20. fejezet

A hónapok csak teltek, szörnyen gyorsan teltek. Sakura észre se vette, hogy már március van. A vizsgák is közelednek, pontosabban másnap kezdődik. Mindenki tanult, magolt, senki sem készült fel fizikailag, kivéve néhány embert.

A nap melytől Sakura rettegett eljött. Soha nem akart küldetésre menni egy olyan személlyel, akit gyűlöl. Bár ebben már rég nem biztos. A megbeszélés, ami a küldetés menetéről szólt, tíz órakor kezdődik. A főhősnőnk addig begyömöszölte ruháit, összekészítette egy külön kis szütyőbe a fegyvereket, mérgeket illetve ellenszereket. A személyes dolgokat, azokat külön magához veszi.

A pakolás után elindul Tsunade irodája felé, majd az ajtó előtt megtorpan és bekopog. Kis ideig vár, majd benyit.

- Áh, Sakura, épp időben – mondja kimért hangon. – Szerettem volna beszélni veled mielőtt még Sasuke is ideér.

- Mit szeretnél? – vonja fel gyönyörű ívben a szemöldökét.

- Mivel küldetésre mész és egy olyan helyre, ami szörnyen veszélyes és senki sem örülne, ha megjegyeznék az arcodat, azt szeretném, hogy a hajadat átfesd, mondjuk szőkére. A kontaktlencsédet keresd meg és használd, fontos, hogy ne ismerjenek fel. A kocsi kulcs, személyi, és egyéb adatok, most készültek el – mondja monoton hangon, mikor Sasuke is helyet foglal. Mindkettő bólint. Majd Tsunade hosszas magyarázásba kezd.

A megbeszélés sokáig tart. Utána Sakura sietősen indul a szobája felé. Számtalan dolga van még. A hajfestés és hasonlók.

A szembe lévő boltba gyorsan kiszalad és szerzett magának egy viszonylag normális hajfestéket. Utána a szobájába visszavonul és a doboz hátulján lévő utasítások szerint befesti a haját. Majd megszárítja a haját, majd a szekrényében kezd el pakolászni a kontaktlencséjét keresve. Egy negyed óra kutatás után sikeresen megtalálja, majd gyorsan berakja őket. A végeredményt a tükörben szemléli meg. Egy ismerős idegent pillant meg a tükörben, aki elvette a hajszínét és a szemszínét. A többi mind ugyanaz maradt. Megváltozott, nagyon megváltozott. Sokáig mered a tükörben lévő énjére.

- Hát ez kész, soha nem hittem volna, hogy szőke leszek – motyogja, majd a tükrön keresztül az asztalon heverő borítékra néz. Odalibben az asztalhoz, felkapja a borítékot és a körmével feltépi. Kiveszi belőle a tartalmát, hogy megnézze az új személyazonosságát.

- Hikari? – vonja fel szemöldökét az új neve hallatán. – Szóval mostantól Hikari Noria, érdekes – motyogja maga elé, majd a borítékban maradt holmikkal együtt kimegy a szobájából, bekopog a szemben lévő ajtón. Sasuke néhány másodperc múlva kinyitja az ajtót. Először felvonja a szemöldökét, majd némi döbbentség tükröződik az arcán.

- Mit szeretnél? – kérdezi, miután leküzdi döbbentségét és megszólal.

- Csak ezt hoztam neked – mondja, majd a kezébe nyomja a borítékot és ott is hagyja. Majd megáll Hinata ajtaja előtt és halkan koppint rajta.

- Bújj be! – hallja meg tompán Hinata hangját.

- Szia, Hinata. Sakura vagyok! – mondja, mikor belép, óvatosan mosolyodik el. Hinata mosolyogva fordul felé, majd meghökken.

- Sa-sa-sakura? – kérdezi kíváncsian.

-  Jaj, Hinata én vagyok az! – mosolyodik el, mikor látja, hogy barátnője még mindig nem érti a helyzetet.

- Miért lettél szőke… és kékszemű? – kérdezi érdeklődve mikor feldolgozta a dolgot.

- Mert el kell mennem, és csak így mehetek – mondja keserűen. Hinata elkomorodik, majd bólint. – Búcsúzni jöttem, nem tudom, hogy mennyi ideig kell távol lennem.

- Vigyázz magadra! – mondja a lány kissé elhaló hangon.

- Mindig vigyázok magamra, de mennem kell. Sajnálom! – öleli meg a lányt, majd elengedi és elmegy.

A lány a szobája ajtajában áll, majd hosszas sóhaj szakad fel a torkából. Majd a bőröndöt maga után húzva kilép, a szobából bezárja, a kulcsot a portán leadja, majd a parkoló felé veszi az irányt. A kocsiba bepakol és beül az anyósülésre. Sokat gondolkozik. Sakura az ablakon kibámul az ablakon, majd Tsunadét pillantja meg. Kiszáll az autóból és a nőhöz lép, aki szorosan megöleli, közben a fülébe súg néhány szót:

- Van nálad pisztoly? – súgja lágyan, mire a lány megrázza a fejét.

- Sajnálom, de nem. Majd hazaugrok érte – motyogja, majd elengedi a nőt. Az hangosabbra veszi:

- Nos, Sakura sok sikert! – köszörüli meg a torkát.

- Köszönöm!

- Sasuke, hol késlekedik? – pillant az autó felé. Sakura megvonja a vállát, jelezve, hogy nem tudja. – Áh, már látom is – mondja, mikor a ki- és bejárat felé pillant. És valóban a fiú maga mögött egy kis bőröndöt húz maga után. Sakura komoran bólint és beül az autóba. Unottan nézi végig, ahogy a fiú és az igazgató vált néhány szót, majd Sasuke beül a volán mögé.

- Még be kell ugranom egy helyre – mondja a szöszi lány. – Pontosabban haza.

- Rendben, merre?

- Majd mondom az utat – szól ismét kimért hangon. A fiú bólint, majd beindítja az autót és Sakura utasításait követve kanyarog az úton. Mikor megérkeznek, a lány kinyitja az autó ajtaját, a fiú is követi a példáját, de a lány visszaszól neki:

- Várj meg itt, kérlek – szól, majd belöki az ajtót és felrohan a kis lakásba. Gyorsan kinyitja az ajtót, majd sietős léptekkel indul a szobájába és a pisztolyt elrejtve a ruhája alatt visszasiet a kocsihoz.

- Mehetünk – mondja, mikor becsukja maga mögött az ajtót.

Beindítja a kocsit, mint egy őrült cikázik az utcákon keresztül. Az út kínos csendjét egyikük sem töri meg. Pedig lenne miről beszélgetniük. De nem, egyik sem képes megszólalni, így hát unalmas órák telnek el az országúton. Sakura unottan nézi a szélsebesen eltűnő tájat.

Hangos dudálások törik meg a csendet. Egy autó jön szembe a forgalommal. Egyre jobban közeledik.

- Sasuke, vigyázz!

- Nyugi, ő sem akar ütközni, majd kikerüljük egymást – mondja nyugodt hanggal. Sakura szembejövő autóra néz. Az autóban megpillant egy férfit. Haja narancssárga, tekintete eszelősen villan Sakura és Sasuke autójára. Mellette egy hosszú vörös hajú lány ül, a hátsó ülésen is egy férfi, de őt nem látja pontosan.

A másik autó „sofőrje” elrántja a kormányt, így mindkettő sávot befoglalja. Eszelősen pillant Sakurára és Sasukéra. Sasuke idegesen tapos bele a fékbe, de mind hiába, így is beleütközik az autóba. Az ütközés pillanatában minden elsötétül.

19.fejezet

19. fejezet

Reggel korán ébred a főhősnőnk, mivel a szomszédjai nem bírnak magukkal. Összehúzott szemmel ül fel. Vonakodva kel ki az ágyából, majd bevonul a fürdőbe. Lassú mozdulatokkal megmossa az arcát, ettől viszonylag felfrissül. A tükörbe néz. Szeme alatt sötétebb árnyalatú bőr éktelenkedik.

Némi alapozóval gyorsan eltünteti. Az órára pillant, már épp indulhat Tsunadéhoz. Gyorsan felkap magára egy farmert és egy bő póló, alá meg egy fehér trikót. Ráérős léptekkel halad az igazgató felé. Közben az ablakokon nézelődik kifelé. A hó mindent ellep. Sőt az égből szállingózik. Elhatározza, hogy később, majd kicsit kimegy sétálni. Ha lesz rá ideje.

Mikor megérkezik határozottan koppant néhányat. Válaszra várva álldogál az ajtó előtt. Shizue nyitja ki az ajtót, kedvesen betessékeli.

- Szervusz, rég láttalak!

- Szia! Igen, mindkettőnknek sok dolga volt.

- Sakura, gyere, kérlek! – szólal meg Tsunade az irodájából. Az előbb említett engedelmesen megindul. – Mint írtam küldetésed lesz. A küldetés során beleütközhettek pár kellemetlenkedő alakba. De mindent elmondok, amint megérkezik Sasuke. Addig is kitaláltad, hogy mit fogsz, majd csinálni. Mivel a hajaddal kéne csinálni valamit, mivel a rózsaszín kissé feltűnő, figyelmedbe ajánlom a hajfestést. Mondjuk szőkére – javasolja, a mondat végére Sasuke is megérkezik.

- ’'Reggelt – köszön halkan, majd leül Sakura mellé a székre.

- Na, szóval a küldetés viszonylag egyszerű. Egy csoport ellopott egy igen fontos mappát, melyben az iskola összes fontos információját tartalmazza. Az Ota nevű városban vitték el, mivel ez az egyetlen iskola mellyel elég ellentétes viszonyban vagyunk. A küldetés előtt pár nappal, majd minden odaadok, ami nagyjából annyi, hogy kocsi kulcs, bankkártya, plusz még néhány fontosabb információ a városról, illetve az iskoláról néhány adat. Itt vannak az új adataitok, a személyit kell még csinálnotok új külsővel. Ennyi mehettek! – int türelmesen, majd ismét visszapillant az asztalán lévő papírok közé.

Sasuke rögtön feláll, Sakura tétován követi őt, miután az asztalról felmarkolja, a borítékot mely új személyazonosságukat rejtegetik. Útközben a boríték tartalmát nézi át. Közben beéri, Sasukét beéri, a kezébe nyomja az ő adatait.

- Kössz – motyogja. Sakura nem reagál. Majd útjaik elválnak, Sakura a konyhába megy, Sasuke pedig a szobájába.

A konyhába unottan körülnéz. A hűtőben nem talál semmit, mely számára tetszetős lenne. Így nekiáll a reggeli készítésének. A hűtőben talál sonkát, melyet serpenyő aljába rak, rá tesz kettő tojást és a gáztűzhelyen elkezdi főzni. Miközben arra vár, hogy készen legyen, addig bekapcsolja a konyhában lévő tévét. Talál valami magának szimpatikus adást és azt kezdi nézni, közben pedig figyel a reggelijére.

- Szia, Sakura-chan! – szólal meg kedvesen a lány mögött egy szöszi fiú.

- Szia… - hátranéz a válla felett – Naruto! Mizujs? – érdeklődik kedvesen.

- Áh, semmi Hinatával jól megvagyunk, veled mi van?

- Semmi érdekes. Mikor lesz a vizsgátok?

- Ömm, március 24, miért? – válaszol hosszas gondolkodás után. – Izgulok, pedig addig még van időnk bőven. Még három hónap.

- De hamar el fog menni. Főleg, hogy sokat hagynak, majd puhulni, ennek pont ez a lényege, nem készítenek fel. Arra kíváncsiak, hogy képesek vagyunk-e magunktól felkészülni rá. Ezen túl nem fognak, majd kiképzési alapokat tanítani, azzal kell gazdálkodnunk, amit megtanultunk. Azt javaslom, hogy Hinatával együtt minden nap edzetek.

- Ezt jó, hogy mondod. De honnan tudod te ezt?

- Onnan, hogy én már vizsgáztam – mosolyodok el bíztatóan. – nem is olyan nehéz. Bár tény és való, hogy van benne egy nagy csavar, de azt, ha észreveszed, akkor tuti, hogy átmész.

- Nálad mi volt? – ül le egy székre, amit odahúz a lány elé. Érdeklődő tekintettel néz a lányra, aki csak kedvesen elmosolyodik.

- Sajnos ezt már nem mondhatom el. Mivel esküt tettem, a vizsga után mindenkinek meg kell esküdnie, hogy senkinek nem mondhat el semmit a vizsga menetéről. Így most én sem beszélhetek.

- Ó, értem, kár érte. Pedig, azért jól jött volna… de akkor majd együtt készülünk Hinatával. Ömm, Sakura asszem, az az izé kész van – teszi hozzá mellékesen. Mire Sakura a tűzhely felé kapja a fejét és ijedten, gyorsan leemeli a tűzről a reggelijét és a fedő alá les.

- Áh, semmi baja. Hál’ isten – mondja megkönnyebbülten a lány. – Kérsz?

- Á, nem. Már reggeliztem. Hinatával elmentünk rament enni. Egyszer ugye majd te is eljössz?

- Ja, majd megünnepeljük, hogy sikeresen levizsgáztatok – mondja kedvesen. Naruto elégedetten bólint, most, hogy sikeresen elintézett egy újabb ebédet, amikor elmehet rament enni.

- Na, megyek, ha nem baj, de én, itt hagylak, megyek tanulni. Meg utána edzeni – mosolyodik el. Sakura is így tesz. Bólint, majd a reggelijét kezdi fogyasztani.

Reggeli után visszavonul a szobájába, hogy folytassa az aznapi lazsálást. A tévét nézi, közben a laptop előtt ül és MSN-en beszélget a barátnőjével. Akit nagyon régen látott már.

18. fejezet

18. fejezet

  Tűrhető meleg van a szobában. A bútorok mind a falhoz tolták így egy elég nagy helyük van. A piás szekrényt ismét felnyitották.

  A bárpultnál egy ismeretlen ember állt, éppen valami rágcsálnivalót szórt ki egy tálba. A két lány magabiztos léptekkel indulnak a szőke copfba kötött hajú szőkéhez. Fél szemét a haja eltakarta. Kérnek maguknak egy-egy italt, majd azt lehajtva indulnak a táncparkett felé. Megkeresik az osztálytársaikat, majd ők is rázni kezdik magukat. Mindenki hihetetlenül jól érzi magát.

  Észre se veszik, hogy a fiúk is körülöttük állnak. Nem zavartatják magukat. Fel se tűnik nekik, hogy szalad az idő.

  Amikor a zene lelassul, Sakura a pulthoz nyomul és kér magának még egy italt. Amíg várakozik felül az egyik bárszékre.

- Parancsolj, szeretnél még valamit? – kérdezi, Sakurára villant egy tíz pontos mosolyt.

- Nem köszi – mosolyog vissza Sakura, majd kiissza a pohár tartalmát és otthagyja a fiút. Megkeresi Hinatát, majd ismét táncolni kezdenek. Az idő gyorsan telik, a tömeg egyre nagyobb lesz. Mindenki jól érzi magát.

   Hirtelen egy csapásra Sakura ledermedt, a falon lógó órára pillant, majd Hinata felé fordul:

- Hinata, mindjárt éjfél – kiabálja túl a zenét.

- Juj, igazad van. Tényleg mindjárt itt az újév! – válaszol Hinata. Majd utat tör magának, és a bárpult felé igyekszik.

- Szia, Dei. Kéne az a mikrofon – mutat Hinata a fiú mögött lévő tárgyra.

- Szia, mondták, hogy jó a csajnak a haja, meg maga a csaj is, de hogy ennyire – mondja csábos mosollyal.

- Kössz… de foglalt vagyok, ne feszíts – rázta le, a fiút, aki csak csalódottan ciccentett. – Bocsesz.

- Semmi, már megszoktam – mosolyog tovább, majd a kezébe nyomta a mikrofont. – Parancsolj.

- Amúgy te melyik iskolába jársz? – kérdezi Sakura, mikor rájött, hogy őt még életében nem látta.

- Az, most nem lényeg cicám – vágja rá kapásból Deidara. – Hinata, beszélhetsz.

- Köszi – mosolyog a fiúra, majd a szájához emeli a mikrofont. – Sziasztok! Én Hinata vagyok, aki a partyt szervezte. Mint tudjátok mindjárt újév, pontosan… tizenkettő perc múlva, tehát megkérnék mindenkit, hogy keressen magának egy poharat, hogy tudjunk koccintani – mondja Hinata. Mindenki egyetértően kurjongat.

  Hinata a mikrofonra teszi a kezét, majd Deidara felé fordul:

- Adnál nekem és Sakurának egy pohár pezsgőt.

- Persze – mondja mosolyogva. Közben Sakura felül a másik székre. Deidara lerakta a két poharat, gyorsan teletöltötte, és a két lány felé tolta. A két lány elvette és egymásra mosolyogtak.

- Gyorsan, gyorsan, kinek nincs még pohara – szól bele ismét a mikrofonba.

  Közben Deidara feltűnően forgolódik, mintha keresne valakit a tömegben. Az ajtón belépett egy kiscsoport, mire Deidara int nekik, ők meg elindulnak.

- Már csak két perc.

  Sakura végig méri a csoportot, majd elkapja a tekintetét, mert az egyik őt figyeli. Hinatára néz, aki épp elkezd visszaszámlálni.

- Tíz, kilenc, nyolc, hét, hat, öt… négy, három, kettő… EGY! BOLDOG ÚJÉVET! – kiabálják sokan. Mindenki boldogan kurjongat, Sakura megemeli a poharát, majd megissza. Utána Hinata felé fordul. Szorosan átöleli a lányt, aki ugyanígy cselekszik.

- Boldog Újévet! – suttogja a barátnőjének a fülébe.

- Neked is! – súgja, majd elengedik egymást. Az üres pohárral a kezükben beszélgetnek, majd szinte egyszerre, fordulnak a fiú felé, aki elvben ott áll a pult mögött.

- Kérek, még egy pohárral – mondja Hinata.

- Én is! – szólal meg Sakura. – Hol van, Deidara? – kérdezi meghökkenten a rózsaszín. Ugyanis Deidara eltűnt, helyette az a kis csoport áll a helyén. A vörös hajú fiú, aki az előbb Sakurát nézte, ott volt, ő reagált először.

- Persze – mondja csábos mosollyal. Majd gyors és ügyes mozdulattal töltötte meg a poharakat. – Parancsoljanak hölgyeim!

- Hova lett Deidara? – bukik ki Hinata szájából a kérdés.

- Háát, na, látod ez egy nagyon jó kérdés. Szerintem valahol, arra lehet – mutat a nagy tömeg felé a fiú.

- Óóó, értem.

- Szuper, Hinata, szerintem én megyek aludni… eléggé fáradt vagyok – mondja a lánynak, majd leszáll a székről.

- Várj, megadod a számod? – szólal meg a vörös.

- Mi a neved?

- Sasori – mondja a fiú, Sakura elgondolkodik, rájön, hogy hol hallotta már ezt a nevet.

- Bocsi, de nem – mondja, majd kimegy a szobából. Elindul a szobája felé.

  Nagy nehezen bejut a szobájába, ugyanis a kulcsa elbújt a zsebében. Leveszi a cipőjét és bemegy a fürdőbe. Valamiért bezárja az ajtót. Ledobálja a ruháit, felköti a haját és beáll a zuhany alá. Gyorsan végez, felveszi a pizsamáját és lefekszik. Néhány perc múlva egy koppanás és egy kis sistergés.

  Sakura fáradtan az ajtóhoz lépdel és felveszi a földről a levelet. Leül a földre és elolvassa a boríték tartalmát. Azonnal felismeri Tsunade írását.

Sakura!

A többi diák márciusban vizsgáznak, te és Sasuke akkor mentek küldetésre. Jegyezd meg jól! Holnap reggel mindent megbeszélünk.

Tsunade

  A lány bólint, majd összetépi a levelet és kidobja. Leoltja a lámpát és nyugovóra tér. Szeme hamar leragad. Álmosan ásít egyet és elalszik.

17. fejezet :)

17. fejezet

Egy poros szobában áll. Látszik, hogy a lakója már hónapok óta nem járt ott. Se Sakura, se Tsunade. Egyszer sem jutott eszébe ez a kis lakás.

Végig húzza az ujját a polcokon. Majd leporolja a kezét. Az ágy, a szekrények, teljesen üresek, kivéve néhányat. Abban is felesleges cuccok vannak. Kivéve az egyik, abban van egy nagy fekete bőrönd. Leguggol, és a csatokat felpattintja. A bőrönd nehezen nyílik. Kivesz néhány fegyvert, olyanokat, amit néhány ember még nem is ismer, olyanok, amiket a lánynak magának terveztek. Köztük egy pisztoly is. Kiveszi a helyéről és felcsatolja a hátához. Sokáig réved a fegyvereire, aztán hátranyúl és visszadobja a szekrénybe a pisztolyt.

- Amíg nem fordul, ilyenre a helyzet nem kell. – suttogja magának. Leül az ágyára, milliónyi porszemcse száll a magasba. Aztán feláll és becsukja a szekrényajtót, majd kimegy a konyhába. Kinyitja az ablakot. A kabátját lerakja a székre. A hasa hangosan követeli az ételt.

   Gyorsan leszalad a boltba. Vesz magának egy adag tésztát, elkezd főzni. Közben a TV-t hallgatja. Az egyik hírre megakad a keze. „ Egy bérgyilkost adtak át egy iskolánál, a hírhedt bérgyilkost egy átlagosnak mondható 16 éves tinédzser fogta el. A nő kilétéről nem tudunk semmit. Viszont egy amatőr fotónk az van.” – mondja a kimérten a bemondónő.

- Mi a franc? Ki a franc tette ezt? – mondja, dühösen majd rácsap az asztalra. A telefonja rezzen meg erre. Sakura utána kap.

- Sakura, mi a frász történt? – szól bele dühösen Tsunade. – Mi az, hogy ismeretlen beküldő, mi az, hogy amatőr fotó, amin Guren szerepel.

- Nem tudom, hogy mi történt – válaszol nyugodt hangon.

- Rendben – mondja gondterhelt hangon. – Szia.

- Szia – nyomja ki a telefont, majd leveszi a levest a tűzről. Kiönti egy tányérba. Szerez egy pálcikát és lassú falatozásba kezd. Elégedetten mosogat el, majd zárja be az ajtót és hagyja ott otthonát. Elindul a pláza felé. Útközben megtekinti a többi üzletet is, de nem lát semmit érdekeset.  Belép a pláza kapuján. Vesz magának néhány, a bulira tökéletes ruhát. Egy pánt nélküli kék flitterrel szegélyezett felső. Egy szép kék fülbevalót, és egy nyakláncot, amelyen egy szép ezüstösen csillogó kulcs van. Azután hazaindult.

  Az ajtóknál kicsit habozott, de végül a sajátjába megy be. Benyitott a szobájába, lerakta szatyrokat és az ágyára sandított. Sasuke az igazak álmát aludta. Levette a csizmáját és gyorsan elpakolt. Hirtelen fáradtság kerítette a hatalmába. Gondolkodás nélkül feküdt el az ágyán. A fiú még helyet is adott neki. Sakura kényelmesen elhelyezkedett, de mikor rájött, hogy mégis mi történt, akkor már késő volt: a fiú jéghideg karja zárta el előle a menekülési útvonalat. A „fogoly” hiába csípte, rúgta, ütötte ahol érte, nem sikerült kiszabadulnia. Mikor beletörődött a sorsába kicsit ficánkolt és kényelmesen elhelyezkedett. Végül kellemetlenül felsóhajt. Lecsukja nehéz pilláit és az álmok birodalmába kerül. A békés birodalomból hamar átkerül egy másik helyre. A rémségek birodalmába, Guren arca egyre többször villan be, az apjáé és Tsunadeé is.

    Arra ébred, hogy kicsordul egy könnycsepp a szeméből. Végig folyik az arcán, majd a lepedőre hull és beszívja. Majd telefoncsörgés, a mögötte lévő mozdul meg. Felveszi a telefont, kitűnően hallani Orochimaru rekedtes hangját. Így azt is, hogy miről beszélnek. Sakura ledöbbenve hallgatja Sasuke és Orochimaru párbeszédét, Sasuke végtelenül pimasz. Az adatokat sorban kapja és jegyzi meg. Mikor, hol, miért találkoznak. Boldogan nyitja ki a szemét, de Sasuke jéghideg tekintetével találkozik szembe. Sakura elfordul. Egészen a falig araszol. Így helyet adva Sasukenak. Sasuke lefekszik mellé és a lány felé fordul. Átkarolja a vékonyka lányt és magához húzza, egészen közel.

- Mit hallottál? – súgja a lány fülébe. Sakura meg se rezzen. Agya lázasan kattog, igazat mondjon, vagy hazudjon? Végül a hallgatás mellett dönt. A másik viszont nem tűri az ilyesmit. – Mit hallottál? – sziszegi ellentmondást nem tűrően.

- Hiába sziszegsz, te kígyó, nem érsz el vele semmit – suttogja halkan Sakura.

- Szóval most haragszol? – kérdezi halkan Sasuke. Még közelebb húzza a lányt. Testük egymásnak simul. Sakura megfogja a fiú kezét és felemeli, közben ő kibújik az öleléséből. Visszagurul a falhoz és pihenésre csukja le szemeit, de Sasuke nem hagyja.

- Mi lenne, ha békén hagynál? – kérdezi ingerülten.

- Ameddig nem válaszolsz, addig nem – válaszol Sasuke. Sakura sóhajt egyet, majd ülésbe tornázza magát. Feláll az ágyon, átlépi Sasukét. Halkan huppan a földön. Gyorsan átveszi a ruháját melegítőre és kimegy a konyhába. Csinál magának egy adag kávét és lassan szürcsölgeti. Hagyja, hogy a kávé hatni kezdjen. Majd elindul visszafelé, de megtorpan, Hinata ajtaja előtt. Bekopog.

- Gyere! – kiálltja a lány. Sakura kinyitja az ajtót és belép.

- Szia, Hinata. – mosolyodik el a lány. Hinata olyan sebességgel pattan fel és öleli át a lányt, amit még Sakura se képzelt soha.

- Hogy tudtál így eltűnni, te jó ég! – mondja, miközben elengedi őt.

- Hát, ez hosszú! De, inkább hagyjuk is. Oké?

- Oksa, de csak ha segítesz kiválasztani, hogy mit vegyek fel.

- Oh, milyen cseles vagy! Jó, ezt mondjuk könnyű megtenni. Most vagy később?

- Hát nem tudom, szerintem később. De elmehetnénk valahova. Mc Donald’s?

- Jó, úgyis rég voltam ott, akkor gyorsan átöltözöm – mutat Sakura a ruhájára. Hinata bólint.

    Sakura gyorsan átöltözik, persze nem Sasuke előtt, szigorúan bezárkózva a fürdőszobába. Felvesz egy fekete csőnadrágot, egy egyszerű pólót. Majd egy csizmát és egy táskát. Bekopog a szomszédja ajtaján mire Hinata rögtön ajtót nyitott. Mosolyogva, beszélgetve mennek el. Nem is érzik a tél hidegét.

- Te mit kérsz?

- Őőő, hát, legyen egy sajtburger menü és egy jeges kávé. Ennyi – mondja mosolyogva.

- rendben, 1000 yen lesz – mondja unottan a kiszolgáló. Néhány percre eltűnik, majd megérkezik a kajával és odaadja Hinatának egy tálcán.

- Önnek mit adhatok? – kérdezi ugyanaz az ember Sakurától.

- Sajtburger menü, egy McFlurry – mondja ugyanolyan mogorván, mint a kiszolgáló.

- 950 yen lesz – motyogja, Sakura kiszórja a pénzt, majd a tálcával eltűnik.

   Hinatával szemben leülve.

- Ezek mindig olyan mogorvák – jelenti ki Sakura.

- Igen, sajnos csak ennél a hatszemélyes asztalnál volt hely.

- Kibírom – mondom mosolyogva. Sakura rápillant az ételére és lassan enni kezdi. Közben Hinata elég feltűnően smsezik valakivel. Közben a lányok mögött felállnak. Hinata int, hogy oda. De egy másik csapat is megindul az asztal felé. Hinata lekászálódik, közben Sakura megragadja a táskáját és áthajítja az asztalokon. Egyenesen az asztalra. Közben Hinata is megérkezik, gúnyos mosollyal az arcán foglal helyet. A többi lány hisztisen levonul mellettük, néhány nem túl kedves megjegyzéssel, hogy ők is hallják.

- Gratulálok, Sakura, igazi célba dobó vagy. – neveti el magát a lány.

- Köszönöm, mindig is érdekelt ez a sportág – jelenti ki nevetve.

- HINATA!! – kiáltja valaki. Sakura szeme elkerekedik, tipikus ’ ki ez a vadbarom’ nézés. Hinata feje rák vörös lesz, és lejjebb csúszik a széken. Sakura megpillant egy szőke fejet és ő is lejjebb csúszik, de már késő. Naruto észrevette őket. – Szia, drága. – ül le Hinata mellé. Sakura mellé pedig Sasuke. – Nééézd, kirángattam! – mutat Sasukéra közben Hinatának magyaráz. Hinata lelkesen bólogat. Közben igyekszik nem feltűnően enni. Sikerül. Közben Sakura dermedten ül, igyekszik nem feszült lenni, na, neki nem sikerült. Majd egyszer csak elege lesz és feláll.

- Bocs, kimegyek a mosdóba – hazudja. Sasuke kiengedi. Egyenes kimegy, a hátán érzi a fiú pillantását, de nem zavartatja magát. Nincs kedve ehhez. Gyorsan ír egy SMS-t Hinatának: Bocsi, de nem bírom Sasuke jelenlétét. Hazamegyek, bocsi, nagyon sajnálom…

   A válasz rögtön jön rá: Semmi baj, megértelek, a kajádat pedig Naruto már elintézte. Sakura mosolyogva hagyja el az épületet.

Miért mentél el??!! Hiányzol Hinatának!! Érkezik az üzenete Narutótól. Sakura némi töprengés után egy rövid SMS-t ír a fiúnak: Inkább hagyjuk, túl hosszú. Naruto rögtön reagál, a tőle megszokott hülyeséggel: Én ráérek.  Nem te lennél Naruto – mosolyodik el a rózsaszín, majd ismét visszaír a fiúnak: Én nem. Írja, ezután nem igazán ír neki se Naruto se senki más.

  Végül tíz perc múlva érkezik egy új üzi: Értem én, hogy egyedül szeretnél lenni. Sakura elmosolyodik, majd felszáll a buszmegállóban várakozó buszra.

   A busz éppen indulna, amikor megpillantja Narutót és Sasukét. A szöszi vadul integet, de hogy kinek az nem tudni. Sakura gondolt egyet és szép gyerekesen kinyújtja a nyelvét a fiúkra. Naruto reakciója eléggé kiszámítható volt: dühösen ugrált. Sasuke pedig csak felvonta az egyik szemöldökét, úgy nézte tovább a lányt.

- Szia – teszi valaki a lány vállára a kezét.

- Szia, Hinata. Tényleg sajnálom, hogy otthagytalak – mondja végül, mikor rájön, hogy ki is az. – Csak hát tudod…

- Nem kell elmondanod. Csak ha akarod.

- Tudod, nem vagyok túl jó kapcsolatban Sasukével… hallottad a híreket?

- Milyen híreket? A bérgyilkosra gondolsz? Arról hallottam, miért?

- Mert, én fogtam el, és itt volt az iskolánál.

- Miiii? – kiállt, fel Hinata döbbenten, de rögtön a szájára tapasztja a kezét.

- Sss… még meghallják – mondja Sakura. Majd int a barátnőjének, hogy üljenek le.

- Mire visszaérünk, addigra talán már készülődnünk kell. Talán – vált témát Hinata. – Te, mi lenne, ha befestenénk a hajad? – mondja hirtelen lelkesedéssel a lila hajú.

- Ehh, nem, jó ez így. De a tiedet is be lehet, nem csak az enyémet – mondja Sakura, mire Hinata az ujjai közé fogja az egyiket és azt nézi.

- Rendben – mondja, majd leszállnak. – Feketét, nem?

- De az jó lenne.

- Oks – mondja, majd bemennek az egyik nagyobb boltba és vesznek maguknak festéket.

   A fodrászt hamar megtalálják. A nő igazán kedvesnek és fiatalnak tűnik.

- Sziasztok.

- Hello – mondják egyszerre az érkezők. – Tudna nekem tincseket festeni?

- Persze, van festéketek?

- Igen – mondja Hinata, majd felmutatja a dobozt. A fodrász leülteti Hianatát az egyik hajmosó elé, és elkezdi mosni a haját. Miután kész lett ezzel elkezdi festeni a haját a vendégnek. Gyorsan és hibátlanul dolgozik. Mikor kész lett a festéssel megszárított a haját, és hajvasalóval, kiegyenesítette. Utána egy kicsit fésűvel eligazgatta és kész is lett Hinata új haja. 

- Rendben, kész vagy – mondja kedvesen.

- Oh, köszönöm, kérhetek egy névjegykártyát, Akire – mondja Hinata boldog mosollyal az arcán, amikor elolvassa a névtábláról a lány nevét.

- Persze – mondja majd egy kis papírt ad át, amin rajta van a telefonszám, a cím, és egy kis olló és fésű képe.

- Köszönöm!

- Nincs mit. Gyertek máskor is. Sziasztok – int Akire, majd a lányok is intenek és kimennek.

   Hinata és Sakura gyorsan hazamennek, és a szobájukba sietnek, ugyanis mindjárt kell menniük, berendezni a közös helységet. Sakura gyorsan felköti a haját, hogy pakolás közben ne lógjon a szemébe. Majd szinte egyszerre lépnek ki az ajtón Hinatával. Együtt elindulnak a berendezésre váró szoba irányába, közben beszélgetnek.

   A berendezéssel hamar megvannak, de már csak fél órájuk maradt az elkészüléshez, így mindenki a szobájába siet. Sakura gyorsan belebújik a ruhájába. Amit vett magának, és egy normál sminket dob magára.

     Mikor ezzel végez, átmegy Hinata szobájába, és karöltve indulnak a közös helyiség felé, ahol már most óriási a ricsaj.

Ölájsz!

3. fejezet

  Hirtelen felkiáltott:

- Ott az egyik! – mutat máshova, mint ahol Miku van. Mindenki futásnak ered abba az irányba ahova előbb mutattak. Valami meg is mozdul és Miku felé közeledik. Miku megpillant egy lányt: ugyanolyan hosszú a haja, csak neki fekete. Körmei feketék és nem lakk miatt. A ruhái is feketék: egy rövidnadrág és egy egyszerű poló. Viszont a szeme, az más volt: egyik fekete, a másik pedig kék.

  A főhősnőnk megragadja a menekülő lány karját és lerántja a földre.

- Mi a…??

- Védj meg! – kiálltja Miku, növényzet rögtön reagál a kérésre. Mindkét lányt befedte, eltakarta, megvédte. – Most maradj csöndben! – suttogja az egyre közeledő lépések hallatára.

  Mikor minden ember elmegy melletük vártak még vagy 20 percet. Lassan előbújtak. Néma csendben állnak fel.

- Ren, nincs itt senki! – hallatszik a távolból.

- Mennyünk tovább, erre láttam futni! – válaszol a fiú.

  A két lány néma csendben állt. Miku némán elindult a kivágott fa felé. Szomorúan simította végig az öreg kérget. Keze alatt a fa zölden felvillant.

- Sokan éltek ebben a fában. – suttogja magának. Zörejt hall maga mögött, hátra pillant a válla felett. A fekete lány mászik fel az egyik gépre. Morgott valamit, majd felvillant a keze sötétszürkén. A gép műszerfalából dőlni kezd a füst, teljesen zárlatos lett.

  Miku is rongálni kezd, kilyukasztja a kerekeket. Néhányat teljesen összezúzott néhány fa, Miku kérésére. Csak akkor döbbent rá, hogy a lány egy Ölájsz.

- Kössz, hogy megmentettél. – fordul hozzá a lány.

- Nincs mit, de kérdezhetek valamit? – kérdezi barátságosan. A másik bólint. – Te ugyebár egy Ölájsz vagy. – ismét bólint. – De csak négy elem van, te pedig egyik sem vagy. Akkor te mégis milyen Ölájsz vagy?

- Hmm, hát nem is tudom… talán mondhatnám elektronikai. De nem vagyok teljesen biztos benne. De ha már itt tartunk. Neved… természet lánya? – válaszol a lány.

- Miku. Te? Gyere, menjünk el a többi Ölájszhoz.

- Black Rock Shooter. Hn, nem kell, hagyd, nekem van házam. Gazdag vagyok. – mosolyodik el. – Gyere és hozd a többieket is, itt nem biztonságos. – mondja, Miku bólint és elindul a visszafelé vezető úton.

- Hogy-hogy itt vagytok, menekültök? – kérdezi Black.

- Nem tudom tudod-e, de már csak öten, vagyis hatan maradtunk meg. Egyikünket bántották, de különben jól vagyunk. – mondja Miku érzelemmentes hangon, a másik megtorpan.

- Mi? Az nem lehet, hogy mind meghalt. Hiszen egy éve voltam Európában, egy csomóan voltak. – kiált fel keserűen.

- Egy éve még nem vadásztak ránk. Hol voltál, hogy nem tudsz erről? – Gyere, ne állj meg, már mindjárt ott vagyunk. – mondja Miku. Néma csendben mennek tovább.

  Mikor beértek a barlangba, mindenki felváltva nézte Blacket és Mikut.

- Ő kicsoda? – töri meg a már-már kínos csendet.

- Egy Ölájsz, egy ÚJ Ölájsz. Hmmm… elektronikai szülött.

- Sziasztok, Black Rock Shooter vagyok, de hívjatok csak Black-nek. – intett zavartan, majd elmosolyodott.

- Hali! – törte meg a csendet Rin. Black tétlenül leült egy sziklára, és könyökét a térdére helyezve támasztotta meg az állát. Közben érdeklődve figyelte a többieket. Kínos csend ereszkedik a kis társaságra, amit az új lány tör meg.

- Figyeljetek, itt nem vagyunk biztonságban. Nekem viszont van egy házam, a városban. Gyertek velem. Ott biztos nem találnak ránk. De akkor még ma el kell indulnunk. – mondja magabiztosan, mire feláll. – Na, akkor velem jöttök? – kérdezi.

   Miku bólint a többiek felé, ezzel jelezve, hogy bízhatnak benne. A többi némi habozás után bólintanak.

- Rendben, akkor gyertek. – mondja és elindul a kijárat felé. Óvatosan körbenéz. Senki. A többi felé int, hogy jöhetnek. Némán lépkednek az erdőben.

- Állj, valaki… nem valakik jönnek, futás! – szólal meg Rin. Black némi habozás után rohanni kezd. Mindenki utána, hirtelen lövés hangja szeli át a levegőt. – TOVÁBB! – kiabálja Rin rémülten. Black tovább rohan, egyre több lövés dördül el. Mögöttük egy autó jön. Kétségbe esetten rohannak.  Mire az erdő szélére érnek egy lövést sem lehet hallani.

  Átrohannak az úttesten, Black hirtelen fordul. Egy zsákutcába jutnak.

- Átvertél! – kiált a lányra Kaito.

- Nem, dehogy! Miku – fordul a lány felé. – emelj egy nagy tényleg nagy falat. Miku hátrafordul és mindenki magam mögé enged.  Gyorsan elmond néhány érthetetlen szót. Még látják az, hogy az autó megáll és Ren pedig kiszáll belőle. Ekkor a föld megreped és egy halatlan fa fal emelkedik ki a repedés mentén. Van vagy 6 méter magas. Közben Black a sikátor végébe fut, egy csatorna fedőhöz.

- Ide, ugorj rá! – utasítja Lent. A fiú engedelmesen ráugrik a hatalmas fedőre és el is tűnik. A fedő pörög, néhány másodpercig majd megáll. Ezek után Rin se Kaito is leugrik. – Miku, gyere már! – kiált oda a lányhoz.

- Nem, én vagyok az utolsó. – kiált vissza. Könnyedén bele üt a falba, de mintha csak gumiból lenne a fal. A túl oldalon eltalál egy embert. Black leugrik. Majd utána Miku is.

   A csatornában lassan haladnak. Black kezében egy térkép, úgy navigál.

- Ssss… - szólal meg Meiko. Egy percre mindenki ledermed. – Nem követnek. De, hogy találtak ránk?

- Az most mindegy, először jussunk el Black házához. – szólal meg Kaito.

- Igaz, mennyünk tovább. – mondja Len. Némán mennek tovább. 20-25 perc gyaloglás után Black megáll egy fedő alatt. Óvatosan felemeli. Sikátor és üres.

- Ez jó lesz. – suttogja. Black felmászik, és segít kiemelni Lent és Rint, majd kimásznak a többiek. Óvatosan közlekednek. Hamar odaérnek egy hatalmas házhoz. Black előhalássza a kulcsát és kinyitja a kaput.

   Beüti a riasztó jelszavát, majd beengedi a házba. Rögtön be is csukja, kulcsra zárva az ajtót. – Cipőt le, kérlek. – mondja. – Üdv a házamban. – tárja szét a karját Black mosolyogva.

16.fejezet

16. fejezet

   - Már megint túlságosan messzire mész.

- Ja, persze megint én vagyok a hibás. – motyogja.

- Nem te vagy, csak nem tudod féken tartani az érzelmeidet.

- Oh, hát persze, te ehhez biztos jobban értesz. Biztos tudod, hogy mennyi mindent tarthatok vissza.  – gúnyolódik. – Nem azért, mert így tartja kedvem, hanem azért mert, muszáj, mert ha egyszer is gyengének mutatom magam, akkor kész vége… nekem annyi. De erről te semmit sem tudsz, mert még vissza se kell tartanod magad, kimutatod azt, amit gondolsz, ami a következő: harag undor, bunkóság. –sorolja dühösen Sakura. – Észre se veszed magad, amikor megbántasz valakit, vagy a lelkébe gázolsz.

    Sasuke dühösen végig méri a lányt, természetesen észreveszi a kezén feltépett sebet.

- Persze, hidd csak azt, hogy te vagy a szenvedő alany, de nem, nem te vagy az. Én is sok dolgot visszatartok… el se hinnéd, hogy mennyi mindent.

- Jaaaj, vajon a híres Sasuke Uchiha mi mindent tart vissza. Majd kicsit megsajnállak. – kiabálja Sakura, majd dühösen fújtat egyet.

- Netán, azt az ici pici dolgot, hogy a szüleimet a szemem előtt végezték ki, nyilvánosan. – ordibálja dühösen a lány arcába. Sakura visszahőköl. Dermedten végig néz a fiún, majd idegesen beletúr a hajába.

- Bocs, nem tudtam.

- Már mindegy, nem gondolod? – ül le az ágyra.

- De-de, hogyan… tudod, mit hagyjuk. – rázza meg a fejét Sakura. Némán ülnek egymás mellett. Mindkettő a gondolataikban merülve hallgatnak. Óráknak tűnő percek telnek el. Sakura mozdul meg először. Megpróbálja felkapcsolni a lámpát, de nem történik semmi sem. Kinyitja az ajtót, teljes sötétség.

  Sakura becsapja az ajtót. A fürdőből előkeres néhány gyertyát és egy doboz gyufát. Egyesével elhelyezi őket és meg is gyújtja. Hosszasan bambul ki a fejéből.

  Hirtelen kopogás töri meg a csendet.  Sakura előbb Sasukera, majd az ajtóra pillant. A lány meg se moccan. Egy papírt betolnak az ajtó alatt. Sakura felveszi a papírt a földről és magában olvasni kezdi.

  „Kedves Sakura!

   Szeretettel meghívunk, a szilveszteri ünnepélyre melyen minden diák részt vehet, aki ne megy haza. Szeretettel várunk holnap a közösségi helységben.

                                  Az iskola diákjai!”

 - Mit ír?

- Majd meglátod. – közli kifejezéstelen hangon. – Te… Sasuke…akkor most mi legyen?

- Hogy érted?

- Maradunk ellenségek, vagy nem? Átállsz hozzánk, vagy nem? – nyel egyet – vagy eltűnsz innen?

- Nem tudom.

- Kössz. – motyogja Sakura. Hirtelen megcsörren a telefon, Sasuke gyorsan felveszi.

- Mond. – szól bele, nem a legkedvesebb hangnemben. – Nem, még nem. Lehet nem is fogom. – válaszol gúnytól csöpögően, majd a telefon másik végén, reakcióján nevet egy sort. Majd összecsukja a telefonját. 

  Sakura ránéz az órára. 18:37, tehetetlenül ül le. Majd ismét feláll, elfújja a gyertyákat. Megissza a maradék narancslevet és közben rájön, hogy az emberi zavarótényező/aki félig foglalja az ágyat/ halkan horkol. Sakura letérdel az ágyra és kihalássza a fiú zsebéből a kulcsot. Szerez magának egy törülközőt és settenkedve átmegy a fiú szobájába. Bezárja maga mögött az ajtót és az asztalra dobja a kulcsot. Bemegy a fürdőbe és gyorsan lezuhanyozik. Majd magára csavarja a törülközőjét és fájdalmasan felszisszen:

- A francba, nincs tiszta ruhám! – toppant egyet. Némi gondolkodás után kinyitja a fiú szekrényét és keres egy nagyobb pólót. Gyorsan belebújik a felsőbe és gyorsan átsettenkedik a saját szobájába. Keres egy rövidnacit és már távozik is. A folyosó közepén hirtelen megtorpan. – Visszajött az áram! – csap a homlokára. Bemegy az ellensége szobájába és lehuppan az ágyra. Az ágy pihe-puha, kellemesen rugózik egy kicsit. Sakura bekapcsolja a tv-t, éppen kezdődik egy film. Sakura egy halk pukkanással eltűnik, és a konyhában tűnik fel. Csinál magának egy tálnyi popcornt, majd még egy pukkanással eltűnik.

  A film végén Sakura kikapcsolja a TV-t és kényelmesen elhelyezkedik az ágyában. Lehunyja a szemeit és hamar álomba szenderül.

  Legközelebb az hajnali kettő körül ébred fel. Zihálva ül fel az ágyban. Körbenéz, nem lát meg senkit sem. Lassan fekszik vissza. De ezek után az álma nem volt nyugodt, az éjszaka folyamán egyre többször ébred fel.

  Sokadszorra ébred fel, mikor rájön, hogy egy faág veri az ablakot. Kint csúnya hóvihar dúl. Komótosan felkel és gyorsan kimegy a dermesztő hidegbe. Letöri a faágat, és gyorsan visszavonul a meleg szobába. Dideregve bebújik a takaró alá és próbál elaludni. De ezúttal nem sikerül neki. Rápillant az éjjeli szekrényen lévő digitális órára. 05:30, hosszan gondolkodik, közben feláll és felkapja a tegnapi törülközőjét. Beáll a zuhanyzó alá, így tud a legjobban gondolkodni.

  Halk ajtózörgés zökkenti ki. Riadtan néz az ajtó felé. Lassan nyílik az ajtó, az ajtóban megpillant egy fekete foltot az üvegajtón keresztül. Bejön, körbenéz, valamit csinál a csapnál, majd távozik. Sakura gyorsan zárja el a vizet és csavarja magára a törülközőt. Megtörülközik felveszi Sasuke pólóját és kimegy. Meglepetten találkozik szembe Sasuke Uchihaval. Mellkasuk összeér, némán néznek egymás szemébe. Sasuke közelebb hajol, de Sakura kilép oldalra. Kíváncsi tekintettel méri végig a lányt: feje előre csuklik, szemeit takarja a haja. Kezével a falban kapaszkodik. Hátát a falnak vetve, lábai remegnek. Sasuke felé lép, ismét ugyanaz a helyzet. Csak most nincs menekvés, egyik oldalon a növény, a másikon Sasuke karja. Mereven néz a semmibe. Ügyelve arra, hogy ne nézzen az Uchiha szemébe. Végül talál egy biztonságos pontot a falon, azt nézi távolba révedő tekintettel.

  Sasuke a dühét legyőzve hajol a lányhoz. Súg egy-két szót neki, majd ismét megpróbál a szemébe nézni. Talán abból ki tud olvasni valamit. Ingerülten fújtat egyet majd leereszti a kezét. Sakura nem mozdul. Előre csuklik a feje és ennyi. Sasuke otthagyja a magába roskadt lányt.

  Sakura hosszú percekig dermedten néz… néz és néz. Majd lassan leereszkedik a fal mentén és felhúzza a lábait. Így gondolkodik.

- Nem dönti le teljesen a falam – suttogja.

     Visszamegy a szobájába. Felkap néhány ruhát és bevonul a fürdőbe, gyorsan belebújik a nadrágjába és a pulcsiba és felvesz egy csizmát és egy táskát. Magához veszi a pénztárcáját, a mobilját. Kinéz az ablakon, még sötét van, rápillant a karórájára 6:32. Felveszi a kabátját és kimegy a szobájából. Némán halad végig a folyosón. Majd kimegy a szabadba.