16.fejezet

16. fejezet

   - Már megint túlságosan messzire mész.

- Ja, persze megint én vagyok a hibás. – motyogja.

- Nem te vagy, csak nem tudod féken tartani az érzelmeidet.

- Oh, hát persze, te ehhez biztos jobban értesz. Biztos tudod, hogy mennyi mindent tarthatok vissza.  – gúnyolódik. – Nem azért, mert így tartja kedvem, hanem azért mert, muszáj, mert ha egyszer is gyengének mutatom magam, akkor kész vége… nekem annyi. De erről te semmit sem tudsz, mert még vissza se kell tartanod magad, kimutatod azt, amit gondolsz, ami a következő: harag undor, bunkóság. –sorolja dühösen Sakura. – Észre se veszed magad, amikor megbántasz valakit, vagy a lelkébe gázolsz.

    Sasuke dühösen végig méri a lányt, természetesen észreveszi a kezén feltépett sebet.

- Persze, hidd csak azt, hogy te vagy a szenvedő alany, de nem, nem te vagy az. Én is sok dolgot visszatartok… el se hinnéd, hogy mennyi mindent.

- Jaaaj, vajon a híres Sasuke Uchiha mi mindent tart vissza. Majd kicsit megsajnállak. – kiabálja Sakura, majd dühösen fújtat egyet.

- Netán, azt az ici pici dolgot, hogy a szüleimet a szemem előtt végezték ki, nyilvánosan. – ordibálja dühösen a lány arcába. Sakura visszahőköl. Dermedten végig néz a fiún, majd idegesen beletúr a hajába.

- Bocs, nem tudtam.

- Már mindegy, nem gondolod? – ül le az ágyra.

- De-de, hogyan… tudod, mit hagyjuk. – rázza meg a fejét Sakura. Némán ülnek egymás mellett. Mindkettő a gondolataikban merülve hallgatnak. Óráknak tűnő percek telnek el. Sakura mozdul meg először. Megpróbálja felkapcsolni a lámpát, de nem történik semmi sem. Kinyitja az ajtót, teljes sötétség.

  Sakura becsapja az ajtót. A fürdőből előkeres néhány gyertyát és egy doboz gyufát. Egyesével elhelyezi őket és meg is gyújtja. Hosszasan bambul ki a fejéből.

  Hirtelen kopogás töri meg a csendet.  Sakura előbb Sasukera, majd az ajtóra pillant. A lány meg se moccan. Egy papírt betolnak az ajtó alatt. Sakura felveszi a papírt a földről és magában olvasni kezdi.

  „Kedves Sakura!

   Szeretettel meghívunk, a szilveszteri ünnepélyre melyen minden diák részt vehet, aki ne megy haza. Szeretettel várunk holnap a közösségi helységben.

                                  Az iskola diákjai!”

 - Mit ír?

- Majd meglátod. – közli kifejezéstelen hangon. – Te… Sasuke…akkor most mi legyen?

- Hogy érted?

- Maradunk ellenségek, vagy nem? Átállsz hozzánk, vagy nem? – nyel egyet – vagy eltűnsz innen?

- Nem tudom.

- Kössz. – motyogja Sakura. Hirtelen megcsörren a telefon, Sasuke gyorsan felveszi.

- Mond. – szól bele, nem a legkedvesebb hangnemben. – Nem, még nem. Lehet nem is fogom. – válaszol gúnytól csöpögően, majd a telefon másik végén, reakcióján nevet egy sort. Majd összecsukja a telefonját. 

  Sakura ránéz az órára. 18:37, tehetetlenül ül le. Majd ismét feláll, elfújja a gyertyákat. Megissza a maradék narancslevet és közben rájön, hogy az emberi zavarótényező/aki félig foglalja az ágyat/ halkan horkol. Sakura letérdel az ágyra és kihalássza a fiú zsebéből a kulcsot. Szerez magának egy törülközőt és settenkedve átmegy a fiú szobájába. Bezárja maga mögött az ajtót és az asztalra dobja a kulcsot. Bemegy a fürdőbe és gyorsan lezuhanyozik. Majd magára csavarja a törülközőjét és fájdalmasan felszisszen:

- A francba, nincs tiszta ruhám! – toppant egyet. Némi gondolkodás után kinyitja a fiú szekrényét és keres egy nagyobb pólót. Gyorsan belebújik a felsőbe és gyorsan átsettenkedik a saját szobájába. Keres egy rövidnacit és már távozik is. A folyosó közepén hirtelen megtorpan. – Visszajött az áram! – csap a homlokára. Bemegy az ellensége szobájába és lehuppan az ágyra. Az ágy pihe-puha, kellemesen rugózik egy kicsit. Sakura bekapcsolja a tv-t, éppen kezdődik egy film. Sakura egy halk pukkanással eltűnik, és a konyhában tűnik fel. Csinál magának egy tálnyi popcornt, majd még egy pukkanással eltűnik.

  A film végén Sakura kikapcsolja a TV-t és kényelmesen elhelyezkedik az ágyában. Lehunyja a szemeit és hamar álomba szenderül.

  Legközelebb az hajnali kettő körül ébred fel. Zihálva ül fel az ágyban. Körbenéz, nem lát meg senkit sem. Lassan fekszik vissza. De ezek után az álma nem volt nyugodt, az éjszaka folyamán egyre többször ébred fel.

  Sokadszorra ébred fel, mikor rájön, hogy egy faág veri az ablakot. Kint csúnya hóvihar dúl. Komótosan felkel és gyorsan kimegy a dermesztő hidegbe. Letöri a faágat, és gyorsan visszavonul a meleg szobába. Dideregve bebújik a takaró alá és próbál elaludni. De ezúttal nem sikerül neki. Rápillant az éjjeli szekrényen lévő digitális órára. 05:30, hosszan gondolkodik, közben feláll és felkapja a tegnapi törülközőjét. Beáll a zuhanyzó alá, így tud a legjobban gondolkodni.

  Halk ajtózörgés zökkenti ki. Riadtan néz az ajtó felé. Lassan nyílik az ajtó, az ajtóban megpillant egy fekete foltot az üvegajtón keresztül. Bejön, körbenéz, valamit csinál a csapnál, majd távozik. Sakura gyorsan zárja el a vizet és csavarja magára a törülközőt. Megtörülközik felveszi Sasuke pólóját és kimegy. Meglepetten találkozik szembe Sasuke Uchihaval. Mellkasuk összeér, némán néznek egymás szemébe. Sasuke közelebb hajol, de Sakura kilép oldalra. Kíváncsi tekintettel méri végig a lányt: feje előre csuklik, szemeit takarja a haja. Kezével a falban kapaszkodik. Hátát a falnak vetve, lábai remegnek. Sasuke felé lép, ismét ugyanaz a helyzet. Csak most nincs menekvés, egyik oldalon a növény, a másikon Sasuke karja. Mereven néz a semmibe. Ügyelve arra, hogy ne nézzen az Uchiha szemébe. Végül talál egy biztonságos pontot a falon, azt nézi távolba révedő tekintettel.

  Sasuke a dühét legyőzve hajol a lányhoz. Súg egy-két szót neki, majd ismét megpróbál a szemébe nézni. Talán abból ki tud olvasni valamit. Ingerülten fújtat egyet majd leereszti a kezét. Sakura nem mozdul. Előre csuklik a feje és ennyi. Sasuke otthagyja a magába roskadt lányt.

  Sakura hosszú percekig dermedten néz… néz és néz. Majd lassan leereszkedik a fal mentén és felhúzza a lábait. Így gondolkodik.

- Nem dönti le teljesen a falam – suttogja.

     Visszamegy a szobájába. Felkap néhány ruhát és bevonul a fürdőbe, gyorsan belebújik a nadrágjába és a pulcsiba és felvesz egy csizmát és egy táskát. Magához veszi a pénztárcáját, a mobilját. Kinéz az ablakon, még sötét van, rápillant a karórájára 6:32. Felveszi a kabátját és kimegy a szobájából. Némán halad végig a folyosón. Majd kimegy a szabadba.