Hi guys...
'Miért van az, hogy állandóan csak azt érzem, hogy a szívem szakad meg minden egyes alkalommal? Valahány alkalommal, mikor megszólal a zene a szemem könnybe lábad. S lassan folyik végig az arcomon a kósza könnycsepp. Életemben másodszorra voltam (vagyok) szerelmes, s életemben másodszorra csalódom. Azonban ez miért fáj jobban, mint az a bizonyos első szerelem. Sosem értettem, miért sírok miatta ennyit, hisz mostanában annyira megfeledkeztem Róla.
De most... minden olyan más. Mikor ajkam szomorú grimaszra húzódik egyből eszembe jut. Miért? Mi történt, hogy egyből ő jut eszembe, holott semmi köze nincs hozzá. Sőt! Bánt, amikor csak kedve tartja, s én már hősszú ideje csak tűröm a lehetetlent.
Azonban néhány hete változás állt be. Valami megváltozott, az eddigi hanyag nemtörődömség helyet adott az érdeklődésnek, mely szívemet dobogtatta meg. De most megint visszatért a múltba, s szeme ismét gyilkos tekintettel néz reám, szavai éles tőrként fúródnak bőrömbe, s ökle erősen csapódik amúgy is gyönge vállamnak.
S még ezek után is. Ő jut eszembe? Ó, te bolond "szerelem" mit vétettem? Hisz' már nem látok belé, nem látok benne semmit. Csak haragot, s félelmet keltő erőt, melyet nekem mutat. Nem érdemli figyelmem, s mégis megkapja. Légy átkozott bolond szívem! Légy átkozott bolond szerelem! Légy átkozott bolond világ!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése