Nem volt elég jó

  Néha még eszembe jut, ahogy karácsonykor egymásra pakolt lábakkal néztük a tévét. Ahogy kortyolgattam az általa készített forró kakaót. Eszembe jut az a bizonyos este, amikor minden elromlott. 
  S van, hogy saját magamat kapom azon, hogy megint Rajta gondolkodom. 
  Olyan furcsa. Minden egyes napom arról szólt eddig, hogy felkeltem, dolgoztam, hazabaktattam talán még ettem is és végül lefeküdtem aludni. De most, hogy új állásom van, ami sokkal több szabad időt biztosít és nem is olyan megterhelő... van időm elgondolkodni azon, hogy vajon mi lesz ha találkozunk. Mi lesz ha egy helyre kerülünk véletlenül.
  Edzőnek lenni nem könnyű. Folyamatos kiabálás és újra, meg újra elmondani ugyanazt, ameddig meg nem érti. Plusz, még vegyem észre azt, aki hibázik... a vízben. Nem épp egy könnyű meló. 

  - Lena!
- Mond Leon, nincs sok időm! - mondom, miközben megfordulok.
- Jól áll ez a szín - mosolyodik el, miközben odalép hozzám. - Edzés után nincs rám egy szabad tíz perced? - kérdezi kedvesen. Az órámra pillantok.
- De, van. Most viszont rohannom kell - mondom, majd tovább állok. A hajamat tegnap festettem be. Aranyló szőkéről, vörösre. 
  Hogy miért? Meguntam. Régen még tetszett a szín. De most, hogy Dave lelépett... Portugáliába, már nincs értelme neki tetszenem. 
  Igen, a szőkéket szereti.
  Mély lélegzetet vettem, majd kilöktem a medencékhez vezető ajtót, majd ledöcögtem, azon a pár lépcsőn, ami elválasztott a kis csapatomtól.
  - Jó reggelt! - emeltem meg a hangom, hogy hallják a vízcsobogás és a szűrők zaja mellett is. Egy gyár... jó reggelt volt a húsz fős csapat válasza. - Na mi van srácok? Csak nem fáradtak vagytok? Akkor gyerünk a vízbe, tíz nagy kör bemelegítés! Akit csaláson kapok az tudja, hogy jár. Na, mire vártok még! Gyerünk! - mondtam, majd belefújtam a sípomba. 
  - Lena, van egy új gyerek.
- Hány éves? - kérdeztem fel se nézve a papírjaim közül.
- Pont ebbe a csoportba tartozna... eddig máshol tanult.
- Szó sem lehet róla! - mondtam. Már a főnök szemébe néztem. - Nem fogok egy gyereket újra tanítani, mert ő azt hiszi, hogy neki van igaza és aztán még velem fog vitatkozni. Add Adamnek. Úgy is kevesen vannak nála. 
  - Csak egy edzés. Kérlek Lena! - nézett rám kérlelően. Ingerült sóhaj kíséretében bólintottam. - Holnap már jön, ma csak bemutatlak titeket egymásnak.
- Rendben - forgattam meg a szemem. Belefújtam a sípomba. - Leon, kifele! - kiáltottam. A férfi kimászott a medencébe a többi srác meg engem nézett. - Nekem el kell rohannom pár percre, Leon addig mondja mit kell csinálni. Leon, ne kíméld őket - veregettem meg a vállát, majd ellépdeltem tőlük. 
  Jake vigyorogva várt a lépcsőnél.
- Miért kínzod őket?
-Hogy megerősödjenek. Nekem ne legyen puhány csapatom - mondtam komolyan, mire Jake csak elmosolyodott.
- Nem vagy néha túl kemény hozzájuk?
- Szólni szoktak, ha bajuk van - vontam meg a vállam. 
  Jake előre engedett a főbejárathoz vezető ajtónál, majd követtem őt az irodájába. Amint beléptünk megláttam a gyereket nekem háttal állva. Épp egy oklevelet nézegetett. Jake megköszörülte a torkát, mire a srác odakapta a fejét. 
  Arcom megrándult. Dave idősebb mása nézett rám. Kihúztam magam, s némán hallgattam, ahogy Jake magyaráz. Fülem zúgott, szám kiszáradt.
  Miközben Jake beszélt Dave minden második szónál rám nézett. Egy idő után meguntam és elfordítottam a tekintetem és leültem Jake székébe. A főnök székébe.
- Tehát, holnap Lena edzésére fogsz bemenni... Magdalena Merett, ő itt David Mort.
- Örülök a viszontlátásnak Lena... - nyújtotta kezét. Felálltam, lassan nyújtottam a kezem.
- Neked, Lena edző! Látom Portugália nem volt elég jó - mondtam határozottan, majd eleresztettem a kezét és kiviharoztam a szobából.