20. fejezet

A hónapok csak teltek, szörnyen gyorsan teltek. Sakura észre se vette, hogy már március van. A vizsgák is közelednek, pontosabban másnap kezdődik. Mindenki tanult, magolt, senki sem készült fel fizikailag, kivéve néhány embert.

A nap melytől Sakura rettegett eljött. Soha nem akart küldetésre menni egy olyan személlyel, akit gyűlöl. Bár ebben már rég nem biztos. A megbeszélés, ami a küldetés menetéről szólt, tíz órakor kezdődik. A főhősnőnk addig begyömöszölte ruháit, összekészítette egy külön kis szütyőbe a fegyvereket, mérgeket illetve ellenszereket. A személyes dolgokat, azokat külön magához veszi.

A pakolás után elindul Tsunade irodája felé, majd az ajtó előtt megtorpan és bekopog. Kis ideig vár, majd benyit.

- Áh, Sakura, épp időben – mondja kimért hangon. – Szerettem volna beszélni veled mielőtt még Sasuke is ideér.

- Mit szeretnél? – vonja fel gyönyörű ívben a szemöldökét.

- Mivel küldetésre mész és egy olyan helyre, ami szörnyen veszélyes és senki sem örülne, ha megjegyeznék az arcodat, azt szeretném, hogy a hajadat átfesd, mondjuk szőkére. A kontaktlencsédet keresd meg és használd, fontos, hogy ne ismerjenek fel. A kocsi kulcs, személyi, és egyéb adatok, most készültek el – mondja monoton hangon, mikor Sasuke is helyet foglal. Mindkettő bólint. Majd Tsunade hosszas magyarázásba kezd.

A megbeszélés sokáig tart. Utána Sakura sietősen indul a szobája felé. Számtalan dolga van még. A hajfestés és hasonlók.

A szembe lévő boltba gyorsan kiszalad és szerzett magának egy viszonylag normális hajfestéket. Utána a szobájába visszavonul és a doboz hátulján lévő utasítások szerint befesti a haját. Majd megszárítja a haját, majd a szekrényében kezd el pakolászni a kontaktlencséjét keresve. Egy negyed óra kutatás után sikeresen megtalálja, majd gyorsan berakja őket. A végeredményt a tükörben szemléli meg. Egy ismerős idegent pillant meg a tükörben, aki elvette a hajszínét és a szemszínét. A többi mind ugyanaz maradt. Megváltozott, nagyon megváltozott. Sokáig mered a tükörben lévő énjére.

- Hát ez kész, soha nem hittem volna, hogy szőke leszek – motyogja, majd a tükrön keresztül az asztalon heverő borítékra néz. Odalibben az asztalhoz, felkapja a borítékot és a körmével feltépi. Kiveszi belőle a tartalmát, hogy megnézze az új személyazonosságát.

- Hikari? – vonja fel szemöldökét az új neve hallatán. – Szóval mostantól Hikari Noria, érdekes – motyogja maga elé, majd a borítékban maradt holmikkal együtt kimegy a szobájából, bekopog a szemben lévő ajtón. Sasuke néhány másodperc múlva kinyitja az ajtót. Először felvonja a szemöldökét, majd némi döbbentség tükröződik az arcán.

- Mit szeretnél? – kérdezi, miután leküzdi döbbentségét és megszólal.

- Csak ezt hoztam neked – mondja, majd a kezébe nyomja a borítékot és ott is hagyja. Majd megáll Hinata ajtaja előtt és halkan koppint rajta.

- Bújj be! – hallja meg tompán Hinata hangját.

- Szia, Hinata. Sakura vagyok! – mondja, mikor belép, óvatosan mosolyodik el. Hinata mosolyogva fordul felé, majd meghökken.

- Sa-sa-sakura? – kérdezi kíváncsian.

-  Jaj, Hinata én vagyok az! – mosolyodik el, mikor látja, hogy barátnője még mindig nem érti a helyzetet.

- Miért lettél szőke… és kékszemű? – kérdezi érdeklődve mikor feldolgozta a dolgot.

- Mert el kell mennem, és csak így mehetek – mondja keserűen. Hinata elkomorodik, majd bólint. – Búcsúzni jöttem, nem tudom, hogy mennyi ideig kell távol lennem.

- Vigyázz magadra! – mondja a lány kissé elhaló hangon.

- Mindig vigyázok magamra, de mennem kell. Sajnálom! – öleli meg a lányt, majd elengedi és elmegy.

A lány a szobája ajtajában áll, majd hosszas sóhaj szakad fel a torkából. Majd a bőröndöt maga után húzva kilép, a szobából bezárja, a kulcsot a portán leadja, majd a parkoló felé veszi az irányt. A kocsiba bepakol és beül az anyósülésre. Sokat gondolkozik. Sakura az ablakon kibámul az ablakon, majd Tsunadét pillantja meg. Kiszáll az autóból és a nőhöz lép, aki szorosan megöleli, közben a fülébe súg néhány szót:

- Van nálad pisztoly? – súgja lágyan, mire a lány megrázza a fejét.

- Sajnálom, de nem. Majd hazaugrok érte – motyogja, majd elengedi a nőt. Az hangosabbra veszi:

- Nos, Sakura sok sikert! – köszörüli meg a torkát.

- Köszönöm!

- Sasuke, hol késlekedik? – pillant az autó felé. Sakura megvonja a vállát, jelezve, hogy nem tudja. – Áh, már látom is – mondja, mikor a ki- és bejárat felé pillant. És valóban a fiú maga mögött egy kis bőröndöt húz maga után. Sakura komoran bólint és beül az autóba. Unottan nézi végig, ahogy a fiú és az igazgató vált néhány szót, majd Sasuke beül a volán mögé.

- Még be kell ugranom egy helyre – mondja a szöszi lány. – Pontosabban haza.

- Rendben, merre?

- Majd mondom az utat – szól ismét kimért hangon. A fiú bólint, majd beindítja az autót és Sakura utasításait követve kanyarog az úton. Mikor megérkeznek, a lány kinyitja az autó ajtaját, a fiú is követi a példáját, de a lány visszaszól neki:

- Várj meg itt, kérlek – szól, majd belöki az ajtót és felrohan a kis lakásba. Gyorsan kinyitja az ajtót, majd sietős léptekkel indul a szobájába és a pisztolyt elrejtve a ruhája alatt visszasiet a kocsihoz.

- Mehetünk – mondja, mikor becsukja maga mögött az ajtót.

Beindítja a kocsit, mint egy őrült cikázik az utcákon keresztül. Az út kínos csendjét egyikük sem töri meg. Pedig lenne miről beszélgetniük. De nem, egyik sem képes megszólalni, így hát unalmas órák telnek el az országúton. Sakura unottan nézi a szélsebesen eltűnő tájat.

Hangos dudálások törik meg a csendet. Egy autó jön szembe a forgalommal. Egyre jobban közeledik.

- Sasuke, vigyázz!

- Nyugi, ő sem akar ütközni, majd kikerüljük egymást – mondja nyugodt hanggal. Sakura szembejövő autóra néz. Az autóban megpillant egy férfit. Haja narancssárga, tekintete eszelősen villan Sakura és Sasuke autójára. Mellette egy hosszú vörös hajú lány ül, a hátsó ülésen is egy férfi, de őt nem látja pontosan.

A másik autó „sofőrje” elrántja a kormányt, így mindkettő sávot befoglalja. Eszelősen pillant Sakurára és Sasukéra. Sasuke idegesen tapos bele a fékbe, de mind hiába, így is beleütközik az autóba. Az ütközés pillanatában minden elsötétül.