kijelentették, hogy másnap esküvő, nincs vita, majd mosoly és kimentek. 

Először azt hittem borzasztó lesz. Házasság egy vadidegennel. De nem akkor, ha a vadidegennek van egy motorja, eldugott háza és azt csinálhatok, amit csak akarok és mellesleg, mennyei az ágyban. Nos, igen. Norman Reedusnál jobb férjem nem is lehetne volna.

HM!

Hi guys!

Furcsa. De minden oké. Boldog vagyok, mosolygok egy csomót, még a kedvem is jó.

A minap rájöttem, hogy... ezt nehéz elmagyarázni... és nagyon NAGYON furcsán fog hangozni. Megpróbálom, megértetni veletek.

Amikor először találkoztam Dannel, én oda voltam meg vissza. Tipikus, hú de jó srác, de jól néz ki... stb. Nem igen vett észre. Sőőőt mondhatni le se szart. És én nagyon akartam, hogy jóban legyen velem és, hogy milyen jó lenne... stb.
Végül nagyon jóba lettünk, volt egykét érdekes akció is köztünk.. tehát teljesült.
Van az exem... megismertem. Egyből, ah, de jó lenne ha... és megtörtént...

Ez csak két példa. De értitek. Akartam valamit és előbb-utóbb... inkább utóbb, de megkaptam.

FURCSA

Tori

Sunset

HI guys!

   Megvolt az év első napfelkelte nézésre. Direkt ébresztőt állítottam, hogy szokjam a korán kelést. De valami nagyon izgit álmodtam éppen, ezért inkább visszaaludtam és a szerencsés esetek egyike volt, hogy pont onnan folytatódott, ahol megszakadt.
  Valami hatalmas állatszerű izé, akarta elpusztítani a várost - fene tudja milyen várost - és egy felderítő lement valami csövön, hogy megnézze mi a helyzet. Az a hatalmas szörny meg pont oda dugta a fejét. És a pasi épp mászott vissza, amikor az állat kinyitotta a száját. Nem tudtam, hogy megússza-e vagy pedig szénné ég-e pasi. Végül megúszta...
   Aztán megnéztem a telóm. Látom, hogy barátnőm írt: ő éjjel úgy se alszik és örülne ha minél hamarabb felkelnék, mert akkor nem alszik el és találkozhatnánk. Olyan kis cuki. Rosemary mindezt, olyan hajnali öt-fél hat körül írhatta.
   Én meg hét előtt pár perccel válaszoltam neki. Azt hittem bealudt. De nem.
   Megbeszéltük, hogy talizunk, de addig még volt egy kis időm, mert filmet nézett. Végignéztem az ablakomból a napfelkeltét... és egyszerűen gyönyörű volt.

Tori